A Körmend már karosszékből figyelhette a másik ágon még mindig folyó csatározást. Nyilván ez a pihenő mindenképp előnyt jelentett a leendő elleféllel szemben, legalább akkorát, mint amekkora hátrányt az idegen pályán való kezdés, persze a Körmend számára a 2003-as rájátszásban eddig is csak így volt. Kiderült, hogy az aranyéremhez vezető út Kaposvár felé keresendő, hisz a Klíma-Vill 3-2 -vel nagy csatában túllépet a székesfehérvári Albacomp együttesén.

A döntősök ragaszkodtak a hagyományokhoz

Már kapkodják a jegyeket

NS, 2005-05-19

Kaposváron és Körmenden is ragaszkodtak a hagyományokhoz, amennyiben az előbbi társaság nyögvenyelősebben, az utóbbi simábban lépett tovább soros ellenfelén.

	Boldogság somogyi módra: három éven belül másodszor döntôs a Kaposvár (Fotó: Meggyesi Bálint)

Emlékezhetünk rá, így volt ez a negyeddöntőben is, amikor is a Klíma-Vill a Szolnokot, a Marc a Zalaegerszeget ütötte el a további küzdelmektől, a somogyiak 3–2-vel, a vasiak 3–0-val léptek tovább.
Egy körrel később 3–2-re, illetve 3–1-re végződött a párharc, és az alapszakasz-hatodik Körmend megint csak egy nála magasabban rangsorolt alakulatot, jelesül a Debrecent verte ki. A sorminta csütörtökön – itt jegyezzük meg, hogy aki élőben tekintené meg a mérkőzést, annak igyekeznie kell, hiszen a hétfői pénztárnyitás után két órával már több száz jegy gazdára talált – folytatódik: a harmadik és a második után jöhet az első, vagyis az első kör nyertese, a Kaposvár. Csak emlékeztetőül, Goran Miljkovics csapata múlt vasárnap ragyogó meccsen 83–80-ra verte az utolsó pillanatig nagyon küzdő Albacompot, újra aláhúzva a tételt, mely szerint hatalmas érték, igazi kincs a hazai környezet. Már persze, ha nem a Körmend az ellenfél.

Ami a két döntős közös múltját illeti, a bajnokságban kétszer nyert a Kaposvár, a Magyar Kupában kétszer a Körmend. Az egymás elleni négy mérkőzésük közül hármon csak néhány pont döntött, mindössze egyszer dőlt el hamar a csata: az MK-negyeddöntő visszavágóját 81–60-ra nyerte meg Zsebe Ferenc meglepetéscsapata. No persze a rájátszás más világ, nem is beszélve a döntőről. Ahová a Kaposvár két éve jutott be utoljára (meg sem állt az aranyig), a Körmend pedig tavaly (az ASE ellen be kellett érnie az ezüsttel).

 

Hogy aztán mire mennek egymás ellen, leghamarább jövő csütörtökön, legkésőbb egy héttel később kiderül.

Emlékeztetô

KAPOSVÁR–ALBACOMP 3–2
76–71, 68–79, 91–69, 88–92, 83–80
DEBRECEN–KÖRMEND 1–3
66–78, 72–82, 82–76, 53–61

Egymás ellen

KAPOSVÁR–KÖRMEND

Alapszakasz: 72–69, 79–78
Magyar Kupa, negyeddöntô: 69–72, 60–81

Ha lehet, Zsebe Ferenc humorérzékét a jelenlegi helyzet még tovább növelte. Ki emlékszik már a -42 -es Zete meccsre, a "Bravo, Coach!"-ra (illetve már csak jó értelemben), a Zsebét elküldendő hangokra, és egyáltalán bármi negatívra a szezonból? Talán egyedül Zsebe Ferenc:

Pocsék rajt után mennybe mehet Zsebe Ferenc

Már poén: Bravo, Coach!

NS, 2003-05-20

– Mondja csak mester, puhul a kispad?
– Inkább a hátsóm keményedik – így Zsebe Ferenc, a férfibajnoki döntőre készülő Körmend trénere. – Na jó, bevallom, már kényelmesebb, mint volt néhány hónappal ezelőtt.

	Zsebe Ferenc csodát tett a Körmenddel, amely csütörtöktôl az aranyért csatázik (Fotó: Unger Tamás)

