2003. tavaszán, ameddig a többi 6 csapatra még két mérkőzés várt ahhoz, hogy eldöntésk kik jutnak a legjobb négybe, addig Körmenden regenerálódással töltötték az időt, és persze Zsebe Ferencbe próbáltak lelket önteni, hogy az Adria megvárja, a szelek fújni fognak egy hónappal később is.

A másik ágon 5 mérkőzés után kiderült, hogy a Debrecen harcolhat a döntőért, ezt a Körmenden keresztül tehette volna meg, de Körmenden erre gondolni sem mertek, és egyre inkább úgy tűnt, hogy nem csak szurkolói optimizmus volt az aranyról álmodni, de ne menjünk ennyire előre.

Nincs megállás a férfiaknál, kezdődik az elődöntő

Az aranyásók folytatják

NS, 2003-05-03

A több mint egy hete pihenő Körmendet leszámítva "futtából” veszik az újabb akadályt a felsőházi rájátszásban érintett csapatok. Az alapszakaszgyőztes Kaposvár és az Albacomp csütörtökön tett pontot a hosszúra nyúlt negyeddöntő-sorozat végére, és csak egy nappal korábban zárt a Falco is, ám nincs megállás, vasárnap kezdődik az elődöntő.

	Simon Balázs és a többi kaposvári kosárlabdázó elszántsága a két évvel ezelôttit idézi

S ha már Zsebe Ferenc alakulatát mint kakukktojást említettük, figyelemre méltó az is, hogy az esztendővel korábbi nagy négyesből egyes-egyedül a vasi piros-feketék jelentik az állandóságot. Az Albacomp a címvédő Atomerőműt (zárójelben jegyezzük meg, egyes hírek szerint Fodor Péter állásába kerülhet a korai búcsú), míg a Kaposvár a Szolnokot ütötte el a további küzdelmektől, marad a Körmend, amely makacsul harcol az új kihívókkal.
Legelőször is a Vadkakasok együttesével, amellyel tavaly is megvívott a rájátszásban, igaz, egy körrel korábban. A negyeddöntőt az akkor még Patonay Imre irányította egylet nyerte meg 3–2-es összesítéssel, gyanítjuk, hasonló eredmény ezúttal is fiestát hozna a Rába partján. Csakhogy a mai Debrecent még véletlenül sem illik egy napon említeni az akkorival. A Ráthonyi-csapat előbb alapszakaszezüsttel, majd MK-második helyezéssel jelezte, mérföldkőhöz érkezett: a kérdés már csak az, az egyesület történetének legnagyszerűbb szereplése négy közé jutást jelent-e, netán ennél is magasabbra kerül a mérce. A hajdúsági sikerkovács, azaz Ráthonyi Tamás szerint előbb a fáradtságon kell úrrá lenni, aztán jöhet a Körmend, a mester úgy tartja, az első "meccs” sikere előrevetítheti az újabb győzelmet is.
Ragyogó párharccal kecsegtet a Kaposvár–Albacomp derbi is, melynek a somogyi városban vágnak neki a felek. Ez utóbbi információ akár perdöntő is lehet, tudniillik a playoff eddigi szakasza félelmetes "hazai uralkodásról” tanúskodik. Ne feledjük azonban, hogy az alapszakasz háromnegyedét olykor lenyűgöző teljesítménnyel a tabella élén eltöltő fehérváriaknak új impulzust jelentett a visszatérő tréner, Farkas Sándor újbóli munkavállalása. Nem beszélve arról, amit még az előd, vagyis Sterbenz László fogalmazott meg, nevezetesen "ha négy közé jut az együttes, lekerül a teher a vállakról”.
Hogy még véletlenül se maradjon ki a rivális magasztalása, a kaposvári oldal elszántsága a két évvel ezelőttit idézi. Emlékezhetünk rá, az akkori lendületnek az lett a vége, hogy a klub történetének első bajnoki aranyérmét söpörték be Ivkovicsék. Ennyit a történelemről, melyet részben kényszerűségből citáltunk elő.
Az ugyanis jószerivel megtippelhetetlen, hogy az ez évi "aranyásók” közül ki ér el a kincshez.

Férfibajnokság, rájátszás, elődöntő

KAPOSVÁR (1) - ALBACOMP (4)
Az évad végéhez közeledve egyre inkább összecsiszolódott az alapszakaszgyőztes Kaposvár, amely nem titkoltan meg szeretné ismételni két évvel ezelőtti bravúrját, amikor is meg sem állt az aranyéremig. A kiegyensúlyozott kezdő ötös mellett segíteni mindig tudó cserékre számíthat Miljkovics edző, és azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy otthonában ebben az idényben még veretlen a Klíma-Vill. Fehérvári oldalon sincs ok a panaszra, hiszen a visszatérő Farkas Sándor új impulzust adott a társaságnak, amely elütötte a továbbjutástól a címvédő ASE-t. Ha lehet, a somogyi egylet még nagyobb falatnak tűnik, főleg, hogy egyszer Kaposváron is győznie kell az Albacompnak. Mindenesetre az alapszakaszbeli találkozóikról a somogyiak őrizhetnek szebb emlékeket, hisz mindkét meccs Dzunicsék sikerét hozta.
Az alapszakaszbeli mérleg: 2–0. Első mérkőzés: május 4., Kaposvár. A további program: május 8., Székesfehérvár; május 11., Kaposvár. Ha szükséges: május 15., Székesfehérvár; május 18, Kaposvár.


