A döntőbe jutásért való harc folytatódott Körmenden. A körmendi sportcsarnok ismét oroszlánbarlanggá változott, nem sok emberrel lehetett találkozni, aki pulóverben volt odabent. A dolog pikantériája volt, hogy Fodor Marci ismét az ismert parketen pattogtatott, csak a mellkasára Vadkakasok volt írva, nem pedig Marc.

Elődöntő: KÖRMEND – Debrecen 2. mérkőzés

Rákezdte az isteni Rudi

NS, 2003-05-08

Rájátszás, elődöntő, második mérkőzés

Otthon a Körmend, a rájátszás során másodszor. Hogy jó vagy rossz a hazai környezet Zsebe Ferenc csapatának, az jószerivel megtippelhetetlen, tudniillik a play offban eddig egyetlen alkalommal léptek fel saját pályájukon a vasi fiúk.

A forgatókönyv azonos a negyed-, majd az elődöntő rajtján is: előbb Egerszegről, majd Debrecenből hozta el a két pontot a Marc. Az egyetlen társaság, amely még nem veszített a bajnokság második, egyszersmind legfontosabb szakaszában.
"Nem vagyok nyugodt” – mondja mindezek ellenére Zsebe Ferenc, közvetlenül a derbi előtt, és ha ő így, akkor mit szóljon a kolléga, Ráthonyi Tamás. Markáns pillérek dőltek ki a sorból: Lee, a frontember idestova két hónapja a csípőjét fájlalja, nem is lehet ott a kezdő ötösben, és kisebb orvosi csoda a másik amerikai jelenléte is. Green kezéről csak a meccs kedvéért került le a sín, persze az elődöntő már csak ilyen, kemény világ, játszani kell, nincs mese.
És játszik is a Körmend, minden vasi óhaja szerint. Toroman kapja el a rajtot, schumacheri tempóban, és a horvát hét pontjára sokáig nem is tud más felelni, egyedül csak Fodor. Aztán Németh is feliratkozik a pontlistára, azaz már-már bajban a Debrecen, amikor Green első mezőnytalálatát Fodor toldja meg egy triplával. Csekély vigasz a hazai tábornak, hogy körmendi (mármint exkörmendi) ő is. Ráthonyi érzi, hogy valamit tenni kell, érkezik Lee, de a csoda elmarad. Főleg, hogy Mujanovics percei következnek: a két hármas mellé további tíz pontot ragaszt a mindig megbízható csapatkapitány. Ne higgyük, hogy a duplán hátrányban lévő Debrecen (a párharcban sem ők mennek, ugye) olcsón adja a bőrét, de nehéz kikecmeregni a kátyúból, főleg hogy a fő fegyvernek hitt triplákkal hadilábon állnak az ezúttal szelídebbnek tűnő kakasok.

Denis Toroman ugyan nem szárnyalt a mérkôzésen, tíz pontja mégis jól jött a vasiaknak

A második felvonás közepén már tucatnyi pont tátong a felek közt, ám a szakaszzárás hajdúsági szempontból elviselhetőbb, hiszen Bukva, Lakatos és Lee is betalál. És ha egy üzlet beindul… Két hazai hiba és két debreceni találat a harmadik negyed elején, és máris egy pontra közelít a Debrecen. Bukva és Gémes révén centereire alapoz a vendég, csakhogy egy kimagasló "nagy ember” odaát is akad. Az újabb fordulat főszereplőjét Mujanovicsnak hívják. Az eddigi teljesítményére is igazán büszke lehet, de amit ekkortájt látunk tőle, az egyenesen lenyűgöző. Nem birkózik a centerekkel, inkább távolabb húzódik, és onnan tüzel.
Elképesztő hatékonysággal. Nagyrészt az ő javára írható, hogy újra meglóg a házigazda. Csakhogy szívós vendég érkezett Körmendre, és a piros-feketék előnye közel sem akkora, hogy beleférjen az a félperces kihagyás, melyet öt ponttal büntet a Ráthonyi-sereg.

