A Körmend már karosszékből figyelhette a másik ágon még mindig folyó csatározást. Nyilván ez a pihenő mindenképp előnyt jelentett a leendő elleféllel szemben, legalább akkorát, mint amekkora hátrányt az idegen pályán való kezdés, persze a Körmend számára a 2003-as rájátszásban eddig is csak így volt. Kiderült, hogy az aranyéremhez vezető út Kaposvár felé keresendő, hisz a Klíma-Vill 3-2 -vel nagy csatában túllépet a székesfehérvári Albacomp együttesén.

A döntősök ragaszkodtak a hagyományokhoz

Már kapkodják a jegyeket

NS, 2005-05-19

Kaposváron és Körmenden is ragaszkodtak a hagyományokhoz, amennyiben az előbbi társaság nyögvenyelősebben, az utóbbi simábban lépett tovább soros ellenfelén.

	Boldogság somogyi módra: három éven belül másodszor döntôs a Kaposvár (Fotó: Meggyesi Bálint)

Emlékezhetünk rá, így volt ez a negyeddöntőben is, amikor is a Klíma-Vill a Szolnokot, a Marc a Zalaegerszeget ütötte el a további küzdelmektől, a somogyiak 3–2-vel, a vasiak 3–0-val léptek tovább.
Egy körrel később 3–2-re, illetve 3–1-re végződött a párharc, és az alapszakasz-hatodik Körmend megint csak egy nála magasabban rangsorolt alakulatot, jelesül a Debrecent verte ki. A sorminta csütörtökön – itt jegyezzük meg, hogy aki élőben tekintené meg a mérkőzést, annak igyekeznie kell, hiszen a hétfői pénztárnyitás után két órával már több száz jegy gazdára talált – folytatódik: a harmadik és a második után jöhet az első, vagyis az első kör nyertese, a Kaposvár. Csak emlékeztetőül, Goran Miljkovics csapata múlt vasárnap ragyogó meccsen 83–80-ra verte az utolsó pillanatig nagyon küzdő Albacompot, újra aláhúzva a tételt, mely szerint hatalmas érték, igazi kincs a hazai környezet. Már persze, ha nem a Körmend az ellenfél.

Ami a két döntős közös múltját illeti, a bajnokságban kétszer nyert a Kaposvár, a Magyar Kupában kétszer a Körmend. Az egymás elleni négy mérkőzésük közül hármon csak néhány pont döntött, mindössze egyszer dőlt el hamar a csata: az MK-negyeddöntő visszavágóját 81–60-ra nyerte meg Zsebe Ferenc meglepetéscsapata. No persze a rájátszás más világ, nem is beszélve a döntőről. Ahová a Kaposvár két éve jutott be utoljára (meg sem állt az aranyig), a Körmend pedig tavaly (az ASE ellen be kellett érnie az ezüsttel).

 

Hogy aztán mire mennek egymás ellen, leghamarább jövő csütörtökön, legkésőbb egy héttel később kiderül.

Emlékeztetô

KAPOSVÁR–ALBACOMP 3–2
76–71, 68–79, 91–69, 88–92, 83–80
DEBRECEN–KÖRMEND 1–3
66–78, 72–82, 82–76, 53–61

Egymás ellen

KAPOSVÁR–KÖRMEND

Alapszakasz: 72–69, 79–78
Magyar Kupa, negyeddöntô: 69–72, 60–81

Ha lehet, Zsebe Ferenc humorérzékét a jelenlegi helyzet még tovább növelte. Ki emlékszik már a -42 -es Zete meccsre, a "Bravo, Coach!"-ra (illetve már csak jó értelemben), a Zsebét elküldendő hangokra, és egyáltalán bármi negatívra a szezonból? Talán egyedül Zsebe Ferenc:

Pocsék rajt után mennybe mehet Zsebe Ferenc

Már poén: Bravo, Coach!

NS, 2003-05-20

– Mondja csak mester, puhul a kispad?
– Inkább a hátsóm keményedik – így Zsebe Ferenc, a férfibajnoki döntőre készülő Körmend trénere. – Na jó, bevallom, már kényelmesebb, mint volt néhány hónappal ezelőtt.

