Talán mindkét oldalon, Körmenden és Zalaegerszegen is jobban örültek volna, ha a döntőben találkozik a két csapat, de az alapszakaszban elért eredmény azt a forgatókönyvet írta, hogy az ősi ellentéteket továbbra is magukban hordozó szurkolók szájából 2003 áprilisának közepén hangozzon fel a Zeg-zeg-zeg, ... A rigmus a két oldalon máshogy folytatódik. A lelátók mindkét oldala vegyes érzelmekkel figyelte az ellefél csapatát, mivel a körmendiek kék-fehér mezben McClendon-t nem tudták volna elképzelni, hát még Szájer Józsefet, a hőskori '90-es évek körmendi irányítóját. A Zete szimpatizánsok viszont Samir Mujanocsot látták szívesebben a saját színeikben, mintsem piros-feketében. Remek párharcnak ígérkezett a négybe kerülésért vívott küzedelem, a Magyar kosárlabdatársadalom táguló pupillái ismét a Nyugat-dunántúlra fókuszált. Elkezdődött a rájátszás: 

Negyeddöntő: Zalaegerszeg – Körmend 1. mérkőzés

Máris egy meglepetés

 

NS, 2003-04-18

  

Ugyan az évad egerszegi nézőcsúcsa még nem közelíti meg a hajdani két nyugat-dunántúli fellegvár bajnoki döntőjének tűzoltókat kétségbeejtő hétezres tömegét, a szomszédvári bajnoki negyeddöntő mégis piros betűs ünnep – húsvéttól függetlenül – játékosnak, szurkolónak, büfésnek és pénztárosnak egyaránt. Hiába a ZTE két meggyőző alapszakaszbeli diadala a Körmend ellen, no meg a harmadik helyezése a vendégek hatodikjával szemben, egerszegi oldalon mértéktartásra intenek: ez a rivális már nem azonos a több mint 30 ponttal kiütött alakulattal, hanem klasszisokkal erősebb.
Ezt igazolandó Németh átadásából Hainje szerezte az első kosarat, és ők ketten tudvalevőleg nemrég érkeztek a vasi piros-feketékhez. A ZTE láthatóan palánk alatti fölényére épített, és Cseranics nyolc közeli pontjával a visszájára fordította a korai hárompontos vendégelőnyt. A centertől később Nisavics vette át a stafétabotot, három labdaszerzése és három hibátlan betörése időkérésre kényszerítette Zsebe Ferencet. A félelmetes hangorkánt csak fokozta, hogy a támadófaultok és a lépéshibák megítélése megosztotta a jelenlévőket. A Körmend kisemberei a rövid értekezlet után megtalálták az utat az egerszegi gyűrűhöz, így döntetlennel zárult az első negyed.

	Rylan Hainje, a Körmend amerikaija ezúttal nagyon összeszedte magát: 20 pontot szórt

