A kaposváriaknak elkezdhetett komolyan fájni a fejük, hisz a Körmend egy győzelemre került a bajnoki aranyéremhez, és ekkor már a harmadik mérkőzésre is a Körmend tűnt esélyesebbnek, s már az is biztos volt, hogy Kaposváron képes a Körmend győzni. A Kaposvárnak ahhoz, hogy megnyerje a bajnokságot a következő mindhárom mérkőzést meg kellett volna nyernie, ami elég valószínűtlennek tűnt, hisz a bajnokság rájátszásában eddig csak a Körmendnek sikerült ezt véghezvinnie.

Simonéknak minden meccset meg kellene nyerniük

Távolodóban az aranytól

NS, 2003-05-26

Simon Balázs csapata legeredményesebbje volt a vasárnapi mérkôzésen 17 pontjával (Fotó: Danis Barna) – Mi volt az edző utasítása az utolsó támadás előtt? – kérdeztük Simon Balázst, a Kaposvári Klíma-Vill KK férficsapatának irányítóját, akit nagyon kevés választott el attól, hogy a meccs hősévé váljon vasárnap, a férfibajnokság döntőjének második felvonásán. – Előtte időkérés volt, és azt beszéltük meg, hogy mivel csak két másodperccel maradt több a mérkőzésből, mint a támadóidőnk, végigjátsszuk az akciót. Középen maradtam, és arról volt szó, hogy utána egy az egyben, vagy kettő-kettőben oldjam meg a helyzetet, de, sajnos, amikor elindultam befelé, láttam, Németh Isti is befelé mozdul, aztán amikor felugrottam, ért egy kicsi lökés, de az ilyeneket nem szokták befújni, úgyhogy nem is okolok emiatt senkit. A végén meg, amikor már csak egy másodperc maradt a támadásunkból, kicsúszott a kezünkből a labda. – Mennyire volt megelégedve a saját teljesítményével Körmenden? – A védekezésem az első negyedben bizony lehetett volna jobb is, mert, ugye, én fogtam Toromant, aki jónéhányszor betalált, de a későbbiekben már javultam etéren. Támadásban összességében nem ment rosszul, ám ha még egy-két középtávoli dobásom beakad, talán meg is nyerjük a mérkőzést. – Kettő nullára vezet a Körmend, azaz finoman fogalmazunk, ha azt mondjuk, nem áll jól a csapata szénája a fináléban. A mostani állás tükrében hogyan ítéli meg az aranycsata további kilátásait? – Most már mindegyik meccset meg kell nyernünk, ha bajnokok akarunk lenni. Ennek ellenére úgy érzem, nem dőlt még el az elsőség kérdése, bár ennél nehezebb helyzetbe nem is hozhattuk volna magunkat. Csütörtökön itthon fogunk játszani, és remélhetőleg kihasználjuk a hazai pálya előnyét. Ha így alakul, a vasárnapi negyedik mérkőzés lehet a döntő, amin, ha megint ilyen szoros meccs lesz, szerintem még egyszer nem engedjük ki a kezünkből a győzelem lehetőségét. – Mit gondol, hogyan lehet megfogni Némethéket? – A legutóbb szerintem sikerült megfognunk őket, amikor a harmadik negyedben megtörtük a lendületüket, és mindenképpen meg kell akadályoznunk a kinti dobásaikat, mert ezúttal is sok triplát kaptunk. Amikor ezeket megoldottuk, le is ziccereztük őket, vagyis támadásban is fel kell gyorsulnunk, mert tapasztalhattuk, hogy ha visszaérnek és felállnak, ők is nagyon jól védekeznek.

A Körmend készenállt, hogy hatodik helyről, majdnem végig söpréssel megnyerje a bajnokságot, ám nem bizakodták magukat el:

Mujanovics még mindig óvatos

NS, 2003-05-27

Kosárlabdaláz van Körmenden. Vitathatatlan, hogy a vasi kisváros néhány napja a bajnoki döntő varázsában él.

Az 1987-es és az 1996-os aranyérem után idén ismét a győzelem kapujában áll a Marc. A körmendi játékosok azonban egyelőre visszafogottan nyilatkoznak a döntő esélyeit illetően.
Mujanovics Samir, a Körmend csapatkapitánya például sietve leszögezi, szó sincs arról, hogy eldőlt volna a finálé. "Nem szabad elfelejteni, hogy a Kaposvár nyerte meg az alapszakaszt, és mi a hatodik helyről indultunk. Igaz, most nálunk az előny, azonban én még mindig meglepetésnek tartanám, ha megnyernénk a bajnokságot – mondta a vajkezű center. – A döntő további mérkőzésein nem szabad engednünk a somogyiak leindításait, hanem nekünk kell ezt a fegyvert alkalmazni, hiszen gyors játékosaink vannak.”
Optimistább a legutóbbi találkozón tíz perc erejéig sérülten is pályára lépő Trummer Rudolf. "A döntőben akár egy lábon is játszani akartam. Fáj még a bokám, azonban csütörtökön is játékra jelentkezem. Ha sikerül a Kaposvár kulcsjátékosait kikapcsolnunk a játékból, és átmentjük az első mérkőzés dobóformáját, akkor jó csapatjátékkal már a harmadik találkozón pontot tehetünk a bajnokság végére” – zárta szavait a válogatott bedobó.

Közeledtünk az aranyhoz...

Ismét "leszállt az este és a kis vasi városkában, Körmenden népes csoportok, vagy magányos emberek vonulnak a Kossuth Lajos utca irányába, hogy belépve a fénnyel megáztatott csarnokba, megpillantva a mi színeinket viselő játékosokat, valami ismét elinduljon a gyomor és a szív tájékán, valami különös, szorító, ugyanakkor boldogító érzés, ami nélkül egy gyógyíthatatlan betegségnek örvendő szurkoló képtelen létezni." Körmenden mindenki bízott benne, hogy a piros-fekete sáltenger ebben az évadban utoljára árasztja el a Szentélyt.