	Zsebe Ferenc csodát tett a Körmenddel, amely csütörtöktôl az aranyért csatázik (Fotó: Unger Tamás)

– Például, amikor elsőéves edzőként négy hazai vereséggel nyitott. Valljuk be, az álmoskönyvek szerint e sorozat nem sok jót jelentett.
– Ez igaz, de Körmend különleges hely, és a miénk különleges csapat. Hogy mást ne mondjak, amíg otthon sorra buktuk el a meccseket, addig idegenben legyőztünk mindenkit. Ezzel együtt, december közepén néhányan melegebb éghajlatra küldtek, egy jóindulatú szurkoló például a világhálón üzent: Zsebe, takarodj!
– Mit gondol, most mit írna?
– Szerintem semmit.
– Mondja meg őszintén, gondolta, hogy döntő lesz a vége?
– Viccel? Úgy voltam vele, ha az ötödik-hatodik hely környékén végzünk, az már jó eredmény ettől a társaságtól. Aztán hatodikként zártuk az alapszakaszt, ami nem egy csúcsteljesítmény, de a csapat erejéhez képest nem rossz. Gondoljon csak bele, megelőztük a szerintem erős Falcót és a Szolnokot, és előttünk egyetlen olyan gárda sem végzett, amelyre azt lehetett volna mondani, hogy gyengébb a Körmendnél.
– Ön szerint mikor fordult a kocka?
– Egyértelműen Németh Isti hazatértével. Az ő játékának köszönhetően feljavult Hainje is, akinek hirtelen jóval több lehetősége adódott, mint korábban.
– Ha már itt tartunk, amilyen rosszul nyúltak a légiósokhoz az évad elején, olyan jól sült el minden a végére. Az első négy külföldi, Suber, Clay, Sola és Toroman közül már csak az utóbbi játékos tagja a keretnek, van viszont egy bravúrokra képes Toyájuk és egy elképesztő formajavuláson átment Hainje-jük.
– Hát volt mozgás rendesen, a mohácsi busójárás áttelepült hozzánk. Aztán szerencsére megállapodtunk.
– Egy pillanatra álljunk meg még Toromannál, akit elküldtek, majd visszahívták, és a hírek szerint önnek is meggyűlt a baja vele.
– Nála vízválasztó volt a Zalaegerszeg elleni óriási zakó, ami után büntetést kapott, melynek kiváltó oka azóta poénszintre emelkedett. "Bravo, Coach!” – ennyit mondott, amikor lecseréltem, mire én bezavartam az öltözőbe. Mostanság már közösen nevetünk a történteken, és minden győztes meccs után hallgathatom e kijelentést.
– De már nem jár érte büntetés…
– Nem bizony.
– Mesébe illő sztori az öné, hiszen egy éve még a pályán küzdött az aranyéremért, majd átvette az együttest Patonay Imrétől, és most úgy állnak, hogy a bajnoki címért szállhatnak harcba. Vagyis újoncként a csúcsra vezetheti a társulatát. Előfordult már hasonló kis hazánkban?
– Én leszek az első, a legnagyobb! Na ez persze csak vicc, komolyra fordítva a szót, nem tudok ilyen bemutatkozásról.
– Meccs közben eszébe jut néha-néha, hogy a kispaddal szemben a lelátón ücsörög egy ember, akit Patonay Imrének hívnak?
– Putesz intézmény Körmenden, ez vitathatatlan, mint ahogy az is tény, hogy úgy istenigazából eddig csak őt fogadták el a szurkolók. Nem csoda, hogy "külsős” edzőnek nem sikerült maradandót alkotnia. De most Putesz is örül, ezt látom rajta, és ő is tudja, hogy ez az együttes gyengébb a tavalyinál.
– Egy Zsebével mindenképpen.
– Látja, visszavonultam, de ez sem javított a csapaton.
– Még mielőtt temetni kezdené a fiúkat, figyelmébe ajánlom, hogy a csütörtökön rajtoló bajnoki döntőre készül a társaság. Mit gondol, célba érhet az idény meglepetéscsapata?
– A lehetőségünk megvan. Ugyanakkor nem titok, hogy a Kaposvár esélyesebb. Az ellenfelünk kétszer legyőzött bennünket az alapszakaszban, más kérdés, hogy hasonló volt a helyzet a ZTE és a Debrecen ellen is.
– Általános vélekedés a vasi városban, hogy a Klíma-Vill jobban fekszik a Körmendnek, mint az Albacomp. Így gondolta ön is?
– Maradjunk annyiban, most már lényegtelen, hogy kit vártam a döntőbe.
– Akkor azt mondja meg, milyen finálét vár?
– Elsősorban sportszerűt, botrányoktól menteset. Fontos, hogy a játéké legyen a főszerep, s noha az aranycsata már nem igen szokott ragyogó meccseket hozni, azért bízom benne, hogy elfogadható lesz a színvonal.
– Mi dönthet a felek közt?
– Remélem, hogy számít majd, hogy mi többet pihenhettünk, no és mellettünk szól a fiatalos lendület is.
– Miben jobb a Kaposvár és miben a Körmend?
– Azt hiszem, a mezőnysorunk van olyan jó, mint az ellenfelünké. A somogyi centerek erősebbek, ám ezen a poszton hátrányban voltunk a Zalaegerszeggel, majd a Debrecennel szemben is; aztán tessék.
– Sima ügy volt ez is, az is. Mit szólna hozzá, ha a döntőt is rövid csatában nyernék?
– Kiugranék a bőrömből, de erre annyi esély van, mint arra, hogy egyszer agysebészként keressem a kenyerem.