E kiegyenlített szakasz után a vendégek cserékkel és a centerek megkettőzésével kezdték a következő tíz percet. A több mint nyolcszáz szurkolójuk nagy örömére Németh István magára talált, és nehezen tudta tartani szerény előnyét a ZTE, annál is inkább, mert védekezése nem hasonlított a tőle az alapszakasz szebb napjaiban megszokotthoz. A hazai vezetés az ötödik kihagyott büntetőt követő Hainje által jegyzett negyedik Marc-tripla után minimálisra csökkent, úgy tűnt, azoknak lesz igazuk, akik szerint improvizatívabb hátvédjeivel borsot tudnak törni a körmendiek a maszszívabb, kiszámíthatóbb hazaiak orra alá. Zalai oldalon a kicsinyke előny és Cseranics három személyi hibája miatt feszülten telt a nagyszünet.
A vendégek a második félidő elején lapot húztak tizenkilencre és mozgékonyabb, alacsony szerkezetre tértek át. Innentől kezdve a hazai centereket megelőzve ellopott labdákból lekontrázták a görcsösen támadó kék-fehéreket, nehézkes magas embereik ellen lendületből egy-egyeztek, és a leosztásokból dobott triplákkal négy perc alatt tízpontos előnyt szereztek. Újabb és újabb hármasok reppentek ki Mujanovics kezéből, miközben a másik oldalon Kámánnak semmi sem sikerült, Bencze pedig a kipontozódás szélére sodródott. Az esélytelenebbnek mondott Körmend ráerőltette akaratát ellenfelére, sokkal könnyebben szerezte kosarait, a pedig ZTE fáradtabbnak is tűnt.
A negyedik negyedben a hazai csapatkapitány helyére Gáspár Dávid állt be. A 21 éves hátvéd eddig jobbára védőfeladatokat teljesített, most azonban, ellentétben társaival, különösebb aggodalom nélkül vállalt el két távoli dobást, visszaadva a reményt a hazaiaknak. A kétpontosra csökkent különbség két perc alatt újra tízre nőtt, mert Némethék kegyetlenül kihasználták, ha lógott egy védekező kéz vagy lecsordult egy előkészítetlen dobás. Ráadásul sokszor történt így, hiszen remekül felkészültek a zalai figurákból, ezért McClendonéknak az egyéni játékot kellett erőltetniük. Cseranics és Bencze szinte egyszerre pontozódott ki, és adta át a főszerepet Szájernek, a ZTE–Körmend párharc legidősebb pályán lévő részesének. A Vas megyében született, de most a riválist erősítő hátvéd lepattanók és szerzett labdák után egy hármassal három pontra hozta fel együttesét, de az utolsó perc faultpárbajában a felszabadultabban, bátrabban játszó körmendiek megőrizték előnyüket. Idegenbeli győzelmével a vasi csapat teljesen nyílttá tette a párharcot, úgy tűnik, folytatódik a férfibajnokság az alapszakasz során már megtapasztalt nyíltsága.

Mestermérleg
Nikola Lazics: – Megérdemelten nyert ellenfelünk, hiszen idegesen kezdtünk és sok hibával játszottunk. A Körmend ezeket kihasználta, és innentől esélyessé lépett elő.
Zsebe Ferenc: – Ezért jöttünk. Győzelmünk kulcsa az volt, hogy nagyszerűen segítettünk a centereknek és remekül dobtunk.

Az első meccs a papírformát tekintve meglepetésnek tűnt, de Vasban és Zalában is tisztában voltak azzal, hogy a rájtászás az más műfaj, és úgy tűnt, hogy Körmenden jobban elkapták a fonalat. Pár nap múlva Körmenden folytatódott a nézőtéri szorongás, és ismét a vörös tábor örülhetett jobban:

Negyeddöntő: Körmend – Zalaegerszeg 2. mérkőzés

Otthonában is jobb a Körmend

 

NS, 2003-04-22

Hogy a Zalaegerszeg az alapszakasz során nem csak oda-vissza elintézte a Körmendet, de mindeközben 59 pontot "vert rá”, nem jelent semmit. Hogy a Körmend múlt pénteken viszonylag simán legyőzte idegenben a ZTE-t, nem jelent semmit.

A rájátszás más műfaj, ha úgy tetszik, külön világ. Melyben csak egy valami számít, hogy a meccset követően 1–0 a párharc állása a vasiaknak. Szóval Körmend–ZTE, második felvonás, a playoff során először Körmenden.
Zsebe Ferenc egyetlen helyen nyúlt hozzá Egerszegen győztes csapatához, Toroman helyére Toya került be a kezdőbe. A kulcsember, Kámán életének megkeserítője, azaz Hainje. Természetesen ott volt a pályán, mint ahogy a zalai nyitósor sem változott. Ami a hangulatot illeti, a lelátó atmoszférája a két nyugat-dunántúli fellegvár felejthetetlen csúcsütközeteit idézte, és a két és fél ezer körmendi harci kedve csak nőtt, amikor a legnagyobb kedvenc, vagyis Németh két büntetőt küldött a gyűrűbe. Odaát Cseranics és McClendon ponterősségére építhettek volna, ha az exkörmendi amerikai nem jut el három személyi hibáig az első szakasz közepére. Az erőcsatárt Gáspár váltotta, ami nyilvánvaló szerkezetátalakítást vont maga után: Kámán föllépett a négyes posztra. Igen ám, csakhogy a remek idényt maga mögött tudó válogatott kosarasnak ott sem nagyon ment, tíz, pályán töltött percet követően még ponttalanul állt. Hogy aztán a Németh, Hainje, Toya trió találataira alapozó házigazda mégsem tudott meglépni, az Cseranics számlájára írható, aki gyorsan két faultot íratott Grebenár statisztikai lapjára, no meg bevágott nyolc "életben tartó” pontocskát.
A feszültség csak fokozódott a második negyedben, amikor Kámán és a visszatérő McClendon találataival átvette a vezetést a vendégcsapat. Csakhogy a fehér mezeseknek még volt egy el nem sütött fegyverük. Trummernek hívják. Dupla, tripla, aztán még két dupla és még egy hármas. Így festett a bedobó sormintája (vasi oldalon már dúdolták is: "Ha rákezdi az isteni Rudi…”), amely három perccel a szünet előtt tízpontos vezetést ért a Körmendnek.
Hogy eldőlt volna? Ugyan már! Még ünnepelni sem maradt idejük a piros-feketéknek, és máris felkapaszkodott a ZTE. Meglehet, csak azért, hogy újra fordulhasson a kocka, s jöhessen a Körmend. Azon belül is Toya.

