„Ha feladod az álmaid meghalsz,

Élve halsz meg.”

Nem tőled, érted.

Nem távolodva, feléd.

Nem haraggal, szenvedéllyel.

Nem titkolva, nyíltan.

Nem szégyellve, büszkén.

Nem feladva, soha.

Nem egyedül, együtt.

Nem „én”, „mi”.

Nem „miattam”, „miattunk”.

Nem hiba nélkül, emberként.

Nem feledve, de tovább remélve.

Nem roskadva, csak félve.

Nem bántva, csak aggódva.

Nem visszafordulva, de emlékezve.

Nem ellenség, barát a múlt.

Nem őrülten, de mások szemében mégis.

Nem ütve, de védelmezve.

Nem panaszkodva, tettre készen.

Nem mások ellen, az MTE-ért!

Valami nagyon elment mellettünk. Nem akarom magyarázni azzal, hogy „ilyen a világ”. Nem akarom magyarázni azzal, hogy máshol sincs máshogy. Valami nagyon hiányzik, sokan nagyon hiányoznak. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak mi is hiányzunk. Érzem, hogy sokan azt a régit keresik. Én is, mindenki. Kényelmesek lettünk, mert könnyelműen azt mondjuk, hogy iksz és ipszilon tehet róla, hogy az a „régi” valahol ottragadt. Ellenben nagyon sokan tesznek azért, hogy a „régiből” új legyen, értéket átemelve a „régiből”. Legalább annyira mindenkinek igaza van, mint senkinek sem. Tényleg megtehetjük az életünk egy jelentős darabjával, hogy vélt (vagy valós, de ez most teljesen mindegy) sérelmek, vagy az önigazolás hamis szelleme végett hátat fordítsunk egy sokszor egekig magasztalt hitvallásnak? Egyénenként, egyenként vagyunk hibásak a közösségünk hanyatlásáért, és ez független klubvezetőtől, „első embertől”, legendától, épp csak pár hetet itt töltöttől. Ez nem csak a kosárlabdáról szól, ez már rólunk szól. Babástól, Színészestől, Bebesestől, Ististől, Geristől, Puteszestől, Sabistól, Ultrasostól, Rudistól, Devilsestől, épp csak benézőstől, 30 éve bérletestől, fiatalostól, öregestől … ezek voltunk, vagyunk (, leszünk). Egyénenként elmérgelődhetünk egy szűk társasággal arról, hogy „hol van már a régi szép …”, és mondogathatjuk, hogy ki szúrta el, s miért, nyilván számtalan okot találva rá, jól odamondva a saját igazunk, vagy megtehetjük azt is, hogy leszünk olyan bátrak, hogy az idő alatt változott világnak legalább a falakon belül kacagó vigyorral középső ujjat mutatunk, és azért is inkább valamit próbálunk megmenteni (együtt, mert máshogy nincs rá esély sem), mint közösen sírt ásni. Senki nem naiv, mindenki tudja, hogy sérültek itt személyek, érdekek és még fene tudja, hogy mik nem, azzal is tisztában vagyunk, hogy a büszkeség mindenki számára az ember tartásáról tesz tanúbizonyságot, ahogy a sérelmek elengedése is! Asztalaink megteltek meggyűrt és összefirkált lapokkal, s a tisztáknak nem maradt helye. Azt mondjuk, hogy ez már nem A Körmend, de akkor A Körmend megkérdezhetné, hogy mi azok vagyunk –e, akik A Körmendet teremtettük, továbbvittük, őriztük, vagy csak ajándékul kaptuk? A kérdés egyébként jogos volna.

Nem akarom hosszúra húzni –este van, nem is sikerülne -, egy merész kérdés fogalmazódik meg, amit nem én kérdezek, hanem remélem Mi kérdezzük magunktól? Van –e igényünk, erőnk, energiánk, kedvünk, ambíciónk, MERÉSZSÉGÜNK arra, hogy végre újra egymás szemébe nézzünk (függetlenül csoporttól, valaki mellett állástól, bármitől), s azok legyünk, akik voltunk, akik most is lenni szeretnénk.

„Vállhoz a váll…”.

Úgy gondolom, sok időnk nincs már arra, hogy valamit tegyünk, mert tényleg elmegy mellettünk az egész. Pár szó: meccs előtti hangulat, napokkal előtte néma remegés, lelátó, őrület, ölelés, utazás idegenbe …

Elég hirtelen ötlet, de vagy pozitívum lesz, vagy megpróbáljuk máshogy, később. Akik most MTE mezt húznak, nagy részüknek fogalma sincs arról, ami pár sorral feljebb karcolódik. Egyrészt azért, hogy valami még legyen a szezonból, másrészt a saját igényünk végett talán tehetnénk valamit úgy, hogy közben az MTE ott lenne köztünk (mondom, meggyőződés, „oldal”, csoporttól függetlenül). Ha még az első hazai (csarnokavató) meccs előtt valamit szeretnél tenni a dolgaink rendbetétele végett, jelezd, hogy lenne -e igényed erre: mteorokke@gmail.com

Jó éjt!

Szevasztok!

MTE ÖRÖKKÉ

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.