Ismét "leszállt az este és a kis vasi városkában, Körmenden népes csoportok, vagy magányos emberek vonulnak a Kossuth Lajos utca irányába, hogy belépve a fénnyel megáztatott csarnokba, megpillantva a mi színeinket viselő játékosokat, valami ismét elinduljon a gyomor és a szív tájékán, valami különös, szorító, ugyanakkor boldogító érzés, ami nélkül egy gyógyíthatatlan betegségnek örvendő szurkoló képtelen létezni." Körmenden mindenki bízott benne, hogy a piros-fekete sáltenger ebben az évadban utoljára árasztja el a Szentélyt.

6 évvel ezelőtt ezen a napon, azaz április elsején az a jövendölés, hogy május 25-én 7-1 -es állással a Kaposvárt fogadjuk a döntő második meccsén, a tréfák közt minimum dobogós helyet ért volna. Mint már 2003 előtt, és azóta is számtalan esetben sokszor az irrealitás vált kézzelfogható dologgá Körmenden, úgy 2003 év elején írodott jóskönyveknek ellentmodva 2003. május 25-én két győzelem választotta el az MTE-t az aranytól. A meccs előtt másfél órával már érezni lehetett a csarnokban, hogy a radiátorokra nem lesz szükség, a 3000 embert csak a prűdség választotta el a teljes meztelenségtől. A hangulat leírhatatlan volt, azon az estén nem győzhetett a Kaposvár.

DÖNTŐ: KÖRMEND – Kaposvár 2. mérkőzés

Körmend: a sorminta kötelez

NS, 2003-05-25

Ha hinni lehet a sormintának, Körmenden nincs ok az aggodalomra. Tudniillik a döntő második meccsét nem nyerheti más, csak a Marc. Rögvest meg is magyarázzuk: a rájátszás során kőbe vésett forgatókönyv szerint menetel előre Zsebe Ferenc csapata, amennyiben a sikeres idegenbeli rajtot hazai győzelem követi. Negyeddöntő, elődöntő, két párharcon már túl vannak Némethék, és mindkétszer 2–0-s részeredményt követően ért révbe a vasi egylet.

A biztonság kedvéért azért most is összesereglik majdhogynem háromezer szurkoló, gyanítjuk, többen is lennének, ha a helyi általános iskola falai – legalábbis egy bizonyos határig – nem szabnának gátat. Toroman viszont feltartóztathatatlan, de ezzel nem mondunk újat, aki látta a finálé első meccsét, az pontosan tudja mindezt. A kis horvát triplával nyit, így a hazai tábor gyorsan megbocsátja Némethnek, hogy elhibázza az első dobását. A meccs elején úgy tetszik, a vasiak ragaszkodnak az első derbi végén bemutatott szárnyalásukhoz. Toroman újabb távoli bombával nyomatékosítja, tetszik neki a hirtelen jött sztárság, és duplával nyit Grebenár is. A túloldalon nehézkes az ébredés, Simon ugyan szédületes tempót diktál, ám a többieknek mintha szükségük lenne néhány percre. Igyekszik Ivkovics is, akit talán legkevésbé kedvelnek errefelé, no nem mintha ez egyáltalán foglalkoztatná a kaposvári centert. Elég hozzá néhány vendégkosár, és felkapaszkodik a látogató. De Gray és Ivkovics harcossága szembeötlő, akárcsak a túloldalon Toroman eredményessége. A hazai hetes gyakorta hagyja faképnél őrzőjét, sem Simon, sem a rövid időre beszálló Varga nem bír vele. A negyedbéli 23 hazai pontból a villámléptű hátvéd egymaga tizenhatot vállal, ami nemcsak hogy káprázatos arány, hanem vezetést is jelent a Körmendnek.
A folytatásban Archbold elvesztett kontaktlencséjét vadásszák közösen a pályán lévők, amit a körmendi szurkolók egyre inkább elégedetlenkedve figyelnek – nem sejtik, nem sejthetik, hogy hamarosan lesz ok az örömre is. A hazai ütemváltás a szlovák-ugandai Toya nevéhez köthető, aki előbb egy triplát süllyeszt el a somogyi gyűrűben, aztán zsákol egy lélekemelőt.
És a rohamnak ezen a ponton még nincs vége: Mujanovics, majd újra Toya csuklója villan, s máris 9–0-s a piros-feketék repesztése. Zsebe elérkezettnek látja az időt, hogy harcba küldje a bokáját fájlaló Trummert, akinek szerencsét hoz, hogy az angyalföldi futballisták mezében melegített (istenem, ha egyszer őket szereti…), és rögvest pontokra vált egy feldobás után lecsorgó labdát. De Gray töri meg a kaposvári gólcsendet, ám a félidő utolsó momentuma Némethé: remekbe szabott hárompontos hull a gyűrűbe, szinte a dudaszó pillanatában.
Toya három pontja után feljegyezzük az eddigi legnagyobb különbséget (9 pont), ám Ivkovics gyorsan eszmél, öt pontja kincset ér a Klíma-Villnek. Nem sokkal később éppen miatta alakul ki lincshangulat a lassan elviselhetetlen hőfokú csarnokban. A szerb centertől Grebenár és Németh közös erővel csen labdát a 24. percben, amit a "sértett” rossz néven vesz, és laza bokamozdulattal büntet.
Németh István jókorát zuhan, úgy kétezer körmendi az öklét rázza, szerencsére a történet ezen a ponton véget ér.