DEBRECEN (2) - KÖRMEND (6)
Rettegett vendég mostanában a Körmend, ám ne feledjük, az Oláh Gábor utcai csarnokban még nem kapott ki ebben az évadban a Debrecen. Kérdés, hogy a fárasztó negyeddöntő (az öt meccs mellett ideértjük a két szombathelyi túrát is) mennyit vett ki az alapszakasz másodikjából. Kisebb sérülések hátráltatják ugyan a hajdúságiakat, ám biztosak lehetünk benne, hogy mindenki játszani fog, mint ahogy bevetésre készek a vasi kosarasok is. A pályára lépők válláról lekerültek a terhek, hiszen a négy közé jutás Debrecenben és Körmenden is ragyogó szereplést jelent, meglátjuk, e helyzetben melyik oldalon lesz nagyobb a motiváció. Az alapszakasz során oda-vissza elpáholta riválisát a Debrecen, más kérdés, hogy ez a Körmend már nem is emlékeztet arra az együttesre.
Az alapszakaszbeli mérleg: 2–0. Első mérkőzés: május 4., Debrecen. A további program: május 8., Körmend; május 11., Debrecen. Ha szükséges: május 15., Körmend; május 18., Debrecen.

 A kulcsmondat a cikkben az volt, hogy "ez a Körmend már nem is emlékeztet arra az együttesre...". Ezzel tisztában voltak Debrecenbe is. Az országot átutazva a körmendi "aranyásók" ismét kifutottak a parkettre:

Elődöntő: Debrecen – KÖRMEND 1. mérkőzés

Tovább száguld a Körmend

NS, 2003-05-04

A Vadkakasok honlapjának szerkesztői arra biztatták a szurkolókat, hogy minél hamarabb látogassanak ki az Oláh Gábor utcai sportcsarnokba, tudniillik a nagy érdeklődés miatt nem biztos, hogy mindenkinek jut majd hely. Nos, fél órával az elődöntő első mérkőzésének kezdete előtt már csaknem "félház” volt. Amikor pedig a játékosok bemutatása után felhangzott a Vadkakasok indulója, már nem sok hely maradt szabadon a teremben.

Egy érdekes momentumot jegyezhettünk fel az első támadás végén: Green dobása után a gyűrűről előbb felpattant a labda, majd visszahullva a gyűrű és a palánk közé szorult. Grebenár viszont nem volt szorult helyzetben az ellentámadást követően, hiszen két büntetőt is dobhatott, ám egyiket sem tudta értékesíteni. Fodor Márton avatta fel a hálót, és rögtön utána Green is betalált közelről. Toya szépített, de ekkor már csaknem három és fél perce zajlott a mérkőzés. Gémes zsákolással válaszolt, Zsebe Ferenc edző pedig úgy érezte, ideje kikérni első idejét. A szusszanásnyi szünetben érkezett a hír, miszerint sikerült elhárítani az internetes közvetítést akadályozó technikai hibát. Így a történéseket akár Körmenden is figyelemmel kísérhették a kosárlabda szerelmesei. Persze a leghűségesebb vasi drukkerek átutazva az országot a helyszínen biztatták kedvenceiket. A 8. percben örülhettek is, mert Grebenár bebizonyította, hogy tud ő büntetőt dobni, és ezekkel a pontokkal felzárkóztak a vendégek. Ezzel együtt nem lehettek büszkék az első negyedbeli dobóteljesítményükre, annál inkább a debreceniek, kimagaslóan jó védekezésükre.
A második negyed elején Lee "pincérkedett”, alulról tálalt a gyűrűbe. A hazaiak fergeteges két percet produkáltak, és ha Toya nem hintett volna egy triplát, akár több mint tízpontos is lehetett volna a különbség. A dunántúliak egyébként a távoli kísérleteket erőltették, mivel a palánkok alatt magassági fölényüket rendre kihasználták a hajdúságiak. A biztos vezetés tudatában kissé kiengedtek Boldizsárék, sőt érthetetlen módon el is bizonytalanodtak, és a néhány perces rövidzárlatot kihasználva fordított az ellenfél. A játékrész hajrája azonban újra a Debrecené volt. De ekkor még nem dőlt el semmi, 35–29-re vezettek a vendéglátók. (A technika ördöge újra közbeszólt, szünetben végleg megszűnt az internetes összeköttetés.)

Szinte hihetetlen, de igaz: a Németh István (középen) repítette Körmend képtelen veszíteni a bajnokság rájátszásában

Pláne úgy hogy a szünet utáni vendégrohamok eredményeként 36–38-at mutatott az eredményjelző tábla. Lee egy hárompontossal próbálta megnyugtatni a debreceni híveket. Aztán Green a második büntetőjét kihagyta, a lepattanót Bukva úgy tette a hálóba, hogy szabálytalankodtak vele szemben, ezért "megfejelhette” a duplát (43–38). Ám ez sem törte meg a piros mezesek lendületét, akik a meccsnek ebben a szakaszában nem tudtak hibázni. Ezért senkit sem lepett meg, hogy Ráthonyi Tamás időt kért. Ám, továbbra is hullottak a körmendi triplák és tizenkét pontosra nőtt a vendégek előnye. Egyre élesedett a küzdelem, a nagy hátrány miatt kénytelenek voltak kockáztatni a Vadkakasok, akik távolról kísérleteztek – sikerrel. Így a záró negyed előtt nyitott maradt a kérdés: megőrzi-e bajnoksági veretlenségét az Oláh Gábor utcai csarnokban a Debrecen, vagy folytatja győzelmi sorozatát rájátszásban a Körmend. A Németh vezette alakulat magabiztosabbnak tűnt, és a vasi triplaeső elmosta a debreceni reményeket. Alig több mint egy perccel a vége előtt Toya büntetőkkel biztosította be csapata győzelmét és nem sokkal később – még javában tartott a mérkőzés – Ráthonyi Tamás átsétált kollégájához elismerően gratulálni.

Mestermérleg

Ráthonyi Tamás: – Az első negyedben buktuk el a meccset, akkor ugyanis el kellett volna húznunk. Később tompán, fáradtan játszott a csapatom, de még nincs vége.
Zsebe Ferenc: – A fiúk fél adag ebéd hatására voltak ilyen éhesek a második félidőben. Hazafelé pedig megkapják a hidegcsomagjukat.

A siker tehát folytatódott tovább, a "nem várt" eredmények láthatóan Zsebe Ferenc jókedvét és humorát tovább erősítették, és a gasztronómiából építkezve mondott ismét egy Zsebéset az interjúban. Kezdett homályba fulladni a bravo coach, illetve kezdett komolyra fordulni a jelentése. Komoly lépés volt, hogy a hazai mérkőzésen a vendégeket nyomta jobban a teher, de erről majd holnap...

