Kora ősszel, amikor sorra nyertük az előkészületi meccseket, vártad már a tavaszt? Megfordult a fejedben, hogy lehet olyan légiós, aki több ezer kilométer távolságból, meccsről meccsre szurkol a csapatnak? Gondoltad volna, hogy már a rájátszás előtt 3-0-lal fogunk állni a Szolnokkal szemben? Hitted, hogy hosszú böjt után újra aranyserleg kerül díszes, veretes vitrinünkbe?
Lehet, hogy mindre nem a válaszod, de azt biztosan remélted, hogy idén visszatér az "érzés". Bíztál abban, hogy az ígéretek, a "szerethető csapat" jelző nem csak újabb be nem teljesült mondatok lesznek, melyekkel már nem csak a Rábát, s az összes magyarországi folyót, de talán még tengereket is tudnánk rekeszteni. A kupahétvége szikrákkal indult, majd azon a bizonyos vasárnapon végleg lobbant a tűz. Innen már nincs visszaút, indul az utazás.
Eljött újra, hogy már a lefújások után már várod a következő meccset, amikor egy kisebb ellenfél látogatásakor is folyamatosan él és ég a lelátó. Amikor a regnáló bajnok SEMMIT nem tud kezdeni a CSAPATUNKKAL! Ebbe pedig mindenki beletartozik, aki piros-feketék múltjáért, jelenéért és jövőéjéért küzd. Bizonyítottuk újfent, hogy nincs lehetetlen!
Ma véghez vihetünk megint egy olyan tettet, mely mások szemében lehet csupán egy győzelem a sok közül, de számunkra több, mint győzelem. Nem csak a tengeren túl van márciusi őrület, hanem nálunk is. Megjött az "érzés", bekopogtatott, mi pedig ha félve, bizakodó borzongás kíséretében ugyan, de újra beengedtük. Rég vártunk már rá, talán először meg sem ismertük, de most már velünk van, s egyre erősebbé tesz bennünket, Igen, ez most az az "érzés", s olyan valósághűen éled át a korábbi csodás meccseket, mintha ma lettek volna. CSAPATUNK történelmet ír hétről-hétre, mérkőzésről mérkőzésre. Mi pedig ott vagyunk, mint aktív résztvevők. Ki a lelátón, ki az statisztika, vagy az elő közvetítés előtt a világ bármely pontján, valaki pedig lélekben. A kapocs, mely összeköt, s visz előre hatalmas erőt kölcsönöz a játékosainknak, a köszönet pedig nem marad el. Mert azt látjuk, éljük meg, melyre már régóta vártunk.
Ma újra olyan vendég érkezik hozzánk, mely már rég érezte azt a csarnokba, s parkettre lépve, hogy itt nem győzhet. Ma újra ezt fogják érezni a sárga-feketék.
Mert, MI mindig itt vagyunk!
MTE Mindörökké!