6 évvel ezelőtt ezen a napon, azaz április elsején az a jövendölés, hogy május 25-én 7-1 -es állással a Kaposvárt fogadjuk a döntő második meccsén, a tréfák közt minimum dobogós helyet ért volna. Mint már 2003 előtt, és azóta is számtalan esetben sokszor az irrealitás vált kézzelfogható dologgá Körmenden, úgy 2003 év elején írodott jóskönyveknek ellentmodva 2003. május 25-én két győzelem választotta el az MTE-t az aranytól. A meccs előtt másfél órával már érezni lehetett a csarnokban, hogy a radiátorokra nem lesz szükség, a 3000 embert csak a prűdség választotta el a teljes meztelenségtől. A hangulat leírhatatlan volt, azon az estén nem győzhetett a Kaposvár.

DÖNTŐ: KÖRMEND – Kaposvár 2. mérkőzés

Körmend: a sorminta kötelez

NS, 2003-05-25

Ha hinni lehet a sormintának, Körmenden nincs ok az aggodalomra. Tudniillik a döntő második meccsét nem nyerheti más, csak a Marc. Rögvest meg is magyarázzuk: a rájátszás során kőbe vésett forgatókönyv szerint menetel előre Zsebe Ferenc csapata, amennyiben a sikeres idegenbeli rajtot hazai győzelem követi. Negyeddöntő, elődöntő, két párharcon már túl vannak Némethék, és mindkétszer 2–0-s részeredményt követően ért révbe a vasi egylet.

A biztonság kedvéért azért most is összesereglik majdhogynem háromezer szurkoló, gyanítjuk, többen is lennének, ha a helyi általános iskola falai – legalábbis egy bizonyos határig – nem szabnának gátat. Toroman viszont feltartóztathatatlan, de ezzel nem mondunk újat, aki látta a finálé első meccsét, az pontosan tudja mindezt. A kis horvát triplával nyit, így a hazai tábor gyorsan megbocsátja Némethnek, hogy elhibázza az első dobását. A meccs elején úgy tetszik, a vasiak ragaszkodnak az első derbi végén bemutatott szárnyalásukhoz. Toroman újabb távoli bombával nyomatékosítja, tetszik neki a hirtelen jött sztárság, és duplával nyit Grebenár is. A túloldalon nehézkes az ébredés, Simon ugyan szédületes tempót diktál, ám a többieknek mintha szükségük lenne néhány percre. Igyekszik Ivkovics is, akit talán legkevésbé kedvelnek errefelé, no nem mintha ez egyáltalán foglalkoztatná a kaposvári centert. Elég hozzá néhány vendégkosár, és felkapaszkodik a látogató. De Gray és Ivkovics harcossága szembeötlő, akárcsak a túloldalon Toroman eredményessége. A hazai hetes gyakorta hagyja faképnél őrzőjét, sem Simon, sem a rövid időre beszálló Varga nem bír vele. A negyedbéli 23 hazai pontból a villámléptű hátvéd egymaga tizenhatot vállal, ami nemcsak hogy káprázatos arány, hanem vezetést is jelent a Körmendnek.
A folytatásban Archbold elvesztett kontaktlencséjét vadásszák közösen a pályán lévők, amit a körmendi szurkolók egyre inkább elégedetlenkedve figyelnek – nem sejtik, nem sejthetik, hogy hamarosan lesz ok az örömre is. A hazai ütemváltás a szlovák-ugandai Toya nevéhez köthető, aki előbb egy triplát süllyeszt el a somogyi gyűrűben, aztán zsákol egy lélekemelőt.
És a rohamnak ezen a ponton még nincs vége: Mujanovics, majd újra Toya csuklója villan, s máris 9–0-s a piros-feketék repesztése. Zsebe elérkezettnek látja az időt, hogy harcba küldje a bokáját fájlaló Trummert, akinek szerencsét hoz, hogy az angyalföldi futballisták mezében melegített (istenem, ha egyszer őket szereti…), és rögvest pontokra vált egy feldobás után lecsorgó labdát. De Gray töri meg a kaposvári gólcsendet, ám a félidő utolsó momentuma Némethé: remekbe szabott hárompontos hull a gyűrűbe, szinte a dudaszó pillanatában.
Toya három pontja után feljegyezzük az eddigi legnagyobb különbséget (9 pont), ám Ivkovics gyorsan eszmél, öt pontja kincset ér a Klíma-Villnek. Nem sokkal később éppen miatta alakul ki lincshangulat a lassan elviselhetetlen hőfokú csarnokban. A szerb centertől Grebenár és Németh közös erővel csen labdát a 24. percben, amit a "sértett” rossz néven vesz, és laza bokamozdulattal büntet.
Németh István jókorát zuhan, úgy kétezer körmendi az öklét rázza, szerencsére a történet ezen a ponton véget ér.

Simon Balázs (balra) és Denis Toroman vita nélkül rengeteget lendített együttesén (Fotó: Unger Tamás)

Az újabb vasi száguldás ugyanakkor csak most indul. Toroman és Németh a főszereplő ezekben a pillanatokban, és elég hozzá néhány perc, hogy négy pontról tizenötre duzzaszsza előnyét a házigazda. Ivkovics a padon, Archbold úgyszintén, hihetnénk, megvan a győztes.
Kapaszkodjanak meg, bő három perc múlva már a Kaposvár vezet! A szinte hihetetlen pálfordulásból Simon és De Gray veszi ki a részét leginkább, ám a 20–2-es somogyi futamhoz kell Dzunics és Szőke egy-egy találata, mint ahogy botorság volna megfeledkezni Filipovics megszámlálhatatlan lepattanójáról is.
A lényeg, hogy a sokak által öregecskének vélt vendégcsapat szétfutja a kővé dermedt Körmendet.
Hat perc van vissza, és az előny a Kaposvárnál. Egy darabig. Amíg Toya és Toroman vissza nem veszi. Két ponttal tart előbbre a Körmend, amikor Bodnár spori kettős hibát fúj Hainje és Dzunics birkózása láttán. Az utóbbi kiszáll, az amerikainak ez a negyedik faultja, elvben tehát jobban jár a vendéglátó.
Hanem Hainje nem állja meg szó nélkül, amiért technikait kap. A légiós kipontozódik, dobhat a Klíma-Vill. Zsebe kis híján felökleli a kosarasát, és megértjük őt, az akcióból ugyanis így már jobban jön ki a látogató. Toya azonban még rejteget három pontot, amivel 70–69 – újra a Marc javára. Csakhogy a labda a Kaposváré. Húsz másodperc van hátra, Simon pattogtat, majd nekilódul, és felteszi Németh mellett, ám a dobás célt téveszt. Vissza van még három másodperc, de eladják a labdát a somogyiak, Toya pedig büntet, és innen már nincs visszaút.
A Körmend fellélegezhet: a sorminta nem szakadt meg.