Az kígyózó kocsisor ismét Zalaegerszeg felé vette az irányt, ha lehet mégtöbb utassal, mint azelőtt héten, de ugyan ki lepődik meg ezen? A nyugati határszélen ez elvi kérdés. Biztosak lehettünk benne, hogy a csarnok bírni fogja a tömeget, a '90-es évek elején komoly teszteken esett át, milyen véletlen, éppen ZTE-MTE ütközeteken. A körítés azonos, a lelátó mindkét felén győzelmet vártak, ami egyik oldalon 4-be jutást jelenthetett, a másikon még csak egy halvány reménysugárt. A körmendiek hangot adva elszántságuknak, ünnepi hangulatot varázsoltak a sportcsarnokba: "Itt a húsvét-itt a nyúl, Körmend-Zete három-null!". Egyik oldaon mosoly, másikon füttykoncert, de ez így van rendjén. Hangszálak bemelegítve, útnak indult a labda:

Negyeddöntő: Zalaegerszeg – Körmend 3. mérkőzés

Körmend: sima ügy volt

 

NS, 2003-04-25

 

A ZTE már nem hibázhat, és ezzel a tudattal még hazai pályán is nehéz felszabadultan játszani. A párharc harmadik mérkőzésének nagy kérdése volt tehát, hogy Lazics edző rengeteget dolgozó csapata tud-e újítani, vagy Zsebéék harmadszor is előnyt kovácsolnak alacsony, de kreatív játékosaik tripláiból és fürgeségéből.

A helyiek nagy bánatára minden úgy folytatódott, ahogy egy hete a Körmend diadalánál ugyanitt abbamaradt. A vasiak centerposzton játszó bedobói már az első percekben beköszöntek három hármassal, és a ZTE zavarát mutatta, hogy Toya egy ügyes lefordulás után zsákolással tudta befejezni a védők közötti betörését. A másik oldalon viszont a támadóidő utolsó másodperceiben kellett valakinek reménytelen helyzetben vállalkoznia, sőt, sorra ellenfélhez kerültek Kámánék átadásai. A nyeregben lévő vasiak ezekből az ajándékokból tetszetős, gyors indításokat vezettek, és már a 7. percben 10, a második negyed közepére pedig 15 pontos előnyt loholtak össze.
A Körmend védőpalánkjánál hideg céltudatossággal csépelte Nisavicsot és a centerposzton fizikai fölényben lévő Cseranicsot. Bizony, a játékvezetőktől a szerb idegenlégiósok hiába várták, hogy a szabályok szellemében büntetőkhöz jussanak. A 18. percben a "sporik” kezéből kicsúszó mérkőzés az egész párharcot eldöntő momentumához érkezett. Cseranics sokadszor veszítette el a labdát úgy, hogy több körmendi gyötörte, és mégsem szólt a síp. A középjátékos elvesztette a fejét, és vehemensen reklamált, mire előbb technikai hiba, majd kiállítás lett a "jutalma”. A legjobbját elvesztő ZTE esélye így minimálisra csökkent.

Hainje (jobbra) félelmetes formajavulása nagyban hozzájárult a körmendiek sikeréhez (Fotó: Unger Tamás)

A megítélt büntetők sora után húsz fölé nőtt a különbség, a körmendi publikum pedig tombolva kezdte meg az ünneplést. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a ZTE védekezése, támadása is eléggé görcsös volt. A lelki teher, a könyörtelen ellenfél már az első félidőben padlóra küldte a zalaiakat, miközben a szürkeruhások talán túlságosan tekintélyelvűen a hazaiakhoz hasonlatos teljesítményt nyújtottak.
Természetesen a szünet után sem történt csoda, Némethék higgadtan megvárták a biztos helyzeteket, miközben a hazaiak erőlködtek. Toya és Toroman együtt már harminc pontnál járt a harmadik negyed végén elhibázott dobás nélkül, ugyanakkor az ellenfél csak araszolt a negyvenedik pontja felé.
A tét nélküli utolsó percek leginkább a kispadosokról szóltak. McClendon és Bencze elkeseredetten faragta a hátrányt, de a Zalaegerszeg akciói továbbra is ritmustalanok voltak, a védekezésben a besegítések után pedig sokszor dobhattak üresen távolról a vasi mezőnykosarasok. Ezen a mérkőzésen is 11 triplát dobtak, akárcsak a párharc második állomásán Körmenden. Trummerék esetenként látványos játékkal nyerték meg a találkozót, pengés támadásaik és kellemetlen, csibészes védekezésük esélyt sem adott az alapszakasz után megtorpanó, lelkileg öszszetört másik dunántúli meglepetéscsapatnak.
Ha a Körmend ezt a stílust a legjobb négy között is érvényesíteni tudja, bárkit megtréfálhat. A hazai szurkolók gyorsan elhagyták a csarnokot, s bár nem zárták szívükbe sem az ellenfelet, sem a játékvezetőket, az ajtón kinézve valószínűleg mindannyiuk elismerte, hogy a szomszédváriak megérdemelten abszolválták a továbbjutást.

Mestermérleg
Nikola Lazics: – Láthattunk egy csapatot, amely kosárlabdázott és egy másikat, amelyik szenvedett. Az első vereség óta nem tudunk magunkhoz térni, az alapszakasz jó játéka után katasztrofálisan sikerült a rájátszás, és ez utóbbi teljesítményünk miatt oda az év rengeteg munkája.
Zsebe Ferenc: – A csapat elszúrta három hónapos adriai turnémat, most maradnom kell még a Rába-parton. Természetesen nem sajnálom…

És Zsebe Ferenc az adriai habok helyett evezett tovább a Magyar bajnokságban. A 2003-as évben ezzel a 3-0 -val már messzemenőkig túlteljesített a csapat az őszi formához képes, és még senki nem gondolta, hogy ez csupán a kezdet. Pár nap pihenés után kezdődhetett a további "aranyásás" a Debrecen ellen. A másik három ágon mindenhol 3-2 -vel jutott tovább a jobb csapat, ez mindenképp a Körmend malmára hajtotta a vizet.

