Az kígyózó kocsisor ismét Zalaegerszeg felé vette az irányt, ha lehet mégtöbb utassal, mint azelőtt héten, de ugyan ki lepődik meg ezen? A nyugati határszélen ez elvi kérdés. Biztosak lehettünk benne, hogy a csarnok bírni fogja a tömeget, a '90-es évek elején komoly teszteken esett át, milyen véletlen, éppen ZTE-MTE ütközeteken. A körítés azonos, a lelátó mindkét felén győzelmet vártak, ami egyik oldalon 4-be jutást jelenthetett, a másikon még csak egy halvány reménysugárt. A körmendiek hangot adva elszántságuknak, ünnepi hangulatot varázsoltak a sportcsarnokba: "Itt a húsvét-itt a nyúl, Körmend-Zete három-null!". Egyik oldaon mosoly, másikon füttykoncert, de ez így van rendjén. Hangszálak bemelegítve, útnak indult a labda:

Negyeddöntő: Zalaegerszeg – Körmend 3. mérkőzés

Körmend: sima ügy volt

 

NS, 2003-04-25

 

A ZTE már nem hibázhat, és ezzel a tudattal még hazai pályán is nehéz felszabadultan játszani. A párharc harmadik mérkőzésének nagy kérdése volt tehát, hogy Lazics edző rengeteget dolgozó csapata tud-e újítani, vagy Zsebéék harmadszor is előnyt kovácsolnak alacsony, de kreatív játékosaik tripláiból és fürgeségéből.

A helyiek nagy bánatára minden úgy folytatódott, ahogy egy hete a Körmend diadalánál ugyanitt abbamaradt. A vasiak centerposzton játszó bedobói már az első percekben beköszöntek három hármassal, és a ZTE zavarát mutatta, hogy Toya egy ügyes lefordulás után zsákolással tudta befejezni a védők közötti betörését. A másik oldalon viszont a támadóidő utolsó másodperceiben kellett valakinek reménytelen helyzetben vállalkoznia, sőt, sorra ellenfélhez kerültek Kámánék átadásai. A nyeregben lévő vasiak ezekből az ajándékokból tetszetős, gyors indításokat vezettek, és már a 7. percben 10, a második negyed közepére pedig 15 pontos előnyt loholtak össze.
A Körmend védőpalánkjánál hideg céltudatossággal csépelte Nisavicsot és a centerposzton fizikai fölényben lévő Cseranicsot. Bizony, a játékvezetőktől a szerb idegenlégiósok hiába várták, hogy a szabályok szellemében büntetőkhöz jussanak. A 18. percben a "sporik” kezéből kicsúszó mérkőzés az egész párharcot eldöntő momentumához érkezett. Cseranics sokadszor veszítette el a labdát úgy, hogy több körmendi gyötörte, és mégsem szólt a síp. A középjátékos elvesztette a fejét, és vehemensen reklamált, mire előbb technikai hiba, majd kiállítás lett a "jutalma”. A legjobbját elvesztő ZTE esélye így minimálisra csökkent.

Hainje (jobbra) félelmetes formajavulása nagyban hozzájárult a körmendiek sikeréhez (Fotó: Unger Tamás)

A megítélt büntetők sora után húsz fölé nőtt a különbség, a körmendi publikum pedig tombolva kezdte meg az ünneplést. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a ZTE védekezése, támadása is eléggé görcsös volt. A lelki teher, a könyörtelen ellenfél már az első félidőben padlóra küldte a zalaiakat, miközben a szürkeruhások talán túlságosan tekintélyelvűen a hazaiakhoz hasonlatos teljesítményt nyújtottak.
Természetesen a szünet után sem történt csoda, Némethék higgadtan megvárták a biztos helyzeteket, miközben a hazaiak erőlködtek. Toya és Toroman együtt már harminc pontnál járt a harmadik negyed végén elhibázott dobás nélkül, ugyanakkor az ellenfél csak araszolt a negyvenedik pontja felé.
A tét nélküli utolsó percek leginkább a kispadosokról szóltak. McClendon és Bencze elkeseredetten faragta a hátrányt, de a Zalaegerszeg akciói továbbra is ritmustalanok voltak, a védekezésben a besegítések után pedig sokszor dobhattak üresen távolról a vasi mezőnykosarasok. Ezen a mérkőzésen is 11 triplát dobtak, akárcsak a párharc második állomásán Körmenden. Trummerék esetenként látványos játékkal nyerték meg a találkozót, pengés támadásaik és kellemetlen, csibészes védekezésük esélyt sem adott az alapszakasz után megtorpanó, lelkileg öszszetört másik dunántúli meglepetéscsapatnak.
Ha a Körmend ezt a stílust a legjobb négy között is érvényesíteni tudja, bárkit megtréfálhat. A hazai szurkolók gyorsan elhagyták a csarnokot, s bár nem zárták szívükbe sem az ellenfelet, sem a játékvezetőket, az ajtón kinézve valószínűleg mindannyiuk elismerte, hogy a szomszédváriak megérdemelten abszolválták a továbbjutást.