Grebenár Péter két pontig jutott

Aki eddig kissé unottan tette a dolgát, most azonban belelendült, és jószerivel egymaga szerzett kilencpontos előnyt csapatának. Nem szóltunk még Hainje-ről, aki amellett, hogy emberfeletti védőmunkát végzett, támadásban is remekelt. És láss csodát, Zsebe együttese elővette az egerszegi forgatókönyvet, és két szoros játékrészt követően a harmadikban sikerült meglépnie. Ebben a periódusban akkor is kilenc ponttal voltak jobbak a vasiak és ezúttal is. A múlt pénteken mindez győzelmet ért Némethéknek, és nagyon úgy festett a helyzet, hogy ezúttal sem alakul másként. Merthogy a zalaiak hiába tettek meg mindent, egy-egy pompásan időzített hazai tripla keresztülhúzta a számításaikat. A vége majdhogynem körmendi kosársulivá változott, de hát úgy is tudják, mindez nem jelent semmit.
Vagy mégis?

Mestermérleg
Zsebe Ferenc: – Az i betű szárát már felírtuk a papírra, már csak a pontot kell megtalálnunk.
Nikola Lazics: – Megint olyan stílusban játszottunk, amely jobban fekszik a Körmendnek. Nem tudtuk kihasználni a palánk alatti fölényünket. Nem adjuk fel, Egerszegen igyekszünk szépíteni.

Ôsrégi riválisok

Hogy rajonganának egymásért, az túlzás. De a kötelezően egymást gyalázó lelátói rigmusokon túl azért alighanem más a szájíz, amikor az Albacomp, a Kaposvár, az Atom, esetleg a Falco kerül szóba. Hiszen a közös régmúlt kötelez. Egykor a Bajával és a Szolnokkal együtt a főváros bevétele volt a szent cél – nem is lehet véletlen, hogy a vidéki csapatok közül ez 1987-ben a Körmendnek sikerült először, egy évre rá a ZTE-nek másodszor.
Kettejük örökös rivalizálásának feledhetetlen csúcspontjaként 1990 tavaszán a modernkori magyar férfi kosárlabda legragyogóbb fináléjában nyertek 3–2-re a zalaiak úgy, hogy valamennyi meccsen vendégsiker született. Láss csodát, világ: Körmenden is, Zalaegerszegen is.
A maiak (igaz, a mai kispadosok) közül Polster Péter tevékeny részese volt a ZTE-aranynak, Szájer József a körmendieket erősítette, Zsebe Ferenc, a vasiak edzője a pályán harcolt, akárcsak zalai oldalról Bodrogi Csaba, a mai szakosztály-igazgató és Kis Attila, a ZTE másodedzője. S ki más ült volna a körmendi padon, mint Patonay Imre, aki mostanság éppen azt az évét tölti a csapatnál, amelyikben a háttérbe vonul.
A hangulat ugyanaz, ma is leírhatatlan. Pedig még csak a negyeddöntőknél tart a 2002–2003-as férfibajnokság. Más kérdés, hogy a 13 évvel ezelőttiekkel ellentétben ezúttal már biztosan nem nyer minden meccsen vendégcsapat.

Egyenlőre úgy tűnt, hogy a Körmendnek nem okoz komoly ellenállást a Zalaegerszeg, de hátra volt még a három győzelemig tartó párharcból egy győzelem. Holnap...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.