Csak a Körmend tudott győzni idegenben

A hazai pálya óriási előnye

 

Tizennyolc bajnoki negyeddöntő után kikristályosodott az elődöntő programja a férfiaknál: egyetlen kivételtől eltekintve a párharc kedvezményezettjei jutottak tovább.

NS 2003-05-02

Ennél sokkal meglepőbb, hogy talán sohasem tapasztalható hazai dominancia jellemezte az elmúlt mintegy két hetet, három párharc ért véget úgy, hogy egyetlen vendégsikert sem jegyezhettünk fel. Azaz a Kaposvár, Szolnok, Debrecen, Falco, Albacomp, Atomerőmű hatos végigjátszotta a rendelkezésére álló 15 meccset úgy, hogy senki sem volt képes megtörni a jeget; gyanítjuk, e majdhogynem csodaszámba menő sormintát Szolnokon, Szombathelyen és Pakson bánták leginkább.
Meglehet, arról van szó, hogy az említett együttesek edzői elmulasztottak egy fontos telefonhívást. A Körmendet két egerszegi sikerrel a négy közé vezető Zsebe Ferenc talán kapásból mondta volna, mi a vendéggyőzelem receptje. "No azért ez nem egészen így működik, mi több, szó sincs titokról – kezdett bele a vasiak ifjú trénere. – Nincs hókuszpókusz és különösebb szakmai magyarázat sem, a helyzet az, hogy jól összejöttek a dolgaink. Hainje és Németh vezetésével rendkívül érett játékot nyújtottak a fiúk, az egyéni teljesítmények feljavultak a Zalaegerszeg ellen.”
Az elsőéves edzőként már most maradandót alkotó Zsebe tehát szerényen fogalmaz, noha vitathatatlan, a csapata tudott valamit, amit a többiek nem. "Az első elbukott szolnoki mérkőzés felett még szemet hunytunk, ám az újabb zakó már igencsak elkeserítette a társaságot – árulta el az alapszakaszgyőztes Kaposvár irányítója, Simon Balázs, aki a saját bőrén érezhette, a favorit sem mehet biztosra, főleg, ha ki kell tennie a lábát saját csarnokából. – Persze tudtuk, hogy Szolnokon nem lesz könnyű győzni, az ellenfelünk erős, csapat, amely tökéletesen kihasználja a hazai környezet előnyeit. Még szerencse, hogy Kaposváron azért mi voltunk jobbak, és így eljutottunk az elődöntőbe, amelyben újra mi kezdhetünk odahaza.”
Hallgassuk, miként vélekedik az elmúlt hetek eseményeiről egy másik állva maradt gárda irányítója, nevezetesen a fehérvári Matus Gábor. "A hazai környezet nagy előny, ez vitathatatlan, nálunk talán még nagyobb szerepe van, mint a fociban – így a 33 esztendős karmester, aki a legfontosabb meccseken nyújtott kimagaslót. – Két éve ugyancsak a paksiak ellen három nullás összesítéssel estünk ki a rájátszásban, szerencsére ezúttal más forgatókönyv szerint játszottunk. A negyedik meccsen Pakson nyerhettünk volna, ám azt a lehetőséget elszúrtuk, így az ötödik találkozón kellett kiharcolnunk a továbbjutást. Hogy a folytatásban idegenben, vagyis Kaposváron is diadalmaskodnunk kell? Nem baj, ideje megtörni ezt a vendégcsapatok számára elég kínos hagyományt.”

Figyelemre méltó adat a debreceni csapat internetes portáljáról: a szurkolók szavazatai alapján a Vadkakasok–Falco csata hőse a legtöbbször cserepadról pályára lépő Ádám Béla. A hívek 78 százaléka véli úgy, hogy a hátvédnél nem volt jobb Ráthonyi Tamás együttesében. "Jólesik az elismerés, bár azt szerénytelenség nélkül állíthatom, Debrecenben szeretnek a szurkolók – mondta a hajdúsági triplagyáros. – Sajnos ebben az idényben eddig kevesebbet játszottam, pedig úgy érzem, korábban is képes lettem volna hasonlóra. Ami a Falco elleni negyeddöntőt illeti, Szombathelyen nem tudtunk meccset nyerni, pedig kétszer is közel álltunk hozzá. Sebaj, a lényeg, hogy ott vagyunk az elődöntőben.”

Emlékeztető
KAPOSVÁR–SZOLNOK 3–2
87–61, 75–83, 106–71, 73–78, 93–81
DEBRECEN–FALCO 3–2
98–93, 82–84, 85–77, 113–115, 77–69
ZALAEGERSZEG–KÖRMEND 0–3
77–83, 67–79, 70–81
ALBACOMP–ATOMERÔMŰ 3–2
95–71, 66–76, 86–79, 67–69, 65–60

"Holnap" Debrecenbe utazunk...

Talán mindkét oldalon, Körmenden és Zalaegerszegen is jobban örültek volna, ha a döntőben találkozik a két csapat, de az alapszakaszban elért eredmény azt a forgatókönyvet írta, hogy az ősi ellentéteket továbbra is magukban hordozó szurkolók szájából 2003 áprilisának közepén hangozzon fel a Zeg-zeg-zeg, ... A rigmus a két oldalon máshogy folytatódik. A lelátók mindkét oldala vegyes érzelmekkel figyelte az ellefél csapatát, mivel a körmendiek kék-fehér mezben McClendon-t nem tudták volna elképzelni, hát még Szájer Józsefet, a hőskori '90-es évek körmendi irányítóját. A Zete szimpatizánsok viszont Samir Mujanocsot látták szívesebben a saját színeikben, mintsem piros-feketében. Remek párharcnak ígérkezett a négybe kerülésért vívott küzedelem, a Magyar kosárlabdatársadalom táguló pupillái ismét a Nyugat-dunántúlra fókuszált. Elkezdődött a rájátszás: 

