Június 8-án fél kilenc körül valamit otthagytunk Pakson. Pihenőre küldtünk sálat, mezt, mindenki más-más piros-fekete kabaláját és a lelkünk egy szeletét, melyek ma hazatérnek. Nyílnak a fiókok és ahogy a térd alattig szabott nadrág a szekrény felső polcára vándorol, úgy kerül elő nyári álmából a gondosan elrakott sál. Szinte mosoly formát alkot a szekrény falához simulva, majd ezzel egy időben az a bizonyos lélekdarab is szellemként beszáll az ablakon, hazatalál, átfúrja magát a pulóveren és a kupadöntő emlékeitől borzongva a meleg szobában hidegrázva visszafészkeli magát a bordák mögé.  „Valami elindul a szív és a gyomor tájékán …”

 2016 tavasza mindannyiunk emlékeiben garantáltan megragad. A Syma csarnokban tett varázslat a vele párban járó baráti szövetségekkel együtt, a régi fellegvárak csatájától tűhegyként szúrt katarzis, a Szolnokon megélt gyalázatos bánásmód (de bennünk meg nem törve) új útra indítja meg az MTE egészét. Pár hónappal ezelőtt láthatatlanul, de érezve visszatért egy angyal közénk, mi összekovácsolt, szorosabbá tette a meglazult kötelékeket, tán egymás felé is fordított arcokat, melyek egy ideje elfeledtek egymásra tekinteni. Ma az MTE mezek újra megkezdik játékuk, már szinte klasszikus mód idegen pályán. Jövő szerdán pedig a jól megszokott „szigeten” jogerőssé teszik, hogy: MTE restart.

Kijózanodva a hőségéből, az EB eufóriájából és az Olimpia győzelmeiből, a sok-sok élményt, bánatot, örömöt, kudarcot … (kinek mit) … adó nyárból visszavesszük a Pakson hagyottakat, és nekifutunk egy újfent reményekkel szegélyezett pályának. Sok új arccal tesszük meg mindezt, de kétséget kizáróan nem kell sok időnek eltelni, hogy ők is az MTE lázától felvértezve centikkel magasabbra ugorjanak, ha fájó csuklóval is, de mértani pontossággal a gyűrű közepébe találjanak és megértsék, hogy miért tekintenek ránk sokan elvakult őrültként. Pedig nincs másról szó, mint hogy ez az MTE. Sokak már ma, legtöbbünk csak jövő szerdán mártóznak meg újfent az évtizedek óta épített tengerben. Ha lehetne kívánni, akkor sokakkal egyetértésben nem lenne más, mint hogy soha rosszabbat, mint az elmúlt egy évben. 

Kívánok mindenkinek az új szezonra megannyi élményt, a hétköznapok szürke sodrából kiszakító boldogító órát és a régóta rajzolt negyedik csillagot. 

MTE a sírig

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.