(Hát, ha Zsebe Ferenc busójárásnak nevezte a 2003-as légiósválasztást, akkor a 2008-2009 szezon minimum honfoglalás, de ez inkább csak maradjon egy kis kitérő a kellemes emlékek közepette.)

A fenti cikk után hat évvel csupán egy dolgot nem értek: Zsebe Ferenc miért nem agysebészként dolgozik a körmendi kórházban? Holnap folytatjuk a doktorrá válás következő állomásával.

Nyugodtan ki lehetett jelenteni, hogy nagy teher szakadt Némethék nyakába, hogy kikaptak Debrecenbe, ugyanis ha Körmenden ismét sikerült volna a Debrecennek győzni, nagyon nehéz dolguk lett volna az ország másik felén. Hogy ez ne történhessen meg, a rend kedvéért összesereglett majd 3 ezer fanatikus a Szentélyben, hogy a taktikai harc mellett, a pszichikai is elkezdődjön. Négy nap telt el a debreceni mérkőzés óta, és most Körmenden folytatódott a párharc:

Elődöntő: KÖRMEND – Debrecen 4. mérkőzés

Újra fináléban a Körmend

NS, 2003-05-15

Mindkét oldalon rengeteg volt a sérült, sőt, a hazaiak közül Trummer nem is vállalhatta el a játékot, és Németh is csak a kispadon kezdett. Persze a hajdúságiak helyzete sem volt sokkal rózsásabb, merthogy két amerikai légiósuk, Lee és Green is hosszú ideje bajlódik kisebb-nagyobb sérüléssel, gyakorlatilag csak a meccsekre szálltak be a rájátszásba.

Így aztán egyértelmű volt a képlet: ha nyerni tud, és ezzel 0–2-ről egyenlít a Debrecen, akkor minden bizonnyal döntős (hiszen az ötödik meccset a cívisvárosban rendezték volna), ha pedig a körmendiek diadalmaskodnak, akkor ők jutnak be az aranycsatába – az alapszakasz hatodik helyéről.
Az időjárás kegyes volt a felekhez, hiszen a 15 fokos kinti lehűlésnek köszönhetően a csarnokban sem uralkodott trópusi hőség. Persze a zsúfolásig megtelt lelátók így is ontották magukból a meleget, de sokkal elviselhetőbb volt a légkör, mint egy héttel korábban a második mérkőzésen. A lehűlés azonban nem enyhítette a küzdők idegességét, elképesztő feszültségben indultak harcba a két csapat játékosai. Két percet és tíz másodpercet kellett várni az első kosárra, ekkor Toroman duplájával vezetett a Körmend. Ám a vasiak tűntek feszültebbnek, s így hamar előnyhöz jutott a debreceni gárda, Zsebe Ferenc pedig harcba küldte a vádlisérülése miatt sántikáló Némethet. A Trevisóból hazatért játékmester pedig másodperceken belül kosárral köszönt be, így 10–8-ra vezettek a hazaiak, és előnyüket még egy duplával megtoldották az első negyed végéig. Az idő múlásával nem oldódott a feszültség, pedig Mujanovics triplája és Hainje kosara után már
17–8-ra vezetett a vendéglátó. Sőt, a 17. percben már megvolt a körmendi szurkolók által annyira áhított közte tíz is. A Vadkakasok azonban nem adták fel, s a nagyszünetig három pontot faragtak hátrányukból, így 26–19-nél térhettek pihenőre a felek.

Ilyen kevés kosárnál akár megnyugtatónak is tűnhetett volna a Körmend előnye, ám az újrakezdés után Ádám triplájával, majd Green büntetőjével hamar csökkent a hazai előny. Sőt, már majdnem öt perc telt el a harmadik negyedből, amikor körmendi részről Németh először betalált, igaz, a hárompontosvonalon túlról. Zsebe edző azonban ettől sem nyugodhatott meg, hiszen Grebenár begyűjtötte harmadik személyi hibáját, így Keresztest kellett hadba küldeni. Hatalmas volt a feszültség, igaz, egy újabb Mujanovics-hármas és egy Hainje-dupla valamit oldott ezen (legalábbis körmendi oldalon), hiszen megint hét ponttal vezettek a vasiak (35–28). Állandósult a különbség, és úgy nézett ki, hogy Némethék révbe érhetnek, ám a záró tíz percben minden erőtartalékukat mozgósították a debreceniek. Az idény legrosszabb teljesítményét nyújtó Lee helyett Bukva és Green próbálta meg menteni a menthetőt, és főként nekik tudható be, hogy négy perccel a vége előtt 49–47-re felzárkóztak a vendégek. A másik oldalon Németh lendült bele, s újra nőtt a különbség, ám Lee minden mindegy alapon elengedett triplája után újra nagyon közel volt a Debrecen (55–53).
Megélénkült a vendégek kispadja, ám hamarosan alábbhagyott a lelkesedés, hiszen a debreceniek ezen az estén már nem szereztek több kosarat, míg a gyakorlatilag fél lábon játszó Németh emberfeletti produkciójával 59–53-ra elhúzott a Körmend, sőt, a dudaszó pillanatában egy légpassz után Hainje csodálatos zsákolással zárta le a párharcot (61–53). Összesítésben 3–1-re nyert, s újra döntős a Körmend, de a debrecenieknek sincs szégyenkeznivalójuk, hiszen hatalmas csatában maradtak alul.