Mestermérleg

Zsebe Ferenc a Körmend edzője: – A harmadik negyedben, tizenöt pontos vezetésünk után már azt hittük, hogy a grundon vagyunk, és úgy is játszottunk. A negyedik játékrész az idegek harca volt, kihasználtuk a hazai pálya előnyét. Most semmi vicces nem jut az eszembe…

Goran Miljkovics a Kaposvár edzője: – Nagyon izgalmas csata volt, tipikus döntőmérkőzés. Látszott, hogy két egyforma tudású csapat játszott a pályán, kitűnő volt a hangulat, remélem, a többi meccsen is ilyen atmoszférában kosárlabdázhatunk.

Szóról szóra

Németh István: – Két buta csapat közül a szerencsésebb nyert. Bajnokok leszünk!

David Toya: – Nem úgy sikerült ez a mérkőzés, ahogy szerettük volna, mert tizenöt pontos vezetésünknél sok labdát eladtunk. Azonban a szurkolóink segítségével sikerült megnyernünk a számunkra oly fontos mérkőzést.

Denis Toroman: – Hülye hibákból eladtuk tetemes előnyünket, de én már akkor tudtam, hogy fantasztikus szurkolóink segítségével visszahozzuk és megnyerjük a mérkőzést.

Sabáli Balázs, a Körmend másodedzője: – Annyira jó csapat vagyunk, hogy még majdnem saját magunkat is meg tudtuk verni. Szerencsére ez nem sikerült…

Grebenár Péter: – Nagyon meleg van a körmendi csarnokban, és mi már nem akarunk még egyszer szaunázni.

Bodnár Péter játékvezető: – A Kaposvár utolsó támadása előtt huszonhat másodperc volt hátra, és mivel túlfuttatták az órát a jegyzőasztalnál, amikor a labda kiment, vissza kellett állítanunk három másodpercre, és így egy másodperc maradt a támadóidőből. Aztán amikor De Gray hozzáért a labdához, letelt a Klíma-Vill támadóideje, ám ekkor megint elfelejtették megállítani az órát, amit ismét vissza kellett állítanunk két másodpercre.

Kovács László, a Kaposvár elnöke: – Szerintem a mai meccs tipikus playofföszszecsapás volt, amely a kosárlabda szépségeit nem mutatta meg, de küzdeni tudásból mindkét csapat a maximumot adta.

Simon Balázs: – Nagyon nagy csata volt, látszott, hogy mindent megtettünk a győzelemért, a végén némi szerencsével nyert a Körmend. Ez is bizonyítja, hogy van tartása a gárdánknak, hogy egy rosszul sikerült otthoni mérkőzés után is így tudtunk játszani.

Sztojan Ivkovics: – Sajnos az első meccsen a körmendiek kihasználták, hogy kevesebbszer kellett pályára lépniük a rájátszásban, mint nekünk, de már kezdjük szorongatni őket, messze még a vége. Azért gratulálok ellenfelünknek mostani győzelméhez.

Kosárláz, avagy egy kisváros néptelen utcái

Zsebe edző a minap 35 fokot jósolt vasárnapra, elrettentésül. Ehhez gyorsan vegyük hozzá, hogy így, a tavaszutón harmincnyolcnál kevesebb azóta sincs, amióta piros-fekete drapériával takarták le a Somogyi Béla Általános Iskola tornatermének táblaüvegablakait. A páratartalmat nem számítva is elviselhetetlen a hőség Körmenden, még a kispadokon is, hát még a legkeményebb mag közepén (amúgy B-közép az egész csarnok, meglett családanyák számolják a palánk alatt a három másodpercet, a lépésszabályt kívülről fújja a vasi kisváros teljes lakossága), ahol egy súlyosan lázas beteg hőfoka a külső hőmérséklet.
Még a Debrecen elleni elődöntő során egy, a félidei szünetben az utcán levegő után kapkodó, csuromvizes törzsszurkoló szabályosan felháborodott azon, hogy bukóra nyitották az említett ablakokat, hiszen így Bukva (nem az ablak, a center) több levegőhöz jut, az meg mire jó, még a végén bírni fogja az ellenfél. Hadviselés van ugyanis. Taktikai jellegű is persze, de legalább ennyire lélektani, amely nem nélkülözi az elrettentés, a pszichés megsemmisítés számtalan ötletes elemét sem.
"Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz, a Marc-Körmend újra magyar bajnok lesz!” üvölti boldogan a pályán lévők felé a körmendi csaknem háromezer (pedig: "A háromezret a döntőre tartogatom” – mondta két hete Gálos Laci bácsi, a Rába-parti sajtóasztal állandó nézőszámfelelőse, aki már akkor kosárlabdát tudósított, amikor a mai lelátó nagyja még meg sem született), miközben a gyógyíthatatlanul Vasas-szurkoló Trummer Rudi sérült bokával is melegít – angyalföldi futballmezben, jótékonyan leragasztva rajta a Kuntics feliratot.
Odakinn ezalatt kellemes májusi kora este, randevúra, sétára hívogató. És mégis: néptelen az utca, a meccsen vagy a tévé előtt a város. Még szép, a bajnoki döntő alatt Körmendet ismét leterítette a kosárláz.

 Ha létezhetett boldogabb ember az akkori körmendieknél, akkor a pár nappal későbbi körmendi emberek lehettek azok. És joggal repedeztek a falak a "lesz-lesz-lesz..."-től.

Ha hinni lehet a legendának, akkor már aznap este beintult Körmenden a

"Laminate-wohnungkarte

Deutsche Steven hauptstrasse"

projekt, és a gépek dolgoztak. Holnap folytatjuk...