Újra szoros tehát, ám hol van még a vége. Úgy tízpercnyire. Bukva kapja el a fonalat és vág be három középtávolit, furcsa mód Ráthonyi éppen akkor viszi le, amikor a legjobban megy neki. Négy pont a vasi előny, amikor ászt húz elő a pakliból a Körmend. Trummer először, másodszor, harmadszor, negyedszer és ötödször. Egy kivételével tripla valamennyi dobása. Szűk négy perc alatt négy hármast és egy duplát süllyeszt el a gyűrűben a vasi kisváros vajkezű Rudija. Páratlan sorminta ez, akárcsak a Körmendé.
Márpedig ha vasárnap ötről a hatra jut, a döntőben folytathatja a Zsebe-alakulat.

Mestermérleg
Zsebe Ferenc: – Az első három negyed nehéz szülés volt, de azért bezsebeltük a győzelmet. Külön köszönet Trummernek és Mujanovicsnak.
Ráthonyi Tamás: – Még visszajövünk Körmendre!

Szóról szóra

Mujanovics Samir: – Nem kapok levegőt, úgy kihajtottam magam. Ez még csak kettő nulla, azaz egy győzelem hiányzik ahhoz, hogy boldogok legyünk.
Trummer Rudolf: – Most már egyértelmű, hogy kell a csapatnak ötpercnyi jó játék, csak ezután mennek olajozottan a dolgok. Amíg viszont nincs meg ez a jó periódus, addig csak szenvedünk. Vasárnap Debrecenben szeretnénk pontot tenni az elődöntőpárharc végére.
Patonay Imre, a Marc-Körmend szakmai igazgatója: – A debreceniek zónáját akkor tudtuk feltörni, amikor bejött egy-két távoli dobás. Most a negyedik negyedben Trummernek sikerült ez, ő volt az egyik nyerő ember.
Boldizsár Ferenc: – Úgy érzem, jó mérkőzést játszottunk, a hajráig jól tartottuk magunkat. Bármi lehetett volna a végjátékban, amikor jött Trummer Rudi, és megnyerte a Körmendnek a mecscset. Ilyen a kosárlabda!

 

Intézmény az intézményben Jó emberhez szól a nóta: „Patonay Imre, meghajlunk elôtted, a Körmendi Dózsát az egekbe emelted” – dalolja a B-közép minden mérkôzés elôtt. Patonay Imre, ismertebb nevén „Putesz” egykoron játékosként, késôbb edzôként, mostanság, ha meg nem sértjük, mindenesként szolgálja a körmendi kosárlabdát. Szakvezetôként – kisebb megszakításokkal – csaknem húsz esztendôn át rágta a körmét a kispadon. Nem hiába: 1987-ben, valamint 1996-ban az ô irányítása alatt lett bajnok Vas megye elsô számú egylete. Neki (is) köszönhetô, egyszer a bajnoki döntôbe jutást ünneplendô a cigányzenekar már a megyehatárnál várta a kezükkel aranyat ásó játékosokat. Neki (is) köszönhetô, a ’80-as években egy csúfos bajai kudarc után a hazafelé tartó szurkolók az M7-esen Székesfehérvár környékén a zuhogó esôben énekelték, hogy: „A Körmendnél nincs jobb csapat…” Neki (is) köszönhetô, a város olyannyira a sportág rabja lett, hogy manapság a tévesnek vélt játékvezetôi ítélet ellen hevesen reklamáló nagypapát az unokának kell rendre és csendre intenie. Neki (is) köszönhetô, hogy az általa igazgatott, Somogyi Béla nevét viselô általános iskola tornatermének (egyben a Marc otthonául szolgáló csarnokának) hatalmas ablakait piros-fekete függönyök díszítik. Patonay Imre tavaly nyáron adta át a stafétabotot Zsebe Ferencnek. 2003. május 8-án a Körmend elsô – és talán utolsó – hazai elôdöntôjén laza pólóban, még lazább rövidnadrágban és szandálban fél órával a feldobás elôtt érkezett meg a csarnokba. Elôbb kislányának vett kólát és nyalókát, majd egy mozgássérült drukkernek segített elfoglalni a helyét. Miután a fél várossal kezet rázott, lehuppant a székére. Ott ült csendben a „saját” kispadjával, a „saját” iskolájában. Avagy: az egyik körmendi intézmény a másikban.

