Kicsit több, mint három év elment azóta, hogy utoljára használtam ezt a felületet. Nem mennék bele a miértjébe, talán leginkább megfeledkeztem róla, de aztán csak előkerült a régi regisztráció, így megpróbálunk lelket lehelni az írás általi érzések és élmények átadásába. Hogy miért is írom azt, hogy "próbálunk"? Felmerült egy ötlet a napokban, hogy egy régi barátomat, az MTE által egy ügyért harcoló "családtagomat" meginvitálom erre a blogra, jelesül azért, hogy ami az általa is szerkesztett www.kezdo5.hu weboldalon nem kaphat teret, az itt megjelenhessen, és ne maradjon odabent, mert nem csak ott a helye.

Alakult ez úgy, hogy épp ezen a héten társalogtunk arról, hogy akkor nekiállunk, minden kötöttség nélkül, szabad stílusban magunknak, és esetleg másoknak is írva. Csak nem akart összejönni a reload, valami sorsszerűség fojtotta meg a gondolatokat egészen tegnap estig. Kaptunk egy apropót, amin dobbantva ismét élet költözhet erre a felületre. Hogy miről fog szólni a blog (reményeim szerint), az nem eldöntött, ergo szabadon választott, csak a csapásirány adott: az MTE. Ezen belül minden, ami bír olyan erővel, hogy megkívánja a karaktereket. Az újranyitásról egyenlőre ennyit, kicsit menjünk bele a már említett apropóba:

2013.01.19. Ismét egy megyei rangadó egy olyan szezonba, ahol a körmendi kosárlabda infúzión keresztül táplálkozik, az intenzív osztályon fekve hétről hétre bejárunk látogatni, hogy a szinusz görbe milyen amplitúdóval mozdul ki az x tengelyből. Hozzá teszem, a másik oldal sincs túl jó állapotban, legfeljebb ők csak az elfekvőben vannak elhelyezve, de a megyei rangadó azt a rangot kivívta magának, hogy bármilyen szelek is borzolják Vas megye erdeit, azért mindig összegyűlik 3000 kosárbarát, hogy ki ülve, ki állva tombolva kivetkőzzön proletár mivoltjából, és bizonyítsa magának azt a tényt, hogy ő bizony most hadban áll a saját csapata mellett. Pirosak és sárgák néznek farkasszemet egymással. Hogy melyik szín szebb számomra, azt nem fogok véka alá rejteni, mert ez nem a nemzetisport, de még csak nem is a bb1.hu, hogy a lelkivilágokat nem megbántva elfogulatlan korrektséggel kellene eljárjak, szóval a vér színével van a sálam díszítve, és az éj sötétségével kontúrozva.

Számomra majdnem kimaradt ez a rangadó, mivel családi programként a gyerekek koncertjén kellett volna részt vennem, ami a rendkívüli időjárás miatt elmaradt, így szombat délelőtt biztossá vált, hogy egy MTE szívűvel biztos több lesz a vendégszektorba. A felvezetés a szokásos, lassan már védjeggyé vált ügymenet: kis V betűs pecsét beléptetésnél, "ezt nem viheted be ... azéé mer nem", akusztika lepróbálása (bár a két csapat szereplése végett a potméter mindkét oldalon alább véve), aztán útnak indulhatott a labda. Körmend szurkolóként talán az első 38 percet annyira nem idézném vissza, annak csak annyi a szerepe, hogy annak is el kellett telnie. -16 közte. De ki hiszi el, hogy lehet ilyenkor győzni? Talán csak a körmendi. Ha nem a szurkoló, akkor a játékos, ha nem a játékos, akkor a szurkoló. Ez a körmendi komposzt.

Nem szeretnék neveket idevésni, mert azok olvashatók mindenhol, és csak annyit írok, győztek a KÖRMENDIEK.  Ellenben betűt kíván az a pár másodperc, ami a 00:00 -át követte. Az addig a tenyérbe temetett arc (az izgalomtól) szabad teret nyer, és a valóság ötvöződik az álommal, a körmendi kosárlabda nehézségeitől megtépázott MTE lelkeket az eufória kezdi ostromolni, egy emberként tombolva az adott pillanatban a mindent jelentő MTE sikeréért. Az ember körbenéz, hogy van -e még olyan, aki nem hiszi el az újabb csodát, és bizony van. Úgy pár száz. Ezekben a pillanatokban nem igazán számít, hogy vannak problémák (főként anyagi), hogy a túlélésért küzd az ország egyik legnagyobb múltú és lehetőségeit tekintve a legegyedülállóbb csapata, ezek a dolgok ilyenkor alattunk járnak, miközben a hótól latyakos bakancsokkal monoton ütemet diktálva zúg az addig a vendégszektort leszámítva teljesen megüresedett Aréna Savaria: "Ki nem ugrál nem körmendi...". Ezek a pillanatok nem fokozhatóak tovább, csupán a mámor ideje növelhető azzal, hogy a játékosok sem maradnak ki a szektorunk vendégszeretetéből, miután sikerült megértetni a SWAT különleges osztagával, hogy a Fodor Geri nem elégtételt indul venni mondjuk a Bogyón.

Odakint a hideg téli este rajzolta fagyosra az autók üvegeit, ami csodálatosan továbbdíszíthető a mutatóujjal: M T E!. Hát nagyjából ennyi történt tegnap, sokak számára nem sok, de nekünk egy kicsit a minden. Az ember folyamatosan kapja a kérdéseket az életviteléről, amiket magunknak is oly sokszor felteszünk. Ezek között az egyik: miért is járunk mi ide? Miért is oly fontos a körmendi kosárlabda? A válasz rendszerint egy némaság, és az arcon megindult apró, kicsit gyermeki mosoly, ami emlékeket rejt magában, aminek armadája tegnap ismét gazdagodott egy újabb megnyitott fiókkal ebben a néma belső világban.

(Elnézést, hogy nem nyújtottam hosszabbra a "bevált" módszer alapján, jelesül hogy telerakom fényképpel videóval, de mivel sajátokkal nem rendelkezem, másokét pedig nem szívesen hoznám most ide, ezzel kel beérni :-) )

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.