Jön az év meccse... - 1. rész
2014.02.15. 09:27
Az egerszegi zakó már a szekrényben porosodik, a múlt csütörtöki vereség sem nyomasztó már. Annak a meccsnek a lefújása óta már mindenki a mai napra koncentrál. Mint oly sokszor,... Győzni kell!Összefoglaljam röviden? Meccsnap, nagy túra, másoknak itt, ott, amott cidrizés a győzelemért, nem leszek ott, ezért nyerünk.
Elnézést, ha egy kicsit rövidebbre sikerül a poszt, de még ebben a szezonban sokszor le kell írnunk, hogy "az év meccse következik". Mert ma az jön, egy csodás emlékeket magában tartó csarnokban!
Az eddigi idegenbeli mérlegem kimeríti a gyalázatos fogalmát (leszámítva a szombathelyi meccseket). 2-12. Úgyhogy sanszos, hogy ma este győztes csapatot ünnepelhetnek, akik elutaznak Kaposvárra. Bárcsak ennyin múlna. Ám lehet, mégsem lesz annyira bonyolult, mint gondoljuk.
Tegnap este és ma reggel lehetetlen helyszíneken voltam fültanúja egy-egy diskurzusnak a mai derbivel kapcsolatban. A közelemben a Kaposvár-Körmend meccsről diskuráltak. Nem tudtam szó nélkül hagyni, mondtam, hogy nyerünk. Nem a fogadószelvényen gondolkozó emberek, hanem KÖRMEND szurkolók voltak. Állandóan bizonyítást nyer, hogy MINDENKI KÖRMENDI!
Nem kell, nem szeretnék szakmázni, azt megteszi majd Hene és mások is. Én maradnék most a reménykedésnél, felvezetésnél, az erő átadásánál.
Nekünk, akik itthonról szurkolunk marad a hangolódás, emlékek felidézése, melyekkel meggyőzzük magunkat arról, hogy ismét, csak és kizárólag mi győzhetünk. Szóljon milliónyi tény ellenünk, mi akkor is találunk olyan indokot, mely minden addigi ellenkező előjelű tételt eltöröl és átfordulunk pozitívba. Győzni fogunk, érzem. Ugye Ti is? Egy pillanatig se higgyük, hogy az ellenfél magabiztos. Mondhatnak bármit, ők 2003 óta félnek, ha mi utazunk hozzájuk. A szurkolással nem lesz probléma, hisz biztosan megtöltik szurkolótársaink a vendégszektort és mi is rengeteg energiát, hangot küldünk nekik, a játékosnak, itthonról. A csapatunk is tudja, hogy mit kell tenni, ugyanis már múlt csütörtökön este tudatosult minden játékosban, hogy ezt a meccset hozni kell, nincs más választás. Ezen múlik az életben maradásunk, ahogy az is, hogy a körmendi film forgatókönyvét tovább tudjuk írni, fűzni, a többi csapat pedig csak ámuljon, hogy mi milyen mélyről jöttünk, jövünk fel. Megint, újra!
Mindkét csapatnak fontos a ma esti derbi, de nyomja a teher csak a kaposváriakat, nálunk a vállhoz a váll a divat, még mindig.
Ti, akik útra keltek, tegyetek úgy, mint Fehérváron, hajszoljátok bele a győzelembe a fiúkat. Mi, akik maradunk is úgy teszünk. Testrészeink borzongás járja át az izgalomtól, a gondjaink, bajaink kiadjuk magunkból a szurkolással, megfájdul a fejünk, győzünk, együtt. Harcolunk, még a legnehezebb helyzetben is. Mert soha nem adjuk fel amit/akit szeretünk.
Az eddigi idegenbeli mérlegem kimeríti a gyalázatos fogalmát (leszámítva a szombathelyi meccseket). 2-12. Úgyhogy sanszos, hogy ma este győztes csapatot ünnepelhetnek, akik elutaznak Kaposvárra. Bárcsak ennyin múlna. Ám lehet, mégsem lesz annyira bonyolult, mint gondoljuk.
Tegnap este és ma reggel lehetetlen helyszíneken voltam fültanúja egy-egy diskurzusnak a mai derbivel kapcsolatban. A közelemben a Kaposvár-Körmend meccsről diskuráltak. Nem tudtam szó nélkül hagyni, mondtam, hogy nyerünk. Nem a fogadószelvényen gondolkozó emberek, hanem KÖRMEND szurkolók voltak. Állandóan bizonyítást nyer, hogy MINDENKI KÖRMENDI!
Nem kell, nem szeretnék szakmázni, azt megteszi majd Hene és mások is. Én maradnék most a reménykedésnél, felvezetésnél, az erő átadásánál.
Nekünk, akik itthonról szurkolunk marad a hangolódás, emlékek felidézése, melyekkel meggyőzzük magunkat arról, hogy ismét, csak és kizárólag mi győzhetünk. Szóljon milliónyi tény ellenünk, mi akkor is találunk olyan indokot, mely minden addigi ellenkező előjelű tételt eltöröl és átfordulunk pozitívba. Győzni fogunk, érzem. Ugye Ti is? Egy pillanatig se higgyük, hogy az ellenfél magabiztos. Mondhatnak bármit, ők 2003 óta félnek, ha mi utazunk hozzájuk. A szurkolással nem lesz probléma, hisz biztosan megtöltik szurkolótársaink a vendégszektort és mi is rengeteg energiát, hangot küldünk nekik, a játékosnak, itthonról. A csapatunk is tudja, hogy mit kell tenni, ugyanis már múlt csütörtökön este tudatosult minden játékosban, hogy ezt a meccset hozni kell, nincs más választás. Ezen múlik az életben maradásunk, ahogy az is, hogy a körmendi film forgatókönyvét tovább tudjuk írni, fűzni, a többi csapat pedig csak ámuljon, hogy mi milyen mélyről jöttünk, jövünk fel. Megint, újra!
Mindkét csapatnak fontos a ma esti derbi, de nyomja a teher csak a kaposváriakat, nálunk a vállhoz a váll a divat, még mindig.
Ti, akik útra keltek, tegyetek úgy, mint Fehérváron, hajszoljátok bele a győzelembe a fiúkat. Mi, akik maradunk is úgy teszünk. Testrészeink borzongás járja át az izgalomtól, a gondjaink, bajaink kiadjuk magunkból a szurkolással, megfájdul a fejünk, győzünk, együtt. Harcolunk, még a legnehezebb helyzetben is. Mert soha nem adjuk fel amit/akit szeretünk.
Győzni fogunk! Mindjárt 18 óra!
Jó utat, jó szurkolást!
MTE ÖRÖKKÉ!
Jó utat, jó szurkolást!
MTE ÖRÖKKÉ!
Szerző: _Ady_
Szólj hozzá!
Címkék: kaposvár körmend kkk mte ferencz csaba fodor gergely egis-körmend 2014.február 15.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mteblog.blog.hu/api/trackback/id/tr455815221
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.