A már többször emlegetett "bravo coach" elszólás szellemi atyja, Denis Toroman a rájátszásra éppen a zalaegerszegi produktum ellenkezőjével rukkolt elő. Az döntő első meccsén Kaposváron 26/12 -t sikerült dobnia. A hatalmas formajavulás nemcsak a körmendi szurkolók szemében tűnt órási dolognak, a média is úgy érezte, hogy a meccs utáni napon szánni kell Toromannak pár sort az újságok hasábjain:

Zalaegerszeg és Debrecen után Kaposváron is győzelemmel rajtolt Zsebe Ferenc együttese

Denis csöppnyi komiszkodása

NS, 2003-05-23

Denis, a komisz alaposan megleckéztette a Kaposvárt. Naná, hogy Toromanról van szó, a körmendiek pimaszul fiatal, mindössze 21 esztendős hátvédjéről, aki a bajnoki döntő első ütközetén talán még a legkényesebb ízlésű piros-fekete híveket is meglepte virtuóz, villámgyors, ragyogó játékával.

	A körmendi Denis Toroman (sötét mezben) sebessége túl gyors volt a kaposváriaknak (Fotó: Danis Barna)

Denis apró komiszkodása a számok nyelvén: 26 pont (8/12 a mezőnyből, 6/7 a büntetővonalról), három-három szerzett labda és gólpassz, valamint két lepattanó, s minthogy ezzel fölényes győzelemhez segítette a Körmendet, bízvást kijelenthető, hogy főszereplővé lépett elő.
De hallgassuk csak az ifjú horvátot!
"Nagyon örültünk a győzelemnek, de semmiféle ünneplést nem csaptunk, hiszen még csak az első meccsen jutottunk túl – mondta a 191 centis légiós. – Az volt a taktikánk, hogy az elején ne engedjük elrobogni a hazai pálya előnyét élvező Kaposvárt. A félidőben már arról beszéltünk, ha sikerül lepattanószerzések után gyors ellentámadásokat felépíteni, nyerhetünk. A kontrajátéknak a harmadik negyedben meglett az eredménye, persze ez a győzelem nem születhetett volna meg Németh Isti triplái nélkül. Ami a saját teljesítményemet illeti, semmi különöset nem mondhatok: tettem a dolgomat. Jó erőben éreztem magam, a dobásaim is sikerültek, de még egyszer mondom, sokat segített David Toyának és nekem is, hogy Isti a hárompontosaival megbontotta a kaposvári védőfalat. Most eloroztuk a Klíma-Vill pályaelőnyét, de egy percig sem lazíthatunk, hiszen ha vasárnap otthon elbuknánk, mit sem érne a nyitó meccs sikere. Voltam már horvát juniorbajnok, nyertem az Olimpija Ljubljanával Goodyear-ligát és Szlovén Kupát, de felnőtt bajnoki aranyam még nincs. Remélem, hogy hamarosan lesz…”

E cél elérésében Toroman segítségére lehet egy másik vasi dobóhátvéd, Németh István. A Trevisóból hazatért kosaras enyhén szólva is ellentétes félidőket tudhat maga mögött, hiszen amíg húsz percet követően négy pont állt a neve mellett (1/6-os mezőnymutatójára nem is lehetett túl büszke), addig a folytatásban megtáltosodott, a harmadik negyedben öt, majd a negyedikben 14 pontot hintett (a szünetet követő 7/8 már príma). Mi több, vezére volt a vasiak utolsó nagy rohamának, amikor is végérvényesen leszakították az egyre kétségbeesettebb riválist. "Ekkortájt elég szabadon dobhattam, és ez lett a vége – foglalta össze Németh, hogyan is szerzett földöntúli boldogságot a helyszínen több száz, különben több ezer vasi drukkernek. – A jó védekezés meghozta az önbizalmunkat támadásban, ráadásul az utolsó felvonásban elkezdtünk úgy lepattanózni, ahogy kell. Hogy mekkora lépést tettünk a bajnoki cím felé? Egyelőre nem óriásit, de ha vasárnap otthon is nyerünk, kezdhetünk reménykedni abban, hogy sikerül megszereznünk az egyesület harmadik aranyérmét.”
Elevenítsük fel még egyszer a vasi meglepetésgárda rájátszásbeli káprázatát: idegenbeli diadal Zalaegerszegen, majd sima 3–0-s, siker Debrecenben, aztán laza 3–1, a többi pedig már a közelmúlt eseménye; csütörtökön a bajnoki döntőben is látógatóként szerzett előnyt az alapszakasz hatodikja. Nézzük, hogy fest a magyarázat Zsebe Ferenc edző tolmácsolásában! "Úgy látszik, az eddigi ellenfeleink pszichikailag nem tudták elviselni, hogy otthon kezdenek, és ezáltal elvárják tőlük a győzelmet – így Körmend napról napra népszerűbb Babája. – A lélektani harcból mi kerültünk ki győztesen. Hátradőlni mégsem fogunk, hiszen vasárnap újabb kemény csata vár ránk, amelyben talán még nagyobb idegi harc lesz. Csupán annyit ígérhetek, hogy mindent elkövetünk az újabb győzelemért, és ebben háromezer szurkoló és úgy harmincöt fok fog segíteni bennünket.”
A bajnoki rajtról szólva Zsebe annyit mondott, hogy pontosan tudták, ha a kaposvári Ivkovicsot "kivonják a forgalomból”, és mellette Dzunicsot sem hagyják parádézni, kihúzzák az ellenfél méregfogát. "No persze ez önmagában még nem lett volna elég a sikerhez, ám a mezőnyembereink fantasztikusat nyújtottak – tette hozzá a tréner. – Isti szinte lekoppintotta Trummer elődöntőbeli teljesítményét, amennyiben az utolsó negyedre négy triplát tartogatott, Toroman évadbeli második legjobb meccsét produkálta, Toya pedig nemcsak ponterősen, hanem okosan is játszott. No és ne feledkezzünk el Hainje és a többiek védekezéséről sem, ugyanis elsőrangú volt, amit e műfajban bemutattak a fiúk.”

Körmendi büntetés

Drágán adták a Körmend sikerét az elôdöntôben: pénteken faxon értesültek róla a vasiak, hogy a Férfi Hivatásos Alszövetség 650 ezer forint büntetést rótt ki a klubra. Az indoklás szerint május 15-én a Debrecen elleni meccsen, a párharc negyedik és egyben utolsó találkozóján illetéktelen személy bukkant fel a körmendi pályán (200 ezer forint), a helyi kórus trágár szavakat is használt (50 ezer), a tetejébe pedig valaki tettleg bántalmazta a mérkôzés játékvezetôjét, ami 400 ezret „ér” (hogy Hartyáni Zsoltot vagy Földházi Tamást, az nem derült ki). Fodor Sándor, a vasiak elnöke annyit mondott, hogy nem értik a büntetést, és fellebbezni fognak.

