Sziasztok! Köszöntök mindenkit!

Colombus barátom korábban már beharangozta érkezésem, nagyon köszönöm neki a lehetőséget, nektek pedig, hogy olvassátok soraim/soraink! Úgy szeretnék tenni, mint kedves invitálóm mondta, írta. Kiírni  magamból azokat a dolgokat, amik éppen jönnek, zsigerből, szívből, az utcán, csarnokban heverő témákról, mindenről, ami piros-fekete és a miénk. Ohh, jut eszembe! A címbeli utalás nem kettőnkre vonatkozik első körben, hanem a KÖRMENDre! 

Utoljára akkor csaptam ilyen diadalittasan a levegőbe a fullcourt előtt ülve, amikor 2007-ben a rájátszás elődöntőjében, Szolnokon, az ötödik mérkőzésen győztünk, harcoltuk ki a bajnoki döntőbe jutást. Annak idején egy statisztika vizsga, most a hóhelyzet akadályozott abban, hogy a helyszínen buzdítsam a csapatot. Ha a találkozó minden egyes momentuma nem is jött át az interneten keresztül – csak a második félidőt láthattuk -, de amikor rendre a MI táborunk hangját hallottam, abba újra és újra beleborzongtam. Ahogy Szabi szokta mondani, mi a katarzisból tudunk nagyot alkotni, és ez a tézis ismét bizonyítást nyert.

Amikor jöttünk fel, csendesedett az aréna sárga-fekete fele, a vendégszektor és környéke pedig robbanás közeli állapotban űzte, hajtotta a győzelembe a fekete dresszben cirkáló alakulatot. Ellenfelünk bármennyire közel is tartotta magát, adódhatott ugyan esélye a győzelemre, de annyira biztosan nem hitt egyik játékosuk sem a sikerben, mint a mi CSAPATUNK! Újra kaptunk valamit, mi szurkolók és a játékosok is. Mert ez egy adok-kapok „játék”. S ugye milyen jó egymás vállát veregetve, kezébe csapva, összekacsintva ünnepelni?! Ehhez nem kellenek sztárok, „csak” olyan emberek, akik tenni akarnak és tesznek is a KÖRMENDI kosárlabda sikeréért. Mi mindig ott leszünk mellettük, mögöttük, még a nehéz időkben is, hisz egy CSALÁD vagyunk.

Holnap este ismét olyan mértékű, hangerejű támogatásra lesz szüksége a csapatnak, mint szombaton. A lelátón, rádiók mellett, televíziók előtt, munkahelyeken, a piros-fekete szívek mind-mind az M-T-E ritmusára dobbannak. Nem akarok, nem fogok szakmázni, latolgatni, hogy ki fog játszani a pécsieknél, milyen formában vannak, stb. Biztos vagyok abban, hogy a fiúk ismét oda fognak állni és hiába indulnak 19 pontos hátrányból, ebből továbbjutás lesz. Hogy utána ki jön majd szembe velünk? Azon ráérünk még gondolkodni, de bízom benne, hogy a Magyar Kupa!

„A cél előttetek, a lelátó mögöttetek!”

MTE MINDÖRÖKKÉ!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.