– Például, amikor elsőéves edzőként négy hazai vereséggel nyitott. Valljuk be, az álmoskönyvek szerint e sorozat nem sok jót jelentett.
– Ez igaz, de Körmend különleges hely, és a miénk különleges csapat. Hogy mást ne mondjak, amíg otthon sorra buktuk el a meccseket, addig idegenben legyőztünk mindenkit. Ezzel együtt, december közepén néhányan melegebb éghajlatra küldtek, egy jóindulatú szurkoló például a világhálón üzent: Zsebe, takarodj!
– Mit gondol, most mit írna?
– Szerintem semmit.
– Mondja meg őszintén, gondolta, hogy döntő lesz a vége?
– Viccel? Úgy voltam vele, ha az ötödik-hatodik hely környékén végzünk, az már jó eredmény ettől a társaságtól. Aztán hatodikként zártuk az alapszakaszt, ami nem egy csúcsteljesítmény, de a csapat erejéhez képest nem rossz. Gondoljon csak bele, megelőztük a szerintem erős Falcót és a Szolnokot, és előttünk egyetlen olyan gárda sem végzett, amelyre azt lehetett volna mondani, hogy gyengébb a Körmendnél.
– Ön szerint mikor fordult a kocka?
– Egyértelműen Németh Isti hazatértével. Az ő játékának köszönhetően feljavult Hainje is, akinek hirtelen jóval több lehetősége adódott, mint korábban.
– Ha már itt tartunk, amilyen rosszul nyúltak a légiósokhoz az évad elején, olyan jól sült el minden a végére. Az első négy külföldi, Suber, Clay, Sola és Toroman közül már csak az utóbbi játékos tagja a keretnek, van viszont egy bravúrokra képes Toyájuk és egy elképesztő formajavuláson átment Hainje-jük.
– Hát volt mozgás rendesen, a mohácsi busójárás áttelepült hozzánk. Aztán szerencsére megállapodtunk.
– Egy pillanatra álljunk meg még Toromannál, akit elküldtek, majd visszahívták, és a hírek szerint önnek is meggyűlt a baja vele.
– Nála vízválasztó volt a Zalaegerszeg elleni óriási zakó, ami után büntetést kapott, melynek kiváltó oka azóta poénszintre emelkedett. "Bravo, Coach!” – ennyit mondott, amikor lecseréltem, mire én bezavartam az öltözőbe. Mostanság már közösen nevetünk a történteken, és minden győztes meccs után hallgathatom e kijelentést.
– De már nem jár érte büntetés…
– Nem bizony.
– Mesébe illő sztori az öné, hiszen egy éve még a pályán küzdött az aranyéremért, majd átvette az együttest Patonay Imrétől, és most úgy állnak, hogy a bajnoki címért szállhatnak harcba. Vagyis újoncként a csúcsra vezetheti a társulatát. Előfordult már hasonló kis hazánkban?
– Én leszek az első, a legnagyobb! Na ez persze csak vicc, komolyra fordítva a szót, nem tudok ilyen bemutatkozásról.
– Meccs közben eszébe jut néha-néha, hogy a kispaddal szemben a lelátón ücsörög egy ember, akit Patonay Imrének hívnak?
– Putesz intézmény Körmenden, ez vitathatatlan, mint ahogy az is tény, hogy úgy istenigazából eddig csak őt fogadták el a szurkolók. Nem csoda, hogy "külsős” edzőnek nem sikerült maradandót alkotnia. De most Putesz is örül, ezt látom rajta, és ő is tudja, hogy ez az együttes gyengébb a tavalyinál.
– Egy Zsebével mindenképpen.
– Látja, visszavonultam, de ez sem javított a csapaton.
– Még mielőtt temetni kezdené a fiúkat, figyelmébe ajánlom, hogy a csütörtökön rajtoló bajnoki döntőre készül a társaság. Mit gondol, célba érhet az idény meglepetéscsapata?
– A lehetőségünk megvan. Ugyanakkor nem titok, hogy a Kaposvár esélyesebb. Az ellenfelünk kétszer legyőzött bennünket az alapszakaszban, más kérdés, hogy hasonló volt a helyzet a ZTE és a Debrecen ellen is.
– Általános vélekedés a vasi városban, hogy a Klíma-Vill jobban fekszik a Körmendnek, mint az Albacomp. Így gondolta ön is?
– Maradjunk annyiban, most már lényegtelen, hogy kit vártam a döntőbe.
– Akkor azt mondja meg, milyen finálét vár?
– Elsősorban sportszerűt, botrányoktól menteset. Fontos, hogy a játéké legyen a főszerep, s noha az aranycsata már nem igen szokott ragyogó meccseket hozni, azért bízom benne, hogy elfogadható lesz a színvonal.
– Mi dönthet a felek közt?
– Remélem, hogy számít majd, hogy mi többet pihenhettünk, no és mellettünk szól a fiatalos lendület is.
– Miben jobb a Kaposvár és miben a Körmend?
– Azt hiszem, a mezőnysorunk van olyan jó, mint az ellenfelünké. A somogyi centerek erősebbek, ám ezen a poszton hátrányban voltunk a Zalaegerszeggel, majd a Debrecennel szemben is; aztán tessék.
– Sima ügy volt ez is, az is. Mit szólna hozzá, ha a döntőt is rövid csatában nyernék?
– Kiugranék a bőrömből, de erre annyi esély van, mint arra, hogy egyszer agysebészként keressem a kenyerem.

(Hát, ha Zsebe Ferenc busójárásnak nevezte a 2003-as légiósválasztást, akkor a 2008-2009 szezon minimum honfoglalás, de ez inkább csak maradjon egy kis kitérő a kellemes emlékek közepette.)

A fenti cikk után hat évvel csupán egy dolgot nem értek: Zsebe Ferenc miért nem agysebészként dolgozik a körmendi kórházban? Holnap folytatjuk a doktorrá válás következő állomásával.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.