Ha Zsebe Ferenc mégsem akar agysebész lenni, jósnak is elmehetne, hisz mostanra már tudjuk, hogy tényleg ott voltunk 3000-en a 35 fokos benti pokolban, de erről holnap...

Mindenképp a Kaposvár mellett szólt a hazai pálya előnye és az alapaszakaszban elért eredmény. A Körmend viszont addig a pillanatig a rájátszásban a legjobbnak bizonyult, ugyanis csupán egyszer kaptak ki hét mérkőzés alatt. Bizonyára mindkét csapat edzői, játékosai az ellefél legyőzéséhez szükséges taktikán gondolkozott a nap 24 órájában.

Kaposvár–Körmend versenyfutás a bajnoki címért

Induljon az aranycsata!

NS, 2003-05-21

Nos, akkor kezdődjön hát a sorozat legfontosabb párharca! Kaposvár–Körmend, a tét a bajnoki cím. Írtuk már, hogy a felek két bajnokiján somogyi siker született, foglalkoztunk vele, hogy Magyar Kupában a vasiak győztek oda-vissza, de mindez már történelem. A lényeg, hogy a csütörtök, vasárnap ritmusban ki összpontosít jobban, s ki jut el a harmadik diadalig.

	A kaposvári De Gray megfordult már sok helyen, ám az arany még hiányzik a vitrinjébôl (Fotó: Danis Barna)

Mert, aki eljut, annak arany lesz a jutalma! A meccsek eldöntésére hivatott főszereplők mellett a kevésbé látványos célfeladatokat végrehajtó, ezért nélkülözhetetlen szakiparosok produkciója sorsdöntő lehet a párharc során. A két finalista szakmai erejét jelzi, hogy e feladatkörökre amerikai kosárlabdázókat alkalmaznak. A kaposvári Ronnie De Gray és a körmendi Ryan Hainje profikhoz illő óvatossággal, mégis fölöttébb bizakodva várja a párviadalt.
"Sokan kérdezik tőlem, nem jelent-e hátrányt, hogy vasárnap még kőkemény mérkőzést vívtunk az Albacomppal a döntőbe kerülésért, de mindenkinek csak azt mondhatom, három nap bőségesen elegendő a regenerálódásra – mondta a Klíma-Vill KK 27 esztendős, 202 centis erőcsatára, aki a nyáron a finn Kotkától került az egyszeres magyar bajnokhoz. – Az pedig egészen bizonyosan mellettünk szól, hogy az alapszakasz győzteseként nálunk a pályaelőny. Hogy mennyire nehéz idegen csarnokban nyerni, azt mi tudjuk csak igazán, hiszen a rájátszás során sem Szolnokon, sem Székesfehérvárott nem tudtunk győzni, Kaposvárott ellenben veretlenek vagyunk. A körmendiekkel ebben az évadban már négyszer is szembekerültünk – hiszen a Magyar Kupában a négy közé jutásért velük meccseltünk, sajnos mindkét kupatalálkozón ki is kaptunk –, azaz jól ismerjük egymást. Lendületes, jól védekező, gólerős csapat az ellenfelünk, nem lesz könnyű dolgunk. Ami az én szerepemet illeti, a védekezésben és a lepattanószerzésben biztosan lesz majd bőségesen teendőm, de nem szeretnék a pontgyártásból sem kimaradni. Kosárlabdáztam már a Colorado együttesével az NCAA egyetemi bajnokságban, légióskodtam Boszniában, Tajvanon, legutóbb pedig Finnországban, ám még sohasem nyertem bajnoki aranyérmet; nagyon remélem, most új fejezet kezdődik a pályafutásomban. A feleségem, aki a fő szurkolóm, néhány hónapot Magyarországon töltött, de már hazautazott, az azonban biztos, hogy a meccsek előtt felhív, és lélekben végig velem lesz. Meg nem mondom, miként alakul majd a győzelmi arány, de nagyon bízom benne, hogy kaposvári sikerrel zárul a sorozat.”
A Körmend 23 esztendős, 198 centis vendégjátékosa, Ryan Hainje számára mozgalmasan alakult a 2002–2003-as évad, hiszen a felkészülést a Roanne gárdájával kezdte, ám még a bajnokság rajtja előtt elköszönt a franciáktól. Január 3-án csatlakozott a kétszeres bajnok, hatszoros kupagyőztes piros-feketékhez, s noha néhány hétbe beletelt, míg megtalálta a helyét új csapatában, a playoff során már a vasiak egyik legjobbja volt.

"Szerintem egy ilyen nehéz sorozatban nagyon fontos, kinek hány alkalommal kell pályára lépnie, márpedig mi már múlt pénteken lezártuk a Debrecen elleni párharcot, a Kaposvár ellenben vasárnap is csatázott – fejtegette Hainje. – Ugyanakkor kétszer biztosan el kell utaznunk Kaposvárra, éppen ezért jó lenne már az első összecsapáson elorozni a Klíma-Vill pályaelőnyét. Valami azt súgja, hogy öt meccsen dől el az aranyérem sorsa; őszintén remélem, hogy a mi javukra. Elsősorban a védekezésen múlhat, melyik együttes nyeri a finálét, és a saját palánkunk alatt nekem is jól kell dolgoznom ahhoz, hogy sikeresek lehessünk. Biztosan lesz majd jó néhány különpárbajunk a kaposváriak legrutinosabb játékosával, Sztojan Ivkoviccsal, de gondolom, egyszer-kétszer szembekerülök honfitársammal, Dwayne Archbolddal is. Apropó, Ivkovics: az alapszakasz körmendi meccse után a szövetség pénzbüntetéssel sújtott, mert a találkozó lefújását követően úgymond volt egy kis nézeteltérésünk. Nos, ez részemről már lezárt történet, s bár a döntőben is bizonyosan felfokozott lesz a hangulat, ám most olyan nagy a tét, hogy nem szabad másra figyelni, a játékra kell összpontosítani.”