Simon Balázs (balra) és Denis Toroman vita nélkül rengeteget lendített együttesén (Fotó: Unger Tamás)

Az újabb vasi száguldás ugyanakkor csak most indul. Toroman és Németh a főszereplő ezekben a pillanatokban, és elég hozzá néhány perc, hogy négy pontról tizenötre duzzaszsza előnyét a házigazda. Ivkovics a padon, Archbold úgyszintén, hihetnénk, megvan a győztes.
Kapaszkodjanak meg, bő három perc múlva már a Kaposvár vezet! A szinte hihetetlen pálfordulásból Simon és De Gray veszi ki a részét leginkább, ám a 20–2-es somogyi futamhoz kell Dzunics és Szőke egy-egy találata, mint ahogy botorság volna megfeledkezni Filipovics megszámlálhatatlan lepattanójáról is.
A lényeg, hogy a sokak által öregecskének vélt vendégcsapat szétfutja a kővé dermedt Körmendet.
Hat perc van vissza, és az előny a Kaposvárnál. Egy darabig. Amíg Toya és Toroman vissza nem veszi. Két ponttal tart előbbre a Körmend, amikor Bodnár spori kettős hibát fúj Hainje és Dzunics birkózása láttán. Az utóbbi kiszáll, az amerikainak ez a negyedik faultja, elvben tehát jobban jár a vendéglátó.
Hanem Hainje nem állja meg szó nélkül, amiért technikait kap. A légiós kipontozódik, dobhat a Klíma-Vill. Zsebe kis híján felökleli a kosarasát, és megértjük őt, az akcióból ugyanis így már jobban jön ki a látogató. Toya azonban még rejteget három pontot, amivel 70–69 – újra a Marc javára. Csakhogy a labda a Kaposváré. Húsz másodperc van hátra, Simon pattogtat, majd nekilódul, és felteszi Németh mellett, ám a dobás célt téveszt. Vissza van még három másodperc, de eladják a labdát a somogyiak, Toya pedig büntet, és innen már nincs visszaút.
A Körmend fellélegezhet: a sorminta nem szakadt meg.

Mestermérleg

Zsebe Ferenc a Körmend edzője: – A harmadik negyedben, tizenöt pontos vezetésünk után már azt hittük, hogy a grundon vagyunk, és úgy is játszottunk. A negyedik játékrész az idegek harca volt, kihasználtuk a hazai pálya előnyét. Most semmi vicces nem jut az eszembe…

Goran Miljkovics a Kaposvár edzője: – Nagyon izgalmas csata volt, tipikus döntőmérkőzés. Látszott, hogy két egyforma tudású csapat játszott a pályán, kitűnő volt a hangulat, remélem, a többi meccsen is ilyen atmoszférában kosárlabdázhatunk.

Szóról szóra

Németh István: – Két buta csapat közül a szerencsésebb nyert. Bajnokok leszünk!

David Toya: – Nem úgy sikerült ez a mérkőzés, ahogy szerettük volna, mert tizenöt pontos vezetésünknél sok labdát eladtunk. Azonban a szurkolóink segítségével sikerült megnyernünk a számunkra oly fontos mérkőzést.

Denis Toroman: – Hülye hibákból eladtuk tetemes előnyünket, de én már akkor tudtam, hogy fantasztikus szurkolóink segítségével visszahozzuk és megnyerjük a mérkőzést.