Mestermérleg

Zsebe Ferenc: – Kollégámmal ellentétben nekem az a véleményem, hogy aki a rájátszásban hétből hat meccset megnyer, az nem az ellenfeleknek köszönheti a sikert, hanem saját magának.
Ráthonyi Tamás: – Harcoltunk, küzdöttünk, de ilyen támadójátékkal csak ennyire tellett. Nem szomorkodunk, küzdeni fogunk a bronzéremért.

Szóról szóra

Trummer Rudolf: – Hála istennek kivették a csapatból a féket. A viccet félretéve, sajnálom, hogy nem lehettem ott a pályán, de így is a Körmend egyik legboldogabb embere vagyok.
Mujanovics Samir: – A ZTE elleni negyeddöntô után mondtam, hogy csak akkor lennék igazán boldog, ha döntôt játszanánk. Most boldog vagyok, és mint csapatkapitány megígérhetem: itt az ideje a reggelig tartó ünneplésnek.
Németh István: – Mi nyertük az idegek harcát. Sokkal keményebb csapat vagyunk, mint amilyennek látszunk, éppen ezért nagyon nehéz dolga lesz annak, aki meg akarja ellenünk nyerni a bajnokságot.
Ádám Béla: – Az elsô meccs elvesztése meghatározó volt, az öt mérkôzést követelô negyeddöntô után fáradtan, enerváltan játszottunk. Sok sikert kívánok a Körmendnek a döntôben, nyerje meg a bajnokságot.

És Körmenden eljött az idő, hogy ismét karnyújtásnyira legyenek a következő bajnoki aranyérmüktől. A 2002-es szezon után - mindenki emlékezhet a csúnyán "elcsalt" Ase-Körmend utolsó meccsére a döntőben - némi elégtételt adhatott a körmendiek részére, hogy ismét a döntőben vannak, melynek kiharcolásához nagyban hozzájárult a Trevisoból ideiglenesen "hazaimportált" Németh István:

A Trevisóból hazatért Németh István a Kaposvárt szeretné ellenfélként a bajnoki fináléban

Isti a döntőbe vezette a Körmendet

NS, 2003-05-16

A körmendi kosárlabda-szurkolók nagy örömére idén február 28-án visszatért az olasz Benetton Treviso csapatából anyaegyesületébe Németh István. Azóta a vasi alakulat bajnoki mérkőzésen csak Szolnokon – ahol a körmendiek "Istijét” a játékvezető kiállította –, illetve a Kaposvártól hazai pályán szenvedett vereséget.

	Németh István (a labdával) szerint hab lenne a tortán, ha a Körmend megnyerné a bajnoki címet

A rájátszás hét mérkőzése közül pedig hatot megnyert a körmendi gárda – rögtön tegyük hozzá, hogy hatalmas meglepetésre. Ebben a sikerben kulcsszerepet játszott az Euroligában és az olasz bajnokságban edződött hátvéd. A Debreceni Vadkakasok elleni elődöntő negyedik mérkőzése utáni ünnepi vacsoránál már boldogan felelt a kérdésekre a 23 éves válogatott játékos.
– Milyen célt tűzött ki maga elé, amikor visszatért a magyar bajnokságba?
– Eredményes évadot akartam zárni mind egyénileg, mind a csapat szempontjából – felelte Németh. – Azt hiszem, ez már sikerült, bár most már akár bajnokok is lehetünk. Hab lenne a tortán, ha öszszejönne a győzelem.
– Mondja csak, a múlt vasárnap Debrecenben szerzett sérülése mennyire befolyásolta játékát a csütörtöki összecsapáson?
– Zavart a mozgásban, de ez szerencsésen alakult, hiszen több pihenőt kaphattam, így a hajrában frissebb voltam, mint a többiek, és ezért többet mertem vállalni.
– Megünnepelték a döntőbe jutást?
– Együtt vacsorázott a csapat, azonban én már éjfélkor hazamentem, hiszen másnap délelőtt tíz órakor már Budapesten vizsgáztam a Testnevelési Egyetemen. Azt hiszem, azért a többiek helyettem is buliztak.
– Hasonlóan a Körmendhez, a Benetton csapata is bejutott egy döntőbe: az Euroliga-trófeáért szállhatott harcba. Ön szerint reális a négyes döntő második helyezése?
– Szerintem a trevisóiaké Európa legjobb csapata. Balszerencsére a finálét éppen Barcelonában játszották.
– Mennyire érzi magáénak ezt az ezüstöt?
– Semennyire, hiszen nem játszottam az Euroliga második körében.
– A magyar bajnoki döntőben azonban nagyobb feladatok várnak önre.
– Igen, hiszen itt meghatározó játékos vagyok, így természetesen nagyobb a tét rajtam, és több feladat hárul rám.
– A másik ágon még gyötri egymást a Kaposvár és az Albacomp. Árulja el, kit szeretne döntőbeli ellenfélként?
– A Kaposvárnak örülnék jobban. Úgy gondolom, a stílusuk ellen a mi taktikánk és a mi játékoskeretünk jobban érvényesülne.
– Tudnak-e még újdonsággal szolgálni a döntőbeli ellenfélnek?
– Nem hiszem, hogy a döntőben bármelyik csapat tud újat mutatni egymásnak. Az dönt majd, hogy ki tudja a másikat több hibára kényszeríteni.
– Tett-e valamilyen fogadalmat arra az esetre, ha megnyernék a bajnoki címet?
– Eddig mindig tettem, de most ez valahogy elmaradt. Annyit azonban ígérhetek, ha aranyérmesek leszünk, benne leszek sok őrültségben.

