Mit lehet mondani egy olyan szezon végén, amelyikben a Hollywoodi sztori a magyar filmszemlén megbukott, a Kárpátok bombázójáról kiderült, hogy vaktöltényekkel lövöldöz, három edzőt elfogyasztottunk, egy NB2-es csapat szurkolóinak számával azonos légiós fordult meg nálunk? Talán semmit. Hátat kellene fordítani, és kész. Más időtöltés után nézni. Tennénk ezt akkor, ha nem Körmend szurkolók volnánk. Az ország nyugati felében máshogy mennek a dolgok, a sorozatos pofonokra csattanós válasz született az elmúlt szombaton.

12. hely, azaz biztos alsóház, de kétezer fanatikus azért összesereglett, mert nem csupán hobbiról van szó. Az ember mindig várja, hogy jöjjön egy olyan meccs, ami teljes egészében elfeledteti az azt megelőző hónapok szenvedéseit és bosszúságait. Ez Körmenden most jött el. Ez ismét az "ottvoltamazonameccsenteatyaúristen" csata volt, aki ott volt, az tudja, aki pedig nem, az higgye el, vagy nézze meg: (tessék a maximumra tekerni a volume potmétert, lesznek pillanatok, amihez kell)

Örömkönnyek Ferencz Csabi szemében, és kétezer szívben - a 12. helyen.

EZ KÖRMEND.

VOLTUNK - VAGYUNK - LESZÜNK

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.