Mestermérleg
Nikola Lazics: – Láthattunk egy csapatot, amely kosárlabdázott és egy másikat, amelyik szenvedett. Az első vereség óta nem tudunk magunkhoz térni, az alapszakasz jó játéka után katasztrofálisan sikerült a rájátszás, és ez utóbbi teljesítményünk miatt oda az év rengeteg munkája.
Zsebe Ferenc: – A csapat elszúrta három hónapos adriai turnémat, most maradnom kell még a Rába-parton. Természetesen nem sajnálom…

És Zsebe Ferenc az adriai habok helyett evezett tovább a Magyar bajnokságban. A 2003-as évben ezzel a 3-0 -val már messzemenőkig túlteljesített a csapat az őszi formához képes, és még senki nem gondolta, hogy ez csupán a kezdet. Pár nap pihenés után kezdődhetett a további "aranyásás" a Debrecen ellen. A másik három ágon mindenhol 3-2 -vel jutott tovább a jobb csapat, ez mindenképp a Körmend malmára hajtotta a vizet.

Csak a Körmend tudott győzni idegenben

A hazai pálya óriási előnye

 

Tizennyolc bajnoki negyeddöntő után kikristályosodott az elődöntő programja a férfiaknál: egyetlen kivételtől eltekintve a párharc kedvezményezettjei jutottak tovább.

NS 2003-05-02

Ennél sokkal meglepőbb, hogy talán sohasem tapasztalható hazai dominancia jellemezte az elmúlt mintegy két hetet, három párharc ért véget úgy, hogy egyetlen vendégsikert sem jegyezhettünk fel. Azaz a Kaposvár, Szolnok, Debrecen, Falco, Albacomp, Atomerőmű hatos végigjátszotta a rendelkezésére álló 15 meccset úgy, hogy senki sem volt képes megtörni a jeget; gyanítjuk, e majdhogynem csodaszámba menő sormintát Szolnokon, Szombathelyen és Pakson bánták leginkább.
Meglehet, arról van szó, hogy az említett együttesek edzői elmulasztottak egy fontos telefonhívást. A Körmendet két egerszegi sikerrel a négy közé vezető Zsebe Ferenc talán kapásból mondta volna, mi a vendéggyőzelem receptje. "No azért ez nem egészen így működik, mi több, szó sincs titokról – kezdett bele a vasiak ifjú trénere. – Nincs hókuszpókusz és különösebb szakmai magyarázat sem, a helyzet az, hogy jól összejöttek a dolgaink. Hainje és Németh vezetésével rendkívül érett játékot nyújtottak a fiúk, az egyéni teljesítmények feljavultak a Zalaegerszeg ellen.”
Az elsőéves edzőként már most maradandót alkotó Zsebe tehát szerényen fogalmaz, noha vitathatatlan, a csapata tudott valamit, amit a többiek nem. "Az első elbukott szolnoki mérkőzés felett még szemet hunytunk, ám az újabb zakó már igencsak elkeserítette a társaságot – árulta el az alapszakaszgyőztes Kaposvár irányítója, Simon Balázs, aki a saját bőrén érezhette, a favorit sem mehet biztosra, főleg, ha ki kell tennie a lábát saját csarnokából. – Persze tudtuk, hogy Szolnokon nem lesz könnyű győzni, az ellenfelünk erős, csapat, amely tökéletesen kihasználja a hazai környezet előnyeit. Még szerencse, hogy Kaposváron azért mi voltunk jobbak, és így eljutottunk az elődöntőbe, amelyben újra mi kezdhetünk odahaza.”
Hallgassuk, miként vélekedik az elmúlt hetek eseményeiről egy másik állva maradt gárda irányítója, nevezetesen a fehérvári Matus Gábor. "A hazai környezet nagy előny, ez vitathatatlan, nálunk talán még nagyobb szerepe van, mint a fociban – így a 33 esztendős karmester, aki a legfontosabb meccseken nyújtott kimagaslót. – Két éve ugyancsak a paksiak ellen három nullás összesítéssel estünk ki a rájátszásban, szerencsére ezúttal más forgatókönyv szerint játszottunk. A negyedik meccsen Pakson nyerhettünk volna, ám azt a lehetőséget elszúrtuk, így az ötödik találkozón kellett kiharcolnunk a továbbjutást. Hogy a folytatásban idegenben, vagyis Kaposváron is diadalmaskodnunk kell? Nem baj, ideje megtörni ezt a vendégcsapatok számára elég kínos hagyományt.”

Figyelemre méltó adat a debreceni csapat internetes portáljáról: a szurkolók szavazatai alapján a Vadkakasok–Falco csata hőse a legtöbbször cserepadról pályára lépő Ádám Béla. A hívek 78 százaléka véli úgy, hogy a hátvédnél nem volt jobb Ráthonyi Tamás együttesében. "Jólesik az elismerés, bár azt szerénytelenség nélkül állíthatom, Debrecenben szeretnek a szurkolók – mondta a hajdúsági triplagyáros. – Sajnos ebben az idényben eddig kevesebbet játszottam, pedig úgy érzem, korábban is képes lettem volna hasonlóra. Ami a Falco elleni negyeddöntőt illeti, Szombathelyen nem tudtunk meccset nyerni, pedig kétszer is közel álltunk hozzá. Sebaj, a lényeg, hogy ott vagyunk az elődöntőben.”

Emlékeztető
KAPOSVÁR–SZOLNOK 3–2
87–61, 75–83, 106–71, 73–78, 93–81
DEBRECEN–FALCO 3–2
98–93, 82–84, 85–77, 113–115, 77–69
ZALAEGERSZEG–KÖRMEND 0–3
77–83, 67–79, 70–81
ALBACOMP–ATOMERÔMŰ 3–2
95–71, 66–76, 86–79, 67–69, 65–60

"Holnap" Debrecenbe utazunk...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.