Nyugodtan ki lehetett jelenteni, hogy nagy teher szakadt Némethék nyakába, hogy kikaptak Debrecenbe, ugyanis ha Körmenden ismét sikerült volna a Debrecennek győzni, nagyon nehéz dolguk lett volna az ország másik felén. Hogy ez ne történhessen meg, a rend kedvéért összesereglett majd 3 ezer fanatikus a Szentélyben, hogy a taktikai harc mellett, a pszichikai is elkezdődjön. Négy nap telt el a debreceni mérkőzés óta, és most Körmenden folytatódott a párharc:

Elődöntő: KÖRMEND – Debrecen 4. mérkőzés

Újra fináléban a Körmend

NS, 2003-05-15

Mindkét oldalon rengeteg volt a sérült, sőt, a hazaiak közül Trummer nem is vállalhatta el a játékot, és Németh is csak a kispadon kezdett. Persze a hajdúságiak helyzete sem volt sokkal rózsásabb, merthogy két amerikai légiósuk, Lee és Green is hosszú ideje bajlódik kisebb-nagyobb sérüléssel, gyakorlatilag csak a meccsekre szálltak be a rájátszásba.

Így aztán egyértelmű volt a képlet: ha nyerni tud, és ezzel 0–2-ről egyenlít a Debrecen, akkor minden bizonnyal döntős (hiszen az ötödik meccset a cívisvárosban rendezték volna), ha pedig a körmendiek diadalmaskodnak, akkor ők jutnak be az aranycsatába – az alapszakasz hatodik helyéről.
Az időjárás kegyes volt a felekhez, hiszen a 15 fokos kinti lehűlésnek köszönhetően a csarnokban sem uralkodott trópusi hőség. Persze a zsúfolásig megtelt lelátók így is ontották magukból a meleget, de sokkal elviselhetőbb volt a légkör, mint egy héttel korábban a második mérkőzésen. A lehűlés azonban nem enyhítette a küzdők idegességét, elképesztő feszültségben indultak harcba a két csapat játékosai. Két percet és tíz másodpercet kellett várni az első kosárra, ekkor Toroman duplájával vezetett a Körmend. Ám a vasiak tűntek feszültebbnek, s így hamar előnyhöz jutott a debreceni gárda, Zsebe Ferenc pedig harcba küldte a vádlisérülése miatt sántikáló Némethet. A Trevisóból hazatért játékmester pedig másodperceken belül kosárral köszönt be, így 10–8-ra vezettek a hazaiak, és előnyüket még egy duplával megtoldották az első negyed végéig. Az idő múlásával nem oldódott a feszültség, pedig Mujanovics triplája és Hainje kosara után már
17–8-ra vezetett a vendéglátó. Sőt, a 17. percben már megvolt a körmendi szurkolók által annyira áhított közte tíz is. A Vadkakasok azonban nem adták fel, s a nagyszünetig három pontot faragtak hátrányukból, így 26–19-nél térhettek pihenőre a felek.

Ilyen kevés kosárnál akár megnyugtatónak is tűnhetett volna a Körmend előnye, ám az újrakezdés után Ádám triplájával, majd Green büntetőjével hamar csökkent a hazai előny. Sőt, már majdnem öt perc telt el a harmadik negyedből, amikor körmendi részről Németh először betalált, igaz, a hárompontosvonalon túlról. Zsebe edző azonban ettől sem nyugodhatott meg, hiszen Grebenár begyűjtötte harmadik személyi hibáját, így Keresztest kellett hadba küldeni. Hatalmas volt a feszültség, igaz, egy újabb Mujanovics-hármas és egy Hainje-dupla valamit oldott ezen (legalábbis körmendi oldalon), hiszen megint hét ponttal vezettek a vasiak (35–28). Állandósult a különbség, és úgy nézett ki, hogy Némethék révbe érhetnek, ám a záró tíz percben minden erőtartalékukat mozgósították a debreceniek. Az idény legrosszabb teljesítményét nyújtó Lee helyett Bukva és Green próbálta meg menteni a menthetőt, és főként nekik tudható be, hogy négy perccel a vége előtt 49–47-re felzárkóztak a vendégek. A másik oldalon Németh lendült bele, s újra nőtt a különbség, ám Lee minden mindegy alapon elengedett triplája után újra nagyon közel volt a Debrecen (55–53).
Megélénkült a vendégek kispadja, ám hamarosan alábbhagyott a lelkesedés, hiszen a debreceniek ezen az estén már nem szereztek több kosarat, míg a gyakorlatilag fél lábon játszó Németh emberfeletti produkciójával 59–53-ra elhúzott a Körmend, sőt, a dudaszó pillanatában egy légpassz után Hainje csodálatos zsákolással zárta le a párharcot (61–53). Összesítésben 3–1-re nyert, s újra döntős a Körmend, de a debrecenieknek sincs szégyenkeznivalójuk, hiszen hatalmas csatában maradtak alul.

Mestermérleg

Zsebe Ferenc: – Kollégámmal ellentétben nekem az a véleményem, hogy aki a rájátszásban hétből hat meccset megnyer, az nem az ellenfeleknek köszönheti a sikert, hanem saját magának.
Ráthonyi Tamás: – Harcoltunk, küzdöttünk, de ilyen támadójátékkal csak ennyire tellett. Nem szomorkodunk, küzdeni fogunk a bronzéremért.