Ismét öröm költözött a Rába partjára, bekerült a csapat ismét a döntőben, ez főleg az alapszakaszban mutatott játék tükrében volt nagy szó, ugyanis akkor sokan temették a csapatot. A feléledéshez persze nagyban hozzájárult Németh István visszaérkezése, azután állt össze a játék, mindenkinek sikerült megtalálnia a helyét a csapatban. Körmeden pár nap pihenés várt játékosra, edzőre, szurkolóra, a takarítóra, és mindenkire, akinek bármilyen köze volt a csapathoz, mert ismét aranycsata várt a körmendiekre. Helyre állt a világ rendje.

Eddig a pillanatig a Körmend számára hibátlanul alakult a rájátszás, 5 meccsből 5-öt nyert meg, és az evés közben megjött az étvány is, akkor éppen vadkakasra fájt a foga Némethéknek, ám azon az estén éhesek maradtak:

Elődöntő: Debrecen – KÖRMEND 3. mérkőzés

Versenyben maradt a Debrecen

NS, 2003-05-11

 

A körmendi kosarasok rájátszásbeli menetelése érezteti hatását a vasi kisvárosban, hiszen az eddigi 5–0-s mérleg után több mint hatvan szurkoló kísérte a Marcot Debrecenbe az elődöntő párharc harmadik meccsére. Természetesen abban a reményben, hogy ezen a vasárnapon véget is ér a csata. Az Oláh Gábor utcai csarnokba bezsúfolódott több mint másfélezer hazai szurkoló viszont teljesen mást vár: ők abban bíztak, hogy a hazai gárda állva marad, azaz szépít, és megőrzi esélyét a fináléba kerülésre.

Ami a mérkőzés elejét illeti, a debreceni híveknek volt okuk örömre, hiszen Bukva és Gémes kosaraival pillanatok alatt 7–0-ra elhúzta a Vadkakasok. Toya és Hainje eszmélt vendégoldalon, de egyenlíteni nem tudott a Körmend, a Debrecen magas emberei ugyanis jól tartották a frontot a palánk alatt, és időnként a két amerikai, Lee és Green is besegített nekik a pontgyártásba. A negyed végére a tripláké lett a főszerep, vasi részről Mujanovics és Németh, a hazaiak közül pedig Ádám talált be távolról, így tíz perc után 26–18-ra vezettek a hazaiak. Tovább szaporodtak a vendégkispadon Zsebe Ferenc gondjai, ugyanis Toyát három személyi hibája miatt pihentetnie kellett, míg Trummer bokasérülése miatt vált ki a játékból. A Vadkakasok pedig megérezték a lehetőséget, és a nagyszünetre növelték előnyüket (44–31).
Mielőtt bárki is azt hitte volna, hogy viszonlag nagy hátránya tudatában feladta a Körmend, a piros-feketék egy 9–0-s rohammal kezdték a harmadik negyedet, és máris újra szoros volt a meccs. Igaz, úgy tűnt, hogy a felzárkózás felemésztette a vendégek erejét, hiszen az utolsó tíz perc előtt is nyolc pont volt a felek között a különbség (64–56). A záró negyedre azonban hatalmas izgalmak maradtak, hiszen Németh két triplájával két pontra zárkóztak fel a körmendiek, közelebb viszont egyelőre nem kerültek, köszönhetően Greennek és Lee-nek, akik a kritikus pillanatokban kihúzták a kátyúból csapatuk szekerét. Ám a vendégek ezután sem adták fel, és a 36. percben Toya büntetőjével egy pontra zárkóztak föl. Sőt, nyolcvan másodperccel a befejezés előtt Mujanovics duplája után már a Marc vezetett – a mérkőzés során először és utoljára.