Negyeddöntő: Zalaegerszeg – Körmend 1. mérkőzés

Máris egy meglepetés

 

NS, 2003-04-18

  

Ugyan az évad egerszegi nézőcsúcsa még nem közelíti meg a hajdani két nyugat-dunántúli fellegvár bajnoki döntőjének tűzoltókat kétségbeejtő hétezres tömegét, a szomszédvári bajnoki negyeddöntő mégis piros betűs ünnep – húsvéttól függetlenül – játékosnak, szurkolónak, büfésnek és pénztárosnak egyaránt. Hiába a ZTE két meggyőző alapszakaszbeli diadala a Körmend ellen, no meg a harmadik helyezése a vendégek hatodikjával szemben, egerszegi oldalon mértéktartásra intenek: ez a rivális már nem azonos a több mint 30 ponttal kiütött alakulattal, hanem klasszisokkal erősebb.
Ezt igazolandó Németh átadásából Hainje szerezte az első kosarat, és ők ketten tudvalevőleg nemrég érkeztek a vasi piros-feketékhez. A ZTE láthatóan palánk alatti fölényére épített, és Cseranics nyolc közeli pontjával a visszájára fordította a korai hárompontos vendégelőnyt. A centertől később Nisavics vette át a stafétabotot, három labdaszerzése és három hibátlan betörése időkérésre kényszerítette Zsebe Ferencet. A félelmetes hangorkánt csak fokozta, hogy a támadófaultok és a lépéshibák megítélése megosztotta a jelenlévőket. A Körmend kisemberei a rövid értekezlet után megtalálták az utat az egerszegi gyűrűhöz, így döntetlennel zárult az első negyed.

	Rylan Hainje, a Körmend amerikaija ezúttal nagyon összeszedte magát: 20 pontot szórt

E kiegyenlített szakasz után a vendégek cserékkel és a centerek megkettőzésével kezdték a következő tíz percet. A több mint nyolcszáz szurkolójuk nagy örömére Németh István magára talált, és nehezen tudta tartani szerény előnyét a ZTE, annál is inkább, mert védekezése nem hasonlított a tőle az alapszakasz szebb napjaiban megszokotthoz. A hazai vezetés az ötödik kihagyott büntetőt követő Hainje által jegyzett negyedik Marc-tripla után minimálisra csökkent, úgy tűnt, azoknak lesz igazuk, akik szerint improvizatívabb hátvédjeivel borsot tudnak törni a körmendiek a maszszívabb, kiszámíthatóbb hazaiak orra alá. Zalai oldalon a kicsinyke előny és Cseranics három személyi hibája miatt feszülten telt a nagyszünet.
A vendégek a második félidő elején lapot húztak tizenkilencre és mozgékonyabb, alacsony szerkezetre tértek át. Innentől kezdve a hazai centereket megelőzve ellopott labdákból lekontrázták a görcsösen támadó kék-fehéreket, nehézkes magas embereik ellen lendületből egy-egyeztek, és a leosztásokból dobott triplákkal négy perc alatt tízpontos előnyt szereztek. Újabb és újabb hármasok reppentek ki Mujanovics kezéből, miközben a másik oldalon Kámánnak semmi sem sikerült, Bencze pedig a kipontozódás szélére sodródott. Az esélytelenebbnek mondott Körmend ráerőltette akaratát ellenfelére, sokkal könnyebben szerezte kosarait, a pedig ZTE fáradtabbnak is tűnt.
A negyedik negyedben a hazai csapatkapitány helyére Gáspár Dávid állt be. A 21 éves hátvéd eddig jobbára védőfeladatokat teljesített, most azonban, ellentétben társaival, különösebb aggodalom nélkül vállalt el két távoli dobást, visszaadva a reményt a hazaiaknak. A kétpontosra csökkent különbség két perc alatt újra tízre nőtt, mert Némethék kegyetlenül kihasználták, ha lógott egy védekező kéz vagy lecsordult egy előkészítetlen dobás. Ráadásul sokszor történt így, hiszen remekül felkészültek a zalai figurákból, ezért McClendonéknak az egyéni játékot kellett erőltetniük. Cseranics és Bencze szinte egyszerre pontozódott ki, és adta át a főszerepet Szájernek, a ZTE–Körmend párharc legidősebb pályán lévő részesének. A Vas megyében született, de most a riválist erősítő hátvéd lepattanók és szerzett labdák után egy hármassal három pontra hozta fel együttesét, de az utolsó perc faultpárbajában a felszabadultabban, bátrabban játszó körmendiek megőrizték előnyüket. Idegenbeli győzelmével a vasi csapat teljesen nyílttá tette a párharcot, úgy tűnik, folytatódik a férfibajnokság az alapszakasz során már megtapasztalt nyíltsága.

Mestermérleg
Nikola Lazics: – Megérdemelten nyert ellenfelünk, hiszen idegesen kezdtünk és sok hibával játszottunk. A Körmend ezeket kihasználta, és innentől esélyessé lépett elő.
Zsebe Ferenc: – Ezért jöttünk. Győzelmünk kulcsa az volt, hogy nagyszerűen segítettünk a centereknek és remekül dobtunk.

Az első meccs a papírformát tekintve meglepetésnek tűnt, de Vasban és Zalában is tisztában voltak azzal, hogy a rájtászás az más műfaj, és úgy tűnt, hogy Körmenden jobban elkapták a fonalat. Pár nap múlva Körmenden folytatódott a nézőtéri szorongás, és ismét a vörös tábor örülhetett jobban:

Negyeddöntő: Körmend – Zalaegerszeg 2. mérkőzés

Otthonában is jobb a Körmend

 

NS, 2003-04-22

Hogy a Zalaegerszeg az alapszakasz során nem csak oda-vissza elintézte a Körmendet, de mindeközben 59 pontot "vert rá”, nem jelent semmit. Hogy a Körmend múlt pénteken viszonylag simán legyőzte idegenben a ZTE-t, nem jelent semmit.