Sabáli Balázs, a Körmend másodedzője: – Annyira jó csapat vagyunk, hogy még majdnem saját magunkat is meg tudtuk verni. Szerencsére ez nem sikerült…

Grebenár Péter: – Nagyon meleg van a körmendi csarnokban, és mi már nem akarunk még egyszer szaunázni.

Bodnár Péter játékvezető: – A Kaposvár utolsó támadása előtt huszonhat másodperc volt hátra, és mivel túlfuttatták az órát a jegyzőasztalnál, amikor a labda kiment, vissza kellett állítanunk három másodpercre, és így egy másodperc maradt a támadóidőből. Aztán amikor De Gray hozzáért a labdához, letelt a Klíma-Vill támadóideje, ám ekkor megint elfelejtették megállítani az órát, amit ismét vissza kellett állítanunk két másodpercre.

Kovács László, a Kaposvár elnöke: – Szerintem a mai meccs tipikus playofföszszecsapás volt, amely a kosárlabda szépségeit nem mutatta meg, de küzdeni tudásból mindkét csapat a maximumot adta.

Simon Balázs: – Nagyon nagy csata volt, látszott, hogy mindent megtettünk a győzelemért, a végén némi szerencsével nyert a Körmend. Ez is bizonyítja, hogy van tartása a gárdánknak, hogy egy rosszul sikerült otthoni mérkőzés után is így tudtunk játszani.

Sztojan Ivkovics: – Sajnos az első meccsen a körmendiek kihasználták, hogy kevesebbszer kellett pályára lépniük a rájátszásban, mint nekünk, de már kezdjük szorongatni őket, messze még a vége. Azért gratulálok ellenfelünknek mostani győzelméhez.

Kosárláz, avagy egy kisváros néptelen utcái

Zsebe edző a minap 35 fokot jósolt vasárnapra, elrettentésül. Ehhez gyorsan vegyük hozzá, hogy így, a tavaszutón harmincnyolcnál kevesebb azóta sincs, amióta piros-fekete drapériával takarták le a Somogyi Béla Általános Iskola tornatermének táblaüvegablakait. A páratartalmat nem számítva is elviselhetetlen a hőség Körmenden, még a kispadokon is, hát még a legkeményebb mag közepén (amúgy B-közép az egész csarnok, meglett családanyák számolják a palánk alatt a három másodpercet, a lépésszabályt kívülről fújja a vasi kisváros teljes lakossága), ahol egy súlyosan lázas beteg hőfoka a külső hőmérséklet.
Még a Debrecen elleni elődöntő során egy, a félidei szünetben az utcán levegő után kapkodó, csuromvizes törzsszurkoló szabályosan felháborodott azon, hogy bukóra nyitották az említett ablakokat, hiszen így Bukva (nem az ablak, a center) több levegőhöz jut, az meg mire jó, még a végén bírni fogja az ellenfél. Hadviselés van ugyanis. Taktikai jellegű is persze, de legalább ennyire lélektani, amely nem nélkülözi az elrettentés, a pszichés megsemmisítés számtalan ötletes elemét sem.
"Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz, a Marc-Körmend újra magyar bajnok lesz!” üvölti boldogan a pályán lévők felé a körmendi csaknem háromezer (pedig: "A háromezret a döntőre tartogatom” – mondta két hete Gálos Laci bácsi, a Rába-parti sajtóasztal állandó nézőszámfelelőse, aki már akkor kosárlabdát tudósított, amikor a mai lelátó nagyja még meg sem született), miközben a gyógyíthatatlanul Vasas-szurkoló Trummer Rudi sérült bokával is melegít – angyalföldi futballmezben, jótékonyan leragasztva rajta a Kuntics feliratot.
Odakinn ezalatt kellemes májusi kora este, randevúra, sétára hívogató. És mégis: néptelen az utca, a meccsen vagy a tévé előtt a város. Még szép, a bajnoki döntő alatt Körmendet ismét leterítette a kosárláz.

 Ha létezhetett boldogabb ember az akkori körmendieknél, akkor a pár nappal későbbi körmendi emberek lehettek azok. És joggal repedeztek a falak a "lesz-lesz-lesz..."-től.

Ha hinni lehet a legendának, akkor már aznap este beintult Körmenden a

"Laminate-wohnungkarte

Deutsche Steven hauptstrasse"

projekt, és a gépek dolgoztak. Holnap folytatjuk...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.