Szejo Bukva most meg sem állt húszig

A végét ugyanis a Debrecen bírta jobban idegekkel: előbb Bukva szerezte vissza a vezetést a hazaiaknak, majd Ádám értékesített sorozatban négy büntetőt, és Zsebe Ferenc máris indulhatott gratulálni Ráthonyi Tamásnak.
Csütörtökön Körmenden újra találkoznak…

Szokatlan jelenségnek lehettek tanúi vasárnap délután azok, akik Debrecen utcáin sétálgattak a verőfényes napsütésben. Egy négyszemélyes kisrepülőgépből röplapokat szórtak a városra. Mint később kiderült, három szurkolónak vasárnap délelőtt elodázhatatlan tennivalója volt Körmenden, azonban szeretett csapatát szerette volna a helyszínen buzdítani az elődöntő harmadik mérkőzésén. Egyikük jó ismerőse magánrepülőgép-pilóta, így adódott a lehetőség, hogy mindössze kétórányi utazást követően tekintsék meg a meccset. A szórólap ötlete pedig nem maradhatott el, amivel tudatták a debreceniekkel: "Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, a Kakasok is behódolnak: Körmend a király!” Az öszszecsapás után elmondták, hogy a következő mérkőzésekre már közúton mennek, hiszen ez csak egyszeri lehetőség volt, amit kihasználhattak. A többi szurkolóval együtt megígérték, hogy ott lesznek akár Kaposváron, akár Székesfehérváron a döntőben, azonban ehhez csütörtökön a debrecenieknek is lesz egy-két szavuk.

Mestermérleg

Ráthonyi Tamás: – Rossz szokásunkhoz híven megint tetemes előnyt adtunk le. Bosszantó volt, hogy Körmenden éreztem magam, de nem a szurkolásra gondolok…
Zsebe Ferenc: – Nem fogunk a kardunkba dőlni, amiért kikaptunk, csütörtökön folytatjuk.

Megszületett az első vereség a rájátszásban, s mint később kiderült, az egyetlen. Persze Körmenden szerette volna mindenki, hogy ezen a meccsen eldőljön már a döntőbejutás, de így sem lehetett nagyon pesszimista emberekkel találkozni. Ekkorra egy megmagyarázhatatlan önbizalom uralkodott el a közegen, mindenki érezte, hogy nagy dolgok előtt álltunk, a vereség ellenére is.

Egy biztos: Körmendre már csak egyszer kellett utaznia a Debrecennek - holnap.

A döntőbe jutásért való harc folytatódott Körmenden. A körmendi sportcsarnok ismét oroszlánbarlanggá változott, nem sok emberrel lehetett találkozni, aki pulóverben volt odabent. A dolog pikantériája volt, hogy Fodor Marci ismét az ismert parketen pattogtatott, csak a mellkasára Vadkakasok volt írva, nem pedig Marc.

Elődöntő: KÖRMEND – Debrecen 2. mérkőzés

Rákezdte az isteni Rudi

NS, 2003-05-08

Rájátszás, elődöntő, második mérkőzés

Otthon a Körmend, a rájátszás során másodszor. Hogy jó vagy rossz a hazai környezet Zsebe Ferenc csapatának, az jószerivel megtippelhetetlen, tudniillik a play offban eddig egyetlen alkalommal léptek fel saját pályájukon a vasi fiúk.

A forgatókönyv azonos a negyed-, majd az elődöntő rajtján is: előbb Egerszegről, majd Debrecenből hozta el a két pontot a Marc. Az egyetlen társaság, amely még nem veszített a bajnokság második, egyszersmind legfontosabb szakaszában.
"Nem vagyok nyugodt” – mondja mindezek ellenére Zsebe Ferenc, közvetlenül a derbi előtt, és ha ő így, akkor mit szóljon a kolléga, Ráthonyi Tamás. Markáns pillérek dőltek ki a sorból: Lee, a frontember idestova két hónapja a csípőjét fájlalja, nem is lehet ott a kezdő ötösben, és kisebb orvosi csoda a másik amerikai jelenléte is. Green kezéről csak a meccs kedvéért került le a sín, persze az elődöntő már csak ilyen, kemény világ, játszani kell, nincs mese.
És játszik is a Körmend, minden vasi óhaja szerint. Toroman kapja el a rajtot, schumacheri tempóban, és a horvát hét pontjára sokáig nem is tud más felelni, egyedül csak Fodor. Aztán Németh is feliratkozik a pontlistára, azaz már-már bajban a Debrecen, amikor Green első mezőnytalálatát Fodor toldja meg egy triplával. Csekély vigasz a hazai tábornak, hogy körmendi (mármint exkörmendi) ő is. Ráthonyi érzi, hogy valamit tenni kell, érkezik Lee, de a csoda elmarad. Főleg, hogy Mujanovics percei következnek: a két hármas mellé további tíz pontot ragaszt a mindig megbízható csapatkapitány. Ne higgyük, hogy a duplán hátrányban lévő Debrecen (a párharcban sem ők mennek, ugye) olcsón adja a bőrét, de nehéz kikecmeregni a kátyúból, főleg hogy a fő fegyvernek hitt triplákkal hadilábon állnak az ezúttal szelídebbnek tűnő kakasok.