Zsoldos András, az Atomerőmű edzője:
– Nagyon érdekes párharc lesz. A Kaposvár, mint alapszakaszgyőztes esélyesebbnek tűnik, de sok minden szól a Körmend mellett is. Szerintem sokat számíthat, hogy a vasiak pihentebbek. A Körmend stílusa rendkívül kellemetlen, és ezt okosan és jól ki is használja. Ami a Kaposvárt illeti, Miljkovics csapata tele van rutinos játékossal, ráadásul ebben az évadban bajnoki meccsen még nem kapott ki odahaza. Főleg a somogyiak harmadik negyede fantasztikus, ekkortájt rendszerint elkapnak egy olyan ritmust, amikor majdhogynem megállíthatatlanok. Hazudnék, ha azt mondanám, tudom, ki nyeri meg a bajnoki címet.

Fodor Péter, az ASE korábbi trénere:
– A helyzeti előny a Kaposváré azzal, hogy otthon vághat neki a sorozatnak, ám a döntőben bármi előfordulhat. A Körmend játékát a jó mezőnymunka jellemzi, ami érvényes a magas emberekre is. Ha a vasiak külső dobásai sikerülnek, akkor nagyon veszélyesek, bárhol bárkit meg tudnak verni. Amiben esetleg gyengébbnek tűnnek, az a centerek elleni védekezés, de már ebben is javultak, jól szervezett csapatvédekezéssel megoldják az óriások semlegesítését. A Kaposvárt kiszámíthatóbb stílus jellemzi, ami viszont kisebb ingadozásokat mutat. A papírforma somogyi sikert ígér, ám szerintem közel azonosak az esélyek.

Rátgéber László, a Pécsi VSK mestere:
– A hazai pálya miatt talán a Kaposvár kezében az előny, de szerintem az első meccs döntő lehet, hiszen a Körmend pihentebb, és a rájátszás során már többször is tudott nyerni idegenben. Eldöntheti a párharcot, hogy a kaposváriak palánk alatti centermunkája vagy a körmendi centerek külső játéka dominál-e. Azt hiszem, az évad elején nem sokan várták döntőbe ezt a két csapatot, mindez pedig azt bizonyítja, hogy itt is, ott is remek szakmai munka folyik. Mindkét együttesnek megvan a maga játékstílusa, amely ellentétes egymással, ezért is várok magas színvonalú mérkőzéseket, melyeket, ha csak tehetem, élőben fogok végignézni.

A férfibajnoki döntő játéknapjai

Május 22., 18.00: Kaposvár–Körmend (M2)
Május 25., 18.00: Körmend–Kaposvár (Sport1)
Május 29., 18.00: Kaposvár–Körmend (M2)
Június 1., 18.00:
Körmend–Kaposvár (Sport1)
Június 5., 18.00:
Kaposvár–Körmend (Sport1)

Az elmúlt öt év döntői

1997–1998
ALBACOMP–HONVÉD 4–1
94–75, 69–89, 77–76, 95–85, 90–66

1998–1999
ALBACOMP–FALCO 4–1
79–60, 85–84, 87–78, 70–87, 77–66

1999–2000
ALBACOMP–SZOLNOK 4–2
82–80, 72–85, 90–66, 62–64, 77–56, 73–58

2000–2001
KAPOSVÁR–ATOMERŐMŰ 4–2
97–87, 64–90, 80–73, 71–74, 91–89, 79–75

2001–2002
ATOMERŐMŰ–KÖRMEND 3–2
84–63, 72–84, 89–80, 80–85, 75–74

 A piros-fekete tábor is készülődött az első kaposvári mérkőzésre, a házigazdák által küldött 100 jegyet órával nem mérhető gyorsasággal kapkodták el Körmenden, de a körmendi szurkoló nem az a fajta, aki feladja. Mozgósítva lett minden ismerős, rokon, akinek bármilyen kapcsolatai lehetnének Kaposváron, ugyanis csak lakcímkártya felmutatásával lehetett vásárolni jegyet. (Később, a harmadik meccsre ez is meg lett olvda, de ne mejnünk előre.) Az érdeklődésről nagy vonalakban annyit, hogy aki rendelkezett a meccsre jeggyel, az Körmenden szerencsésebbnek bizonyult, mint a lottó ötös nyertese. Ezek szerint tehát borítékolható volt, hogy nem csupán 100 MTE szurkoló lesz a csarnokban. Az út során is biztosak voltunk már abban, hogy körmendi lesz legalább a csarnok egyik fele, melyet az autókból lógó piros-fekete drapériák biztosítottak már út közben.

A meccs előtt másfél órával a kijelölt szektor természetesen zsúfolásig megtelve, s ha hinni lehetett a szóbeszédnek, az ott helyet fogalaló Körmend szurkolók egyike sem Körmenden vette a jegyét, feltettük a kérdést: hová lesznek elhelyezve a többiek? Megjött a szurkolói busz, összehúztuk magunk, és felcsendült a "Lesz, lesz, lesz, csakazért is lesz, ...".

DÖNTŐ: Kaposvár – KÖRMEND 1. mérkőzés

Itt az újabb körmendi káprázat

NS, 2003-05-22

Nagy esők jönnek – jövendölték az időjósok, és lőn. A korai nyárból kíméletlenül fordul át késő őszbe a tavasz, a szerencsés jegytulajdonos kiválasztottakat azonban ez most a legkevésbé sem zavarja.

