2013. május 5-én Pakson ismét lezártunk egy szezont, hogy szabadságra küldjük egy időre mindenünk, ami piros és fekete. A mindenki által ismert előzmények tekintetében kevés azt mondani, hogy nem vallottunk szégyent, ennél sokkal több történt. Talán nem túlságosan önmagasztaló, ha abba ringatjuk magunk, hogy nagyobb siker volt az elmúlt szezon, mint az azt megelőző pár év. Az elmúlt évtizedek úgy mentek el mellettünk, hogy nem volt olyan szezon, aminek ne lett volna meg a később emblematikussá váló momentuma. Lehetett az egy remek játékos élete szezonja, egy ominózus meccs, egy botrány, egy ünneplés, sérülés, vagy mindezek egyvelege, egy biztos, hogy nyomot hagytunk a magyar kosárlabdázás krónikájában, és van még tinta a tollakban. Ha ilyen pillanatot keresünk az elmúlt szezonunkban, bennem elsőre a márciusban lejátszott Paks elleni meccs lefújását követő néma várakozás, majd az azt követő katartikus eufória tör elő, mikor is a ZTE igaz szomszédvárként (:-)) segítséget adott a kezünkbe. Maga a saját győzelmünk íze is megtöltötte a teret mámorral, de a dolog egy megfoghatatlan abszurditásba csapott át, mikor kétezer körmendi ünnepelt egy ZTE győzelmet, ráadásul a Sopron ellen, ami ha nem is tudta emelni az adrenalint, de nem taszított senkit sem depresszióba. (Előre bocsánat Sabi, de idén mi is megtesszük :-).) Olyan igazi körmendi este volt, olyan igazi mementó. Majd következett a rájátszás, végül 6. hellyel, mínusz harmincnál is örömmámor az utolsó paksi meccsen, ünneplés egész hazáig (tudod, ez a klasszikus közhely, hogy egy harc nem mindig az egész háborút tükrözi), és aztán a hosszú nyári szurkolói begubózás. A hetek szépen lassan visszaálltak a szurkolói lélektant nem ismerők körében csak normálisnak béklyózott mederbe, a bérletek el lettek helyezve a régiek mellé, sálak a fiókokba. A higany eszeveszett táncba kezdve egyre inkább el akarta érni a nap talpát, a kinti hőmérséklet már majdnem idézte a 90-es évek Körmend-Zete benti forróságát. Persze ebbe az őrült netkommunikációs világba a totális kosármentes nyár nem valósulhat meg, hisz a találgatások óceánjába sok csepp elfér, amiknek elenyésző része végül realitássá is válik. Mi is szép lassan alakulunk, de erről majd egy másik alkalommal.

A forróság távozása okozta űr lassan majd vákumként szippant be minket ismét a csarnokba. Először csak néhány edzésre benéz az ember fia, majd felkészülési meccsek, és valamikor október elején megkezdődik egy újabb nyárig (!!!) tartó spirál, amiből nincs kiszállás. Nehéz lenne választ adni, hogy mi hiányzik jobban: maga a játék, vagy az ismeretlen ismerősök, a megszokott arcok és tekintetek, az őrület, a borgőztől párás üdvözlői lehelet? Nincs válasz, így komplexen az egész. Maga az MTE, a sajátságos egyszerűségével. Vágyom már a természetes, puritán és őserejű egyszerűséget, amit nem a csillogás és a lézershow okoz, hanem maga a normalitást maga alá tipró kivetkőzés, amit talán hívhatunk rock and rollnak is. A pályán változnak az arcok, ezt már megszoktuk – ha nehezen is -, de a szurkolói állandóság az örök. Hogy egy igaz Körmend szurkoló mennyivel másabban fogja látni ezt a folyamot a korábbiktól? Talán csak annyival, hogy a cigarettáját nem a Kónyában vagy a Monetban veszi meg. Minden más a régi. Itt vagyunk augusztus közepén, és ilyenkor már azért valami megindul itt bent, egy különös bizsergés okozta nyugtalanság. Persze nem mi vagyunk a Partizán Belgrád, sem a Panathinaikos, nem tudunk húszezren fáklyás "lángba" borítani egy egész lelátót, hanem mi a Körmend vagyunk, amit nem is cserélnénk el soha semmi másra. Ez a miénk. Az elszántságunk és az MTE-be vetett hitünk van akkora, mint bárki másnak Európában a csapata iránt, és ez bőven elég, ez a lényege az egésznek.

Talán kibírjuk valahogy, még másfél hónap, és mehet a „mi mindig itt vagyunk”!

Készüljetek!

MTE

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.