Denis Toroman ugyan nem szárnyalt a mérkôzésen, tíz pontja mégis jól jött a vasiaknak

A második felvonás közepén már tucatnyi pont tátong a felek közt, ám a szakaszzárás hajdúsági szempontból elviselhetőbb, hiszen Bukva, Lakatos és Lee is betalál. És ha egy üzlet beindul… Két hazai hiba és két debreceni találat a harmadik negyed elején, és máris egy pontra közelít a Debrecen. Bukva és Gémes révén centereire alapoz a vendég, csakhogy egy kimagasló "nagy ember” odaát is akad. Az újabb fordulat főszereplőjét Mujanovicsnak hívják. Az eddigi teljesítményére is igazán büszke lehet, de amit ekkortájt látunk tőle, az egyenesen lenyűgöző. Nem birkózik a centerekkel, inkább távolabb húzódik, és onnan tüzel.
Elképesztő hatékonysággal. Nagyrészt az ő javára írható, hogy újra meglóg a házigazda. Csakhogy szívós vendég érkezett Körmendre, és a piros-feketék előnye közel sem akkora, hogy beleférjen az a félperces kihagyás, melyet öt ponttal büntet a Ráthonyi-sereg.

Újra szoros tehát, ám hol van még a vége. Úgy tízpercnyire. Bukva kapja el a fonalat és vág be három középtávolit, furcsa mód Ráthonyi éppen akkor viszi le, amikor a legjobban megy neki. Négy pont a vasi előny, amikor ászt húz elő a pakliból a Körmend. Trummer először, másodszor, harmadszor, negyedszer és ötödször. Egy kivételével tripla valamennyi dobása. Szűk négy perc alatt négy hármast és egy duplát süllyeszt el a gyűrűben a vasi kisváros vajkezű Rudija. Páratlan sorminta ez, akárcsak a Körmendé.
Márpedig ha vasárnap ötről a hatra jut, a döntőben folytathatja a Zsebe-alakulat.

Mestermérleg
Zsebe Ferenc: – Az első három negyed nehéz szülés volt, de azért bezsebeltük a győzelmet. Külön köszönet Trummernek és Mujanovicsnak.
Ráthonyi Tamás: – Még visszajövünk Körmendre!

Szóról szóra

Mujanovics Samir: – Nem kapok levegőt, úgy kihajtottam magam. Ez még csak kettő nulla, azaz egy győzelem hiányzik ahhoz, hogy boldogok legyünk.
Trummer Rudolf: – Most már egyértelmű, hogy kell a csapatnak ötpercnyi jó játék, csak ezután mennek olajozottan a dolgok. Amíg viszont nincs meg ez a jó periódus, addig csak szenvedünk. Vasárnap Debrecenben szeretnénk pontot tenni az elődöntőpárharc végére.
Patonay Imre, a Marc-Körmend szakmai igazgatója: – A debreceniek zónáját akkor tudtuk feltörni, amikor bejött egy-két távoli dobás. Most a negyedik negyedben Trummernek sikerült ez, ő volt az egyik nyerő ember.
Boldizsár Ferenc: – Úgy érzem, jó mérkőzést játszottunk, a hajráig jól tartottuk magunkat. Bármi lehetett volna a végjátékban, amikor jött Trummer Rudi, és megnyerte a Körmendnek a mecscset. Ilyen a kosárlabda!

 