Igaz, csütörtök délután nem a Republic zenekar által megénekelt és ekként mifelénk legendássá lett 67-es út telik meg Somogyország fővárosa felé, hanem Körmend irányából a legélénkebb a forgalom. A kaposvári sportcsarnok előtt már rendőri különítmény várja az MTE-tábort; a rohamsisakok alól kivillanó, komor tekintetek láttán senkinek sem lehet kétsége afelől, hogy ha netán úgy alakulna, az egyenruhás osztagok az országos főkapitány minapi, az eddigieknél határozottabb rendőri rendteremtést követelő nyilatkozatához igazodva tennék a dolgukat. A piros-fekete seregnek azonban nemigen lenne alkalma rendetlenkedni, az előrelátó rendezők tudniillik a szó fizikai értelmében is korlátok közé szorítják a mozgásukat. De kell is az elővigyázatosság, hiszen a két finalista márciusi, körmendi alapszakaszbeli találkozója a kelleténél kissé viharosabbra sikeredett; a lökdösődésbe torkolló privát meccset a férfiliga fegyelmi bizottsága a körmendiek amerikai légiósa, Hainje 250 ezer forintos büntetésével zárta le. Hainje persze már mit sem törődik a régi afférral, szorgosan melegít, bár a hazai oldal megnyilvánulásaiból egyértelmű: akadnak nála népszerűbb emberek is ezen a délutánon a városban. Az ügy másik szereplője, a Hainje által megtaszigált kaposvári Ivkovics viszont keserves arckifejezéssel, utcai ruhában sétálgat ugyanezen időpontban az öltözőfolyosón. "Nem játszom, fáj a derekam” – panaszolja, de a szája sarkában bujkáló mosolyból a rutinos érdeklődő azonnal tudja, hogy mindez csak a hagyományos Sztojan-színház része, a 37 éves szerb center nélkül nem kezdődhet el az első díszelőadás. Körmendi részről viszont tényleg van egy hiányzó: a bokasérüléssel bajlódó Trummer ugyanis csak utasként kísérhette el a társakat, a sérült szalagokat kímélendő a játékot nem vállalja. A körmendi kosárlabdázás élő legendája, a klubját mostanság éppen igazgatóként szolgáló Patonay Imre kesereg is emiatt egy sort, azután azonban becsülendő őszinteséggel jegyzi meg: "Amilyen reményekkel ennek az évadnak nekivágtunk, számunkra igazi jutalomjáték ez a döntősorozat.”
A két csapat után befut az arénába a két játékvezető is. E történésnek alapesetben nincs hírértéke, ezúttal mégis érdemes megjegyezni. A bírói karon belül ugyanis erősödik az elégedetlenség, mivel a liga immár körülbelül hatmillió forinttal tartozik a sípmestereknek. A korábbi évek gyakorlatával ellentétben mostanság nem a meccsek előtt fizetik ki a mérkőzések dirigenseit, utólag utalják a meccsdíjakat és a költségtérítéseket. Csakhogy a klubok egy része jelentős elmaradásban van a befizetésekkel, így aztán nincs miből kifizetni. Figyelemfelkeltő akcióként az egymás közötti beszélgetésekben állítólag még a sztrájk lehetősége is felvetődött, ezt azonban vélhetően maguk a pénzükre várók sem gondolták komolyan.
A 2003. évi szuperfinálé első párharcát a feldobásnál a vendég fél örömére Grebenár nyeri, és az első pontot is a körmendiek jegyzik a szlovák útlevelű Toya jóvoltából. A választ a mezőny korelnöke, Dzunics postázza; a 39 éves hátvéd külön meccse az MTE-kedvenc Némethtel a folytatásban is számos szakmai ínyencfalatot kínál. De élményszámba megy a szerződését a Klíma-Vill gárdájával a napokban további két esztendőre meghosszabbító Simon, meg a horvát Toroman, a körmendi dinamit cikázása is. A látogatók mindenesetre magasabb sebességi fokozatban nyitják a találkozót, és a lassan bemelegedő Klímának ezért nyolcpontos hátránnyal kell fizetnie. Aztán persze felkapaszkodnak a házigazdák is; feltűnik amerikai légiósuk, De Gray harcos elszántsága. Egy lépéssel többnyire a Körmend jár előbbre, az egy-egy elleni játékban kialakított helyzetekre, rakétasebességű kontrákra és persze az elmaradhatatlan tripladobásokra alapozó taktika kibillentéséhez több jobb egyéni produkció szükségeltetne kaposvári oldalról, ám a kulcsemberek közül sem Ivkovics, sem Dzunics nincs a topon. A betétszámok – kell-e mondani – erről a találkozóról sem hiányoznak: előbb Mujanovicsot törli szájon ismeretlen tettes, majd később De Gray puffan akkorát, hogy talán még a földrengésmérő obszervatóriumokban is meglendülnek a mérőműszerek mutatói.
A félidei dobóstatisztika (47, illetve 45 százalék) összességében jó minőségű támadójátékot sejtet, talán csak Németh 1/6-os mutatója lóg ki kissé a sorból – az előny mégis a körmendieknél van. Az üldözőverseny hevessége a folytatásban sem csitul, ráadásul az pusztítja az átlagnál is jobban a partvonal mentén időnként sajátos sámántáncokat bemutató újonc körmendi edző, Zsebe Ferenc idegeit, hogy az amúgy is foghíjas magassorból Grebenár és Mujanovics mezszáma mellett is világítani kezd az eredményjelző táblán a negyedik személyi hibát jelző lámpa. A villámkontrákra persze az alacsonyabb szerkezet éppen ideális: a szinte önkívületben kosarazó piros mezesek a 35. percre tíz pontra hizlalják az előnyüket. Igaz, Németh ekkor már Benetton-csalogató formáját mutatja (négy tripla, összesen 14 pont a mérlege tíz perc alatt), a Kaposvár viszont fokozatosan alkatrészeire hullik szét. A 2001-es év bajnoka csütörtök este elveszti egész idényben őrzött hazai veretlenségét és ezzel a pályaelőnyét, míg a Körmend azt a bravúrt könyvelheti el, hogy a negyeddöntő, illetve az elődöntő után a finálét is idegenbeli győzelemmel kezdi.

Mestermérleg
Goran Miljkovics: – Frissebb volt a Körmend, ezért nyerte meg a döntő első összecsapását. A negyedik negyedben szinte minden bejött a vendégeknek, mi pedig csak kínlódtunk. Nincs más választásunk, vasárnap győzni megyünk Körmendre!

Zsebe Ferenc: – Knézy Jenőnek szeretném üzenni, hogy azzal az akaraterővel próbáljon meggyógyulni, mint amilyennel mi játszottunk ezen a találkozón.


