A néma percek napok hosszával múlnak a semmibe körülötted. A jól megszokott fotelodba a múlt belerajzolta a lenyomatod, melyben mindig a nyugalom árasztott el, ha merengésre vágytál. Ez csak a tiéd, senki másé, ebben neked születtek meg a gondolataid, itt hoztál meg életedet alakító döntéseket, ebbe a párnázott kehelybe omlottál le, mikor rossz hírt kaptál, ebből figyelted a gyermeked első lépéseit, és most megint ott vagy. Valami belül nem hagy ma nyugodni, hallhatatlan dübörgés és lüktetés akar belőled előtörni, mint ha a jól megszokott tükörképed le akarna vetkőzni rólad és új embert kovácsolna belőled a hétköznapok megszokottságában megfáradt énedből, de még tiltakozol. Csak ülsz ebben a kopott talpú székben. A redőny csak résnyire engedi az utca fényeit átszökni az üvegen, mert most odabent egy nem ismeretlen új világ születik számodra. Körbenézel a szoba falain, pásztázod a szekrényeken lapuló emlékeket, a nagymamától kapott elsőáldozási ékszerdobozt, a pároddal először vásárolt könyveket, a családról készült fotókat az éjjeliszekrényen, és próbálod a gondolataidat ezek felé terelni. Beszélgetsz magaddal, nyugtatod a kitörni készülő másik éned, de mind inkább a feszültség markoló ujjai fonják körbe torkodat. A szemed csillogni kezd, már érzed, hogy nincs visszaút, tudod, hogy a szobában szálló régi szellemek már rég meghozták feletted az ítéletet: ez az a nap.

A dohányzóasztalon újság nyugszik. „A recesszió még nem ért véget”, „Ismét drágul a benzin”, „Választási csalás gyanújával vádolják”, „Az Atomerőműt fogadja a Körmend”. Az ajkadon elülő mosolyról csak te tudod, hogy a szánalom szülte, hogy egyiket hogyan merészelik a másikkal egy lapon emlegetni. A két világod nyomtatták oda az üveglapra dobott papírra. Az egyik már rég nem érdekel, megveted a tartalmát, a másikról tudod, hogy rólad és neked szól, a fekete tintát a saját gondolataid formálták szavakká. Bele sem olvasol, hisz mit tudhat nálad többet egy újságíró arról, hogy „18:00 órakor megkezdődik a …”. A saját tollad úgy folytatja, hogy az „őrület”. Hát persze, hogy tudod, miért vagy már egész héten feszültebb, miért várod az órától, hogy gyorsabb táncba fogjon, hisz az őszbe forduló áramlatok dala a saját deszkád hívogató hangjait mesélik egy másfajta szerelemtől vöröslő ajkakkal. Az óra viszont nagy ellenséged mostanság. Kicsit megrémülsz magadon, mert azt veszed észre, mint ha az előbb már többet mutatott volna, mint most. Ez tényleg az őrület? És ha igen, akkor nekem erre szükségem van? Ismét egy mosoly, csak úgy magadnak, mert a feltett kérdésre a választ előbb tudtad, mint magát a kérdést. Ezt már nagyon nehéz tovább bírni.

Elalszol. Az agyad elkezd önálló életet élni és feltűnnek előtted mámortól ittas örömarcok, nyakukra tekert, a másik istenséged színeivel hímzett sálakkal, egybeforrsz egy hullámzó elmebajjal. Nem hiszed, de tudod, hogy ez még csak egy álom. A szobádba még 10 embernél több soha nem volt, most pedig kétezer sorstársad rekedt az ajtón belül, s te pedig ott álmodsz közöttük a sarokba a fotelodba. A szekrények elmélyülnek a parkettbe, mint a zenekar a színpadi árokba, a puszta falak az emlékeid tekercseit kezdik vetíteni. Gondosan elhelyezed mind a kétezret a szőnyegen, hogy együtt válaszoljatok a falból jövő „rég óta itt vagyunk…” kiáltásra. A falak bejárják az országot Egerszegtől Debrecenig.

Csörög az óra. A pillanat tört része alatt kiürül az új lényed szobája, felébredsz, ziláltan hat rád a felismerés, hogy itt az idő. Elhagyod a fotelod, a nyakadra sál kerül, és egy időre búcsút intesz a nagymama dobozának, a könyveknek és bezáródik mögötted az ajtó. A lépcsőn már egy másik ember halad az utca irányába, ahol „népes csoportok, vagy magányos emberek vonulnak a Kossuth Lajos utca irányába, hogy belépve a fénnyel megáztatott csarnokba, megpillantva a mi színeinket viselő játékosokat, valami ismét elinduljon a gyomor és a szív tájékán, valami különös, szorító, ugyanakkor boldogító érzés, ami nélkül egy gyógyíthatatlan betegségnek örvendő szurkoló képtelen létezni."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.