A rájátszás más műfaj, ha úgy tetszik, külön világ. Melyben csak egy valami számít, hogy a meccset követően 1–0 a párharc állása a vasiaknak. Szóval Körmend–ZTE, második felvonás, a playoff során először Körmenden.
Zsebe Ferenc egyetlen helyen nyúlt hozzá Egerszegen győztes csapatához, Toroman helyére Toya került be a kezdőbe. A kulcsember, Kámán életének megkeserítője, azaz Hainje. Természetesen ott volt a pályán, mint ahogy a zalai nyitósor sem változott. Ami a hangulatot illeti, a lelátó atmoszférája a két nyugat-dunántúli fellegvár felejthetetlen csúcsütközeteit idézte, és a két és fél ezer körmendi harci kedve csak nőtt, amikor a legnagyobb kedvenc, vagyis Németh két büntetőt küldött a gyűrűbe. Odaát Cseranics és McClendon ponterősségére építhettek volna, ha az exkörmendi amerikai nem jut el három személyi hibáig az első szakasz közepére. Az erőcsatárt Gáspár váltotta, ami nyilvánvaló szerkezetátalakítást vont maga után: Kámán föllépett a négyes posztra. Igen ám, csakhogy a remek idényt maga mögött tudó válogatott kosarasnak ott sem nagyon ment, tíz, pályán töltött percet követően még ponttalanul állt. Hogy aztán a Németh, Hainje, Toya trió találataira alapozó házigazda mégsem tudott meglépni, az Cseranics számlájára írható, aki gyorsan két faultot íratott Grebenár statisztikai lapjára, no meg bevágott nyolc "életben tartó” pontocskát.
A feszültség csak fokozódott a második negyedben, amikor Kámán és a visszatérő McClendon találataival átvette a vezetést a vendégcsapat. Csakhogy a fehér mezeseknek még volt egy el nem sütött fegyverük. Trummernek hívják. Dupla, tripla, aztán még két dupla és még egy hármas. Így festett a bedobó sormintája (vasi oldalon már dúdolták is: "Ha rákezdi az isteni Rudi…”), amely három perccel a szünet előtt tízpontos vezetést ért a Körmendnek.
Hogy eldőlt volna? Ugyan már! Még ünnepelni sem maradt idejük a piros-feketéknek, és máris felkapaszkodott a ZTE. Meglehet, csak azért, hogy újra fordulhasson a kocka, s jöhessen a Körmend. Azon belül is Toya.

Grebenár Péter két pontig jutott

Aki eddig kissé unottan tette a dolgát, most azonban belelendült, és jószerivel egymaga szerzett kilencpontos előnyt csapatának. Nem szóltunk még Hainje-ről, aki amellett, hogy emberfeletti védőmunkát végzett, támadásban is remekelt. És láss csodát, Zsebe együttese elővette az egerszegi forgatókönyvet, és két szoros játékrészt követően a harmadikban sikerült meglépnie. Ebben a periódusban akkor is kilenc ponttal voltak jobbak a vasiak és ezúttal is. A múlt pénteken mindez győzelmet ért Némethéknek, és nagyon úgy festett a helyzet, hogy ezúttal sem alakul másként. Merthogy a zalaiak hiába tettek meg mindent, egy-egy pompásan időzített hazai tripla keresztülhúzta a számításaikat. A vége majdhogynem körmendi kosársulivá változott, de hát úgy is tudják, mindez nem jelent semmit.
Vagy mégis?

Mestermérleg
Zsebe Ferenc: – Az i betű szárát már felírtuk a papírra, már csak a pontot kell megtalálnunk.
Nikola Lazics: – Megint olyan stílusban játszottunk, amely jobban fekszik a Körmendnek. Nem tudtuk kihasználni a palánk alatti fölényünket. Nem adjuk fel, Egerszegen igyekszünk szépíteni.

Ôsrégi riválisok

Hogy rajonganának egymásért, az túlzás. De a kötelezően egymást gyalázó lelátói rigmusokon túl azért alighanem más a szájíz, amikor az Albacomp, a Kaposvár, az Atom, esetleg a Falco kerül szóba. Hiszen a közös régmúlt kötelez. Egykor a Bajával és a Szolnokkal együtt a főváros bevétele volt a szent cél – nem is lehet véletlen, hogy a vidéki csapatok közül ez 1987-ben a Körmendnek sikerült először, egy évre rá a ZTE-nek másodszor.
Kettejük örökös rivalizálásának feledhetetlen csúcspontjaként 1990 tavaszán a modernkori magyar férfi kosárlabda legragyogóbb fináléjában nyertek 3–2-re a zalaiak úgy, hogy valamennyi meccsen vendégsiker született. Láss csodát, világ: Körmenden is, Zalaegerszegen is.
A maiak (igaz, a mai kispadosok) közül Polster Péter tevékeny részese volt a ZTE-aranynak, Szájer József a körmendieket erősítette, Zsebe Ferenc, a vasiak edzője a pályán harcolt, akárcsak zalai oldalról Bodrogi Csaba, a mai szakosztály-igazgató és Kis Attila, a ZTE másodedzője. S ki más ült volna a körmendi padon, mint Patonay Imre, aki mostanság éppen azt az évét tölti a csapatnál, amelyikben a háttérbe vonul.
A hangulat ugyanaz, ma is leírhatatlan. Pedig még csak a negyeddöntőknél tart a 2002–2003-as férfibajnokság. Más kérdés, hogy a 13 évvel ezelőttiekkel ellentétben ezúttal már biztosan nem nyer minden meccsen vendégcsapat.

Egyenlőre úgy tűnt, hogy a Körmendnek nem okoz komoly ellenállást a Zalaegerszeg, de hátra volt még a három győzelemig tartó párharcból egy győzelem. Holnap...