Szóról szóra

Trummer Rudolf: – Hála istennek kivették a csapatból a féket. A viccet félretéve, sajnálom, hogy nem lehettem ott a pályán, de így is a Körmend egyik legboldogabb embere vagyok.
Mujanovics Samir: – A ZTE elleni negyeddöntô után mondtam, hogy csak akkor lennék igazán boldog, ha döntôt játszanánk. Most boldog vagyok, és mint csapatkapitány megígérhetem: itt az ideje a reggelig tartó ünneplésnek.
Németh István: – Mi nyertük az idegek harcát. Sokkal keményebb csapat vagyunk, mint amilyennek látszunk, éppen ezért nagyon nehéz dolga lesz annak, aki meg akarja ellenünk nyerni a bajnokságot.
Ádám Béla: – Az elsô meccs elvesztése meghatározó volt, az öt mérkôzést követelô negyeddöntô után fáradtan, enerváltan játszottunk. Sok sikert kívánok a Körmendnek a döntôben, nyerje meg a bajnokságot.

És Körmenden eljött az idő, hogy ismét karnyújtásnyira legyenek a következő bajnoki aranyérmüktől. A 2002-es szezon után - mindenki emlékezhet a csúnyán "elcsalt" Ase-Körmend utolsó meccsére a döntőben - némi elégtételt adhatott a körmendiek részére, hogy ismét a döntőben vannak, melynek kiharcolásához nagyban hozzájárult a Trevisoból ideiglenesen "hazaimportált" Németh István:

A Trevisóból hazatért Németh István a Kaposvárt szeretné ellenfélként a bajnoki fináléban

Isti a döntőbe vezette a Körmendet

NS, 2003-05-16

A körmendi kosárlabda-szurkolók nagy örömére idén február 28-án visszatért az olasz Benetton Treviso csapatából anyaegyesületébe Németh István. Azóta a vasi alakulat bajnoki mérkőzésen csak Szolnokon – ahol a körmendiek "Istijét” a játékvezető kiállította –, illetve a Kaposvártól hazai pályán szenvedett vereséget.

	Németh István (a labdával) szerint hab lenne a tortán, ha a Körmend megnyerné a bajnoki címet

A rájátszás hét mérkőzése közül pedig hatot megnyert a körmendi gárda – rögtön tegyük hozzá, hogy hatalmas meglepetésre. Ebben a sikerben kulcsszerepet játszott az Euroligában és az olasz bajnokságban edződött hátvéd. A Debreceni Vadkakasok elleni elődöntő negyedik mérkőzése utáni ünnepi vacsoránál már boldogan felelt a kérdésekre a 23 éves válogatott játékos.
– Milyen célt tűzött ki maga elé, amikor visszatért a magyar bajnokságba?
– Eredményes évadot akartam zárni mind egyénileg, mind a csapat szempontjából – felelte Németh. – Azt hiszem, ez már sikerült, bár most már akár bajnokok is lehetünk. Hab lenne a tortán, ha öszszejönne a győzelem.
– Mondja csak, a múlt vasárnap Debrecenben szerzett sérülése mennyire befolyásolta játékát a csütörtöki összecsapáson?
– Zavart a mozgásban, de ez szerencsésen alakult, hiszen több pihenőt kaphattam, így a hajrában frissebb voltam, mint a többiek, és ezért többet mertem vállalni.
– Megünnepelték a döntőbe jutást?
– Együtt vacsorázott a csapat, azonban én már éjfélkor hazamentem, hiszen másnap délelőtt tíz órakor már Budapesten vizsgáztam a Testnevelési Egyetemen. Azt hiszem, azért a többiek helyettem is buliztak.
– Hasonlóan a Körmendhez, a Benetton csapata is bejutott egy döntőbe: az Euroliga-trófeáért szállhatott harcba. Ön szerint reális a négyes döntő második helyezése?
– Szerintem a trevisóiaké Európa legjobb csapata. Balszerencsére a finálét éppen Barcelonában játszották.
– Mennyire érzi magáénak ezt az ezüstöt?
– Semennyire, hiszen nem játszottam az Euroliga második körében.
– A magyar bajnoki döntőben azonban nagyobb feladatok várnak önre.
– Igen, hiszen itt meghatározó játékos vagyok, így természetesen nagyobb a tét rajtam, és több feladat hárul rám.
– A másik ágon még gyötri egymást a Kaposvár és az Albacomp. Árulja el, kit szeretne döntőbeli ellenfélként?
– A Kaposvárnak örülnék jobban. Úgy gondolom, a stílusuk ellen a mi taktikánk és a mi játékoskeretünk jobban érvényesülne.
– Tudnak-e még újdonsággal szolgálni a döntőbeli ellenfélnek?
– Nem hiszem, hogy a döntőben bármelyik csapat tud újat mutatni egymásnak. Az dönt majd, hogy ki tudja a másikat több hibára kényszeríteni.
– Tett-e valamilyen fogadalmat arra az esetre, ha megnyernék a bajnoki címet?
– Eddig mindig tettem, de most ez valahogy elmaradt. Annyit azonban ígérhetek, ha aranyérmesek leszünk, benne leszek sok őrültségben.

Ismét öröm költözött a Rába partjára, bekerült a csapat ismét a döntőben, ez főleg az alapszakaszban mutatott játék tükrében volt nagy szó, ugyanis akkor sokan temették a csapatot. A feléledéshez persze nagyban hozzájárult Németh István visszaérkezése, azután állt össze a játék, mindenkinek sikerült megtalálnia a helyét a csapatban. Körmeden pár nap pihenés várt játékosra, edzőre, szurkolóra, a takarítóra, és mindenkire, akinek bármilyen köze volt a csapathoz, mert ismét aranycsata várt a körmendiekre. Helyre állt a világ rendje.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.