Mivé lett a dagadót mérő hentes, avagy az öreg hölgy látogatása

A kaposvári műsorközlőben az a jó, hogy tökéletesen érteni, amit mond. Kiejtés, intonáció – minden rendben. Kereskedelmi tévék híradóiban – tisztelet a kivételnek – ezen tulajdonságokkal nyilván nem kaphat lehetőséget, elvégre tökéletesen érteni valamennyi szavát. Most éppen arról értekezik, hogy jó volna, ha a közönség végig sportszerűen buzdítaná imádottjait, mutassa meg mindenki, mily nemes lélek lakozik benne, sugározzék a szeretet, elvégre a tévé mégiscsak sugározza a meccset.
Alighanem ő is tökéletesen tudja, hogy ez illúzió, legkésőbb a harmadik elengedettnek vélt faultnál – a statisztikai lapon "foult”, esetleg kérjenek fel szakértőt gépelés előtt – elkezdenek dagadni a nyaki ütőerek, a szem dülled, a vérnyomás kettőhúsz, mintha konnektorba dugták volna az üvöltőt, aki rázza az öklét, ami belefér.
Egyébként van abban valami, hogyha a pályán felborul a rend, akkor a lelátón is elszabadul a pokol. Az első két negyedben egyaránt akadt egy pont, amikor úgy festett, itt a végén bármi lehet. Három perc volt hátra a játékrészekből, amikor szanaszét hevert több játékos, mellettük temetetlenül az indulatok. Egyik a földön fekve a lábával alulról akasztott be ellenfelének, igaz, aztán megtaposták, másikuk a nézőknél valamelyest indulatosabban prezentálta külsérelmi nyomait a játékvezetőnek – az persze a legteljesebb mértékig nem volt rá kíváncsi –, és akkor ott van még a kaposváriak nagyembere, egy két lábon járó Fehérvár Áruház, Sztojan Ivkovics, akinek a környékén – mint említett műintézmény szlogenje szólt egykoron: – mindig történik valami. (Még a meccs után is. Akkor leszúrta egy takarítónő. Hogy rosszul ment neki. Egy avatott szakértő a partvis mellől. Szemétdomb és lépéshiba – bájos.)
Egyszóval amikor a játékosok ordítanak, akkor a drukkerek valahol az őrület és agyvérzés határán óbégatnak – az ember pedig elgondolkodik. Vajon az, aki a büntetőt dobó arcvonala mögött integet szederjes orcával úgy, hogy kis híján az alatta lévő nyakába zuhan – természetesen sansza sincs, hogy zavarja a kosarast –, kiféle-miféle lehet civilben? Ül egy íróasztal mellett, és higgadtan mérleget készít. Netán periratokat fogalmaz. Vagy angolórákat ad. Egy hentesüzletben dagadót mér zsírpapírba. Nem tudom. De elég egy négyszer tíz perces finálé, hogy teljesen kivetkezzék magából.
Hanem az egyik sarokban, diszkréten, a második sorban üldögélt egy szemre nyolcvan felé közelítő néni. Azazhogy: hölgy. Ízléses kosztüm, ékszerek, retikül, továbbá hervadhatatlan mosoly az arcon. Az első perctől az utolsóig. Igaz, a vége felé rajta is kijött a feszültség, mert egy kosárdöntő mindent s mindenkit átalakít egy röpke időre, többé-kevésbé átmosva eredeti személyiségét.
Ô levette a kosztümfelsőt.

Szóról szóra

Németh István: – Nagyon jól játszottunk a negyedik negyedben. Ekkor bementek a külső dobásaink és leszedtük a lepattanókat. Ez döntött.

Trummer Rudolf: – Alakul, alakul, de még nem az igazi a bokám. Szörnyű a kispadról nézni a meccset, úgyhogy vasárnap, ha törik, ha szakad, játszani fogok. Már csak azért is, mert végre fel akarom húzni az újonnan kapott Vasas-mezemet!

Simon Balázs: – Először is nem tehetek mást, mint gratulálok a körmendieknek, végig jól játszottak, és a negyedik negyedben szenzációsan dobtak. Mi is mindent megtettünk, de ezúttal nem volt meg bennünk az az erő, hogy előnyt szerezzünk. Köszönet a szurkolóinknak, rajtuk semmi sem múlott.

Vinkó László, hazánk egyik legismertebb kosarasmenedzsere: – A Körmend kétszer négy napos pluszpihenőjét kamatoztatta a játék minden elemében. Ez el is döntötte a mérkőzést.

Rylan Hainje: – Remekül játszott a csapat, fantasztikus volt mindenki. Nagyon remélem, hogy vasárnap is hasonló lesz a helyzet, és akkor nagy lépést teszünk az aranyérem felé.

Sztojan Ivkovics: – Nem ért bennünket meglepetés, tudtuk előre, hogy a körmendiek frissek lesznek, és azzal is tisztában voltunk, hogy itthon is nagyon nehéz mérkőzés vár ránk. De most ők is legyenek tisztában azzal, hogy mi nem adtuk fel. Nincs más választásunk, Körmenden nyernünk kell.

Kovács Kálmán, korábbi sokszoros válogatott labdarúgó: – Nagyon jó meccs volt. Három negyeden át nem látszott ekkora különbség, szerintem a Kaposvár képes lesz egyszer győzni Körmenden, most már az a kérdés, hogy a vasiak nyernek-e még itt.

Denis Toroman: – Nehéz meccs volt, amelyen szerintem az döntött, hogy képesek voltunk koncentrálni, főleg a záró negyedben, amikor szinte minden sikerült. Ekkor elléptünk, és erre már nem volt válasza a Kaposvárnak.

Dwayne Archbold: – Ezen a napon nagyon jó Körmendet fogtunk ki, bár úgy érzem, mi is nagyon igyekeztünk, de számos ziccert kihagytunk, és ez megbosszulta magát. A következő alkalommal sokkal agresszívebben kell védekeznünk, és akkor lesz esélyünk a hátrányunk ledolgozására.

Patonay Imre, a Körmend szakmai igazgatója: – A Körmend taktikája megint érvényesült. Ehhez szükség volt a külső dobások jó arányára, ami a második félidőben eldöntötte a mérkőzést. Németh a legjobbkor dobta a tripláit.

David Toya: – Németh Isti hármasai eldöntötték a meccset.

Az ünneplés után a csarnokon kívül a "ki nem ugrál, lovas rendőr" rigmus továbbra is biztosította a jókedvet, a plexisisakok alatt meghúzódó tekintetek is mosolyra fakadtak. Nagy lépést tettünk a célunk felé, de mindenki tisztában volt azza, hogy még csak 1-0, amit otthon nehéz lesz 2-0 -ra változtatni. Az MTE tábor aztán útnak indult, hogy pár nap múlva a Szentélyben folytassa a dolgát.