A mai nap végérvényesen bebizonyosodott, hogy a Körmend 2009-ben nem tud bejutni a legjobb 8 csapat közé a Magyar kosárlabda bajnokságban. A szurkoló számára ilyenkor csak a múltbéli sikerek emlékeinek tömkelege ad vígaszt, és további hitet a csapata iránt. A körmendi szurkolók számára megadatott, hogy emlékekben ne szenvedjenek hiányt, elég csak a 3 bajnoki aranyéremre, és a 6 kupára gondulnunk, a nemzetközi pornondon való menetelésre, a becsületbeli ügyekként számontartott rangadókra. Az emlékek bennünk vannak, ezek azok a dolgok, amiket elvenni soha nem lehet. Egy ilyen emléksorozatot idéznék meg a következő két hétben, a Magyar Kupa 2009-es döntő hétvégéjére hangolódva. Ez nem más, mint a 2003-as év - az alapszakaszt 6-ként zárva, ám a rájátszást 9-1 -el letudva - aranyérmének megszerzése, illetve annak állomásai.

2003. februárjában gondokkal tűzdelt napokat élt meg a Körmendi kosárlabda, aminek legmélyebb pontja az örök rivális Zalaegerszeg otthonában elszenvedett 42 pontos vereség volt. Itt hangzott el a legendássá vált "bravo coach" elszólás Denis Toroman szájából Zsebe Ferenc irányába, talán még ő sem gondolta, hogy pár hónap múlva ez a  megjegyzés nem cinizmust magában hordozó odamondás lesz, hanem a legőszintébb gratuláció.

Most a 2003-ban megjelent cikkek, tudósítások kapnak szerepet a kupadöntőig minden nap, de talán legelőször a "negyvenkettes" Zete elleni mérkőzés után a klub bocsánatkérése a szurkolóktól:

"Tisztelt Szurkolóink!
2003. FEBRUÁR 21, PÉNTEK

Tisztelt Szurkolóink!
Legelőször is kötelességemnek érzem, hogy bocsánatot kérjek mindenkitől a csapat szerdai játékáért, illetve ami még énnél is rosszabb, a játékosok többségének hozzáállásáért.


Tegnap Budapestről hazaérve találkoztam a csapat edzőivel és játékosaival. Az volt a célom, hogy együtt keressük meg az okait a most kialakult helyzetnek és próbáljunk megoldást találni.
Úgy tartottam korrektnek, ha először a saját és a klub vezetőségének felelősségéről beszélünk.
Az idei bajnokságot úgy kezdtük el, hogy az edzői feladatok ellátásával Zsebe Ferencet bíztuk meg, aki előtte soha nem edzősködött. Egy váltás után Denis Toroman lett az irányító, aki soha nem játszott irányító poszton, a kezdő center posztot pedig Grebenár Péter kapta, aki előtte nem túl sűrűn fordult meg a kezdő csapatban. Mindez nem eredményezhetett mást, mint hazai vereségeket és komoly szakmai problémákat.
Sola érkeztével javult a helyzet, Toya játéka pedig sokkal stabilabbá tette a csapatot. Újabb törést Sola távozása jelentett, amit lehet ismét a nyakunkba varrni, én azonban állítom, hogy Sola cserbenhagyta a csapatot. Semmilyen anyagi előnye nem származott a trieri kalandból, szakmailag pedig a mélyponton van, nem véletlenül akar visszajönni. Azért minősítem csarbenhagyásnak a távozását, mert előtte minden döntésünket annak érdekében hoztunk meg, hogy ő ittmaradjon.
Ezt követte Hainje leigazolása, amit nem akarok minősíteni, de tény, hogy eddig a Paks meccs kivételével nem sokat mutatott. Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy a második találkozón megsérült, a soron következő kettőn pedig 4-es poszton szerepelt. Ennek ellenére egyértelműen csalódás a játéka.
Ugyancsak az én felelősségem, hogy nem tudtuk igazán stabilizálni a klub anyagi helyzetét, ezért késnek a fizetések(ennek ellenére az elmúlt három és fél évben mindenki megkapta a járandóságát), ami megnehezíti a fegyelmezést és számonkérést.
Az edzői munkáról annyit, hogy szakmai kérdésekbe nem kívánok beleszólni, az viszont tény, hogy Zsebe Ferinek ez az első éve, nyilván követ el hibákat, a játékosoknak azonban az a kötelességük, hogy segítsék a munkáját és nem az, hogy aláássák a tekintélyét. Igaz, Ferinek is mindent meg kell tenni azért, hogy tekintélyt vívjon ki magának. Személy szerint ezért nem járultam hozzá ahhoz, hogy Feri az NB I B csoportjában pályára lépjen.
Továbbra is bízom abban, hogy Zsebe Feri jó edző lesz Körmenden és elmondtam a játékosértekezleten, hogy aki nem akar az irányítása alatt dolgozni, az álljon föl és keressen magának más csapatot.
A játékosok felelősségét abban érzem, hogy néhányan visszaélnek azzal a helyzettel, hogy Körmenden nem divat a büntetés, hogy a játékosok felelősségérzetére bízzuk minkét élnek és hogyan készülnek a mérkőzésekre. Továbbá abban, hogy a játékosok nagy része nem tesz meg mindent azért, hogy valóban nagy játékossá váljon. Évek óta csak ígérgetéseket hallok, de a fizikai képességek terén semmit nem léptünk előre (ez egyébként a szakmai stáb felelőssége is).
Kiutat kell keresnünk és közösen kell megtalálnunk a kiutat. Remélem ebben játékosok, edzők és szurkolók is partnereink lesznek.
Szerda este Patonay Imrével is sokat beszélgettem és kértem, hogy szakmai igazgatóként tegyen meg mindent azért, hogy előbbre lépjünk. Erre ígéretet kaptam és csütörtök délelőtt Zsebe Ferivel és Sabáli Balázzsal megtárgyalták a tennivalókat.
Egy konkrét döntés is született, Denis Toroman a szerdai viselkedéséért pénzbüntetést kap. A többiekkel kapcsolatban a vasárnapi mérkőzést követően kívánunk döntéseket hozni, hiszen a Kecskemét elleni győzelem létfontosságú.
Ugyanakkor nem késlekedhetünk, pontosan kell tudnunk, hogy mik a céljaink rövid távon és hosszú távon.
A 8 közé jutáshoz meg kell vernünk a Kecskemétet. Amennyiben bekerülünk a nyolcba, teljesítettük az idei elvárásokat. Ettől kezdve a jövőt kell építeni. Olyan szakmai és mentális állapotba kell hozni a csapatot, ami megfelelő alapot nyújt a következő bajnoki évre. Könyörtelenül végre kell hajtatni az erősítő programokat, meg kell szilárdítani a fegyelmet a csapat körül. Aki nem hajlandó beállni a sorba, attól meg fogunk válni.
A jövő. Néhány héttel ezelőtt fölvettem a kapcsolatot David Toya menedzserével, aki jövő hét elején érkezik Körmendre. Ekkor fogunk tárgyalni a folytatásról. Megállapodást kötöttünk Kutasi Gergellyel 4+1 évről, ugyanezt szeretném tető alá hozni Ferencz Csabával is. Hamarosan sajtótájékoztatót fogunk tartani Budapesten a United Colors of Benetton áruházban, ahol jelen lesz Sven Bichler a United Colors of Benetton kelet-európai igazgatója és Maurizio Gherardini a Benetton Treviso elnöke. A sajtótájékoztató témáját egyelőre az ő kérésükre nem kívánom részletezni.
A Benettonnal kapcsolatos hír, hogy az elmúlt héten Trevisoban jártem és tárgyaltam Maurizio Gherardinivel az Isti helyzetéről. Közösen próbáltunk megoldást találni arra, hogy Isti megtalálja régi önmagát. Fölmerült annak lehetősége is, hogy visszajöjjön Körmendre. Erről Isivel is tárgyaltam, ám meggyőződésem, az ő érdeke az, hogy Trevisoban mutassa meg mire képes és ebben nem kerekedhetnek fölül a mi önző szempontjaink. Végül Isti hozta meg Gherdini Úr teljes egyetértésével azt a döntést, hogy marad Trevisoban és kiharcolja a tudásának megfelelő helyet a Benettonban. Ehhez én csak sok szerencsét tudok kívánni Istinek. Szurkolunk neki!
Ugyancsak a jövőnket érinti, hogy többször tárgyaltunk a GyISM államtitkárával Szilvásy Úrral a körmendi sportcsarnok bővítéséhez nyújtandó állami támogatásról. Legutóbb Bebes István Polgármester Úrral jártunk a minisztériumban, ahol azt az ígéretet kaptuk, ha a város hajlandó anyagilag is támogatni a beruházást, akkor az állami támogatásra is számíthatunk. A körmendi képviselő testület tegnapi ülésén 35 millió forintot szavazott meg a csarnok bővítésére, ami az első komoly lépés a beruházás elindításához.