Intézmény az intézményben Jó emberhez szól a nóta: „Patonay Imre, meghajlunk elôtted, a Körmendi Dózsát az egekbe emelted” – dalolja a B-közép minden mérkôzés elôtt. Patonay Imre, ismertebb nevén „Putesz” egykoron játékosként, késôbb edzôként, mostanság, ha meg nem sértjük, mindenesként szolgálja a körmendi kosárlabdát. Szakvezetôként – kisebb megszakításokkal – csaknem húsz esztendôn át rágta a körmét a kispadon. Nem hiába: 1987-ben, valamint 1996-ban az ô irányítása alatt lett bajnok Vas megye elsô számú egylete. Neki (is) köszönhetô, egyszer a bajnoki döntôbe jutást ünneplendô a cigányzenekar már a megyehatárnál várta a kezükkel aranyat ásó játékosokat. Neki (is) köszönhetô, a ’80-as években egy csúfos bajai kudarc után a hazafelé tartó szurkolók az M7-esen Székesfehérvár környékén a zuhogó esôben énekelték, hogy: „A Körmendnél nincs jobb csapat…” Neki (is) köszönhetô, a város olyannyira a sportág rabja lett, hogy manapság a tévesnek vélt játékvezetôi ítélet ellen hevesen reklamáló nagypapát az unokának kell rendre és csendre intenie. Neki (is) köszönhetô, hogy az általa igazgatott, Somogyi Béla nevét viselô általános iskola tornatermének (egyben a Marc otthonául szolgáló csarnokának) hatalmas ablakait piros-fekete függönyök díszítik. Patonay Imre tavaly nyáron adta át a stafétabotot Zsebe Ferencnek. 2003. május 8-án a Körmend elsô – és talán utolsó – hazai elôdöntôjén laza pólóban, még lazább rövidnadrágban és szandálban fél órával a feldobás elôtt érkezett meg a csarnokba. Elôbb kislányának vett kólát és nyalókát, majd egy mozgássérült drukkernek segített elfoglalni a helyét. Miután a fél várossal kezet rázott, lehuppant a székére. Ott ült csendben a „saját” kispadjával, a „saját” iskolájában. Avagy: az egyik körmendi intézmény a másikban.

Az egyik körmendi intézmény a másikban. A mostani helyzetben is felfigyelünk ezekre a szavakra, hogy vajon a két intézmény mostanra hogyan válhatott ketté?

A Körmend tehát hatalmas lépést tett, hogy az előző évhez hasonlóan ott legyen a döntőben. Eddig a rájátszás a vörös ördögök álomvilágát idézte, a boldogság leolvasható volt az arcokról.

A másik ágon is gyötörték egymást az ellenfelek.

A Körmend pontot tehet az elődöntő végére

Pszichikai harc kezdődik

NS, 2003-05-10

Amíg a rájátszásban majdhogynem emberfelettit nyújtó Körmend már vasárnap Debrecenben pontot tehet a párharc végére (tudniillik 2–0-ra vezet Zsebe Ferenc veszíteni lassan elfelejtő csapata), addig Kaposváron még nem dől el semmi.

	Szerencsére a fiúk a játékkal törôdnek: Bencze (12) és Ivkovics vasárnap is összecsap

Amíg a rájátszásban majdhogynem emberfelettit nyújtó Körmend már vasárnap Debrecenben pontot tehet a párharc végére (tudniillik 2–0-ra vezet Zsebe Ferenc veszíteni lassan elfelejtő csapata), addig Kaposváron még nem dől el semmi. E kijelentés persze még véletlenül sem jelenti azt, hogy nem számítana, ki jut egyről a kettőre. Nagyon is fontos, hogy a házigazda Klíma-Vill vagy az Albacomp szerzi meg a második elődöntőbeli sikert, és, mint alább kiderül, a hatalmas tét egyenes következménye az indulatok felkorbácsolódása.
Fehérvári részről Farkas Sándor edző szurkált oda a maga módján lapunk hasábjain, amikor is az utolsó két percben – nyert helyzetből – elveszített első meccs után megjegyezte, ha élete végéig tart a meccs, akkor sem engedték volna győzni őket. A második találkozó utáni újabb mérgezett nyílvessző hegyére pedig a fentieket tűzte: "A következő kaposvári mérkőzést szerettük volna a televízió nyilvánossága előtt játszani, de a hazaiaknak ez valamilyen okból nem tetszik…”
Kíváncsiak voltunk, a jeles trénert mi bőszítette fel ennyire. "Arról van szó, hogy az ember nehezen viseli az igazságtalanságot – így Farkas. – Az első meccs felvételét a játékvezető bizottság elé tárjuk, kíváncsi leszek, az illetékesek hogyan értékelik majd. A véleményemet fenntartom, ám ennél többet nem szeretnék mondani a nyilatkozatokról, túlléptünk a történteken, kizárólag a játékra koncentrálunk. Már csak azért is, mert fontos mérkőzés vár ránk, úgy utazunk, hogy tudjuk, a döntőbe jutáshoz Kaposváron is győznünk kell.”
Ahogy arra számítani lehetett, a rivális klubnál nem mennek el szó nélkül a "farkasi” vélemény mellett. "Már elnézést a kijelentésért, de gerinctelen, amit az ellenfél edzője művel – mondta Kovács László, a kaposváriak ügyvezető elnöke. – Lehet, hogy a női mezőnyben szokás volt az a fajta hadviselés, amit Farkas folytat, de nálunk nem. Felhevült állapotban, közvetlenül a meccs után talán mond hasonlókat az ember, de az edző már második alkalommal talál meg valakit. Lesz még mondanivalóm Farkas Sándor számára, de azzal megvárnám a párharc végét. És még valami: azért mondtam el mindezt én, mert nálunk az edző a szakmával foglalkozik…”

Debrecenbe remélték, hogy még visszajöhetnek Körmendre, ugyanis ha nem, akkor nekik marad a bronzcsata. Holnap...