„Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd ma9ad a köldökzsinórodra

De te me9születtél
És nem va9y se hülye, se vak
Ha már itt va9y
Ne ha9yd, ho9y leállítsanak!”

 Legyek nagyképű? Kaposváron nehéz lesz megszerezni a tízediket. Pont.

Nagyjából ennyit akartam írni. A Falco, a Sopron ellen elég is lenne, de egész más a szituáció, annyit legalább megkövetel az elmúlt huszonpár év, hogy mélyedjünk kicsit bele a közös történelemből építkező ezoterikus mivoltunkba. Jelesül azért, mert holnap Zalaegerszeg-Körmend kosárlabda mérkőzésre (pfff, ütközet jobb volna, csak „politikailag” nem korrekt) készülünk. Hogy én mennyire ki nem állhatom az asztrológiát, szerintem őrültség, de mivel holnap én sem leszek más, hát megnéztem, hogy a csillaglátók mit is mondanak. „Szeretne lezárni egy szakaszt az életében.” Két dolog van. Egyik, hogy honnét veszik, mikor egy hete nem láttuk az eget, s vele együtt a csillagokat sem (nem tudományos alapokon nyugszik a tézisem, sőt tudom, hogy abnormális), a másik, hogy ismét kaptam egy klasszikust, amit aztán lehet pro-kontra értelmezni. A méla búsnak negatívan, az örömmámor gyermekének pozitívan. Kicsit már el vagyok billenve, mert már szívesen indulnék, ezért elgondolkodom rajta. Ok, lezárok (lezárunk) egy szakaszt. Hát zárjuk le, a fene aki tiltakozik. Válasszunk szakaszt. Nem szokásom utánanézni (sajnos), de tudom, hogy mostanában a kékek voltak boldogabbak egerszegi látogatásunkkor. Akkor zárjuk le ezt, holnap én – veletek – szeretnék úgy fél kilenc körül sokak arcába ordítani, hogy: megvaaan! De elég a horoszkópból, nem hiszek benne, a csillagok is ezt mondják. Tulajdonképpen hat csillagban hiszek. Három odahaza van, három pedig a sálamon. Holnap három csillagom azért szorít majd, hogy a másik hárommal ezt a megmagyarázhatatlan kapcsolatot még inkább elmélyítsem. Furcsa egy állapot. Soha nem állítottam, hogy normális, de itt leírva annak tűnik, de Neked nem magyarázom.

Ahogy már tavaly is, most is furcsa lesz a saját helyünket szemben látni Egerszegen. Nem mint, ha innét látva nem ugyanúgy tűnne a perspektíva, de azért nem volt soha rossz érzés a zalaiak mögött végigsétálni büszkén a lelátó felett. Ez most elmarad, kalandvágyból pedig nem hiszem, hogy megteszem a berögzült utat a csarnokba. Lezárok egy szakaszt! J Kaptunk 300 jegyet. (Leszünk is annyian – a felső három sorban.) Lehet misztikus vagyok, de van –e párhuzam azzal, hogy Gerard Butlerék is csak ennyien mentek? Már akkor is elfogyott a vendégjegy? Lehet, hogy nem fértek be többen a stúdióba? Ami még valószínűbb, hogy azért kaptak ennyit, mert Leónidasszal is hasonlóképp történt a balkánon. Nem volt perzsa ismerős, aki megszánja a másik 600-at, hogy le ne maradjanak a dologról? Nem tudni. Ahogy minden más, ez is változott. Köztünk lesznek bátrak, kik perzsa honban szereznek érvényt a kielégületlen vágynak, hogy ott legyenek velünk. Persze-persze, ez most demagóg, túlcsépelt és hülyegyerek hasonlat volt, de a fenéért nem adtak 304 jegyet, már nem állna meg ez a baromság. A másik, ha 304-et adtak volna, most nem kellene jegyért rohangálnom. Esik is, a csillagokat sem látom, ezer dolog lenne, de neeeem, ők Xerxészek akartak lenni. Persze Butlerék bár harcoltak minden erejükkel, benézték a szituációt, ezért is ne lovagoljuk meg annyira talán tovább ezt a vonalat. Xerxészként pedig nem akartam magunkat feltüntetni. Sokkal jobban mutattak a háromszázak a filmben is. Az ilyenkor szokásos elmeállapot tovább kerget egészen odáig, hogy mégis visszanyúlok a hasonlatra. A filmet a csarnoktól nem messze láttam, a parkoló másik oldalán. Tényleg az őrületbe akarnak kergetni? Ráadásul múltkor mily furcsa, épp háromszázat dobtam be a parkolóautomatába E9ersze9en. Ott van a Mekibe a háromszázas ajánlatuk. Már ott sem fogadtam el, holnap sem fogom. (Jó, tudom, ennyit kell adniuk, elfogadom. Van romantikája így a dolognak, nagy a szerelem régóta, ezt mindenki tudja.)

Rituálékkal hogy álltok? Az a pulóver, amibe utoljára ott nyertünk, az a zokni …, azokkal az emberekkel. Ez nagyon fontos. Ismerősökkel, már-már barátokkal egy ügyért közösséget vállalni, ez fantasztikus érzés. Számtalanszor volt már erről szó, már közhellyé is vált, de mégis vágyom azt az évek alatt berögzült érzést, ami fél hétkor majd ránk zuhan. (Zsarkonak is biztos tetszik majd J. ) A fény-témát most kihagynám (bár így már meg is említettem), úgysem ússzuk meg, ahogy a mi megyénk is csuklani fog két órán át, ez egészen biztos. Ez pikantéria, hagyomány. Ők ellenünk készülnek, mi pedig remélem a Szolnok ellen!

Minden jót holnapra!

MTE

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.