Tisztelt Szurkolóink!

Sezertném megköszönni az észrevételeket és a kiritkus megjegyzéseket. Remélem továbbra is méltók leszünk a bizalmukra és lesz még alkalmunk arra, hogy közösen ünnepeljünk.

Fodor Sándor"

Két hónap eltelte után, a később aranyat érő hír bombaként robbant be a Rába partjára:

"Némethet kölcsönadja a Treviso

NS, 2003-04-25

 

Az bizonyosnak tűnik, hogy Németh István a következő évadot nem Körmenden és nem is Trevisóban kezdi. Hogy hol, azt egyelőre ne kérdezzék, ugyanis még csak most kezdődött el a "keressünk együttest Némethnek” fedőnevű akció.

	Németh Istvánnak csapatot keresnek (Fotó: Unger Tamás)

Első lépésként a körmendi hátvéd új menedzsere, Vinkó László vette fel a kapcsolatot a Benetton általános igazgatójával, Maurizio Gherardinivel. A felek csütörtökön Trevisóban cseréltek eszmét arról, hogy mi legyen a magyar kosaras hároméves szerződésével. Mint ismert, a válogatott játékos a Benetton Trevisóban kezdte el az idényt, ám néhány hónap elteltével kiderült, hogy az öreg kontinens egyik legjobb alakulata, az Euroliga négyes döntőjébe jutott olasz sztárcsapat túl erős Némethnek. "Abban gyorsan megállapodtunk, hogy a tavaly kötött szerződése életben marad, méghozzá úgy, hogy a következő évadra csapatot keresünk Istinek – tudtuk meg Vinkótól. – Gherardini elmondta, hogy felvették a kapcsolatot több euroligás gárdával, olyanokkal, amelyek egy kicsit gyengébbek a Trevisónál. A várhatóan egy évre szóló kölcsönadás célja az, hogy Németh állandó játéklehetőséghez jusson és visszaszerezze az önbizalmát.”
A Gherardini–Vinkó találkozó "eredménye” csöppet sem lepte meg a jelenleg – ugyancsak kölcsönben – Körmenden pattogtató kosarast. "Erről volt szó – kezdte Németh István –, úgy jöttem el Trevisóból, hogy abban maradtunk, hogy így alakul a jövőm. Várom a lehetőségeket, amelyek közül majd közösen kiválasztjuk a legmegfelelőbbet. Hogy mi lenne az? Szerintem egy erős bajnokság középcsapata, ahol számítanának rám.”
Trevisóban járt Fodor Sándor, a Marc-Körmend elnöke is. Csütörtökön a La Ghirada sajtópalotában tartott fogadáson jelentették be az olasz bajnok Benetton Treviso és a Körmend képviselői, hogy a két klub hat évre szóló együttműködési megállapodást kötött, amely kifejezetten az utánpótlás-nevelést célozza meg. A 2009-ig szóló szerződés értelmében a Rába-partiak juniorgárdája az itáliai egylet fiókcsapata lesz a jövőben, és az ott pattogtató legtehetségesebb fiatalokra elővásárlási joga lenne a Benettonnak. A közös sajtótájékoztató végén mindkét fél azon reményét fejezte ki, hogy a Németh István és Lóránt Péter nevével kezdődő sikersztori folytatódik, és még jó néhány kosarast "adhat” a Körmend az Euroliga négyes döntőjébe jutott olasz sztárcsapatnak."

 Ez döntő momentumnak bizonyult. Elkezdődött a szezon Körmenden.

Folytatása holnap...