Az egyik körmendi intézmény a másikban. A mostani helyzetben is felfigyelünk ezekre a szavakra, hogy vajon a két intézmény mostanra hogyan válhatott ketté?

A Körmend tehát hatalmas lépést tett, hogy az előző évhez hasonlóan ott legyen a döntőben. Eddig a rájátszás a vörös ördögök álomvilágát idézte, a boldogság leolvasható volt az arcokról.

A másik ágon is gyötörték egymást az ellenfelek.

A Körmend pontot tehet az elődöntő végére

Pszichikai harc kezdődik

NS, 2003-05-10

Amíg a rájátszásban majdhogynem emberfelettit nyújtó Körmend már vasárnap Debrecenben pontot tehet a párharc végére (tudniillik 2–0-ra vezet Zsebe Ferenc veszíteni lassan elfelejtő csapata), addig Kaposváron még nem dől el semmi.

	Szerencsére a fiúk a játékkal törôdnek: Bencze (12) és Ivkovics vasárnap is összecsap

Amíg a rájátszásban majdhogynem emberfelettit nyújtó Körmend már vasárnap Debrecenben pontot tehet a párharc végére (tudniillik 2–0-ra vezet Zsebe Ferenc veszíteni lassan elfelejtő csapata), addig Kaposváron még nem dől el semmi. E kijelentés persze még véletlenül sem jelenti azt, hogy nem számítana, ki jut egyről a kettőre. Nagyon is fontos, hogy a házigazda Klíma-Vill vagy az Albacomp szerzi meg a második elődöntőbeli sikert, és, mint alább kiderül, a hatalmas tét egyenes következménye az indulatok felkorbácsolódása.
Fehérvári részről Farkas Sándor edző szurkált oda a maga módján lapunk hasábjain, amikor is az utolsó két percben – nyert helyzetből – elveszített első meccs után megjegyezte, ha élete végéig tart a meccs, akkor sem engedték volna győzni őket. A második találkozó utáni újabb mérgezett nyílvessző hegyére pedig a fentieket tűzte: "A következő kaposvári mérkőzést szerettük volna a televízió nyilvánossága előtt játszani, de a hazaiaknak ez valamilyen okból nem tetszik…”
Kíváncsiak voltunk, a jeles trénert mi bőszítette fel ennyire. "Arról van szó, hogy az ember nehezen viseli az igazságtalanságot – így Farkas. – Az első meccs felvételét a játékvezető bizottság elé tárjuk, kíváncsi leszek, az illetékesek hogyan értékelik majd. A véleményemet fenntartom, ám ennél többet nem szeretnék mondani a nyilatkozatokról, túlléptünk a történteken, kizárólag a játékra koncentrálunk. Már csak azért is, mert fontos mérkőzés vár ránk, úgy utazunk, hogy tudjuk, a döntőbe jutáshoz Kaposváron is győznünk kell.”
Ahogy arra számítani lehetett, a rivális klubnál nem mennek el szó nélkül a "farkasi” vélemény mellett. "Már elnézést a kijelentésért, de gerinctelen, amit az ellenfél edzője művel – mondta Kovács László, a kaposváriak ügyvezető elnöke. – Lehet, hogy a női mezőnyben szokás volt az a fajta hadviselés, amit Farkas folytat, de nálunk nem. Felhevült állapotban, közvetlenül a meccs után talán mond hasonlókat az ember, de az edző már második alkalommal talál meg valakit. Lesz még mondanivalóm Farkas Sándor számára, de azzal megvárnám a párharc végét. És még valami: azért mondtam el mindezt én, mert nálunk az edző a szakmával foglalkozik…”

Debrecenbe remélték, hogy még visszajöhetnek Körmendre, ugyanis ha nem, akkor nekik marad a